Esszéportál
CSAK ÚGY… #11A
Sok pompás, esztétikus, magas színvonalon teremtett templomban múlathattam az időt utazásaim során, de nagyon-nagyon kevés olyanban voltam, amelyben ugyanazt a megrendülést, belső tisztulási folyamatot élhettem át, mint amit életemben először Toledóban.
[ o ]
JÓN KALMAN STEFÁNSSON MENNY ÉS POKOL TRILÓGIÁJÁRÓL
Ez a könyv csak beszél és beszél, és én nem akarom, hogy abbamaradjon.
[ o ]
PÁROSESSZÉ GAÁL JÓZSEF KIÁLLÍTÁSA KAPCSÁN II.
Szemünkbe néznek, felénk fordulnak az arcok. Nem vágyódnak egy másik világba, nyugalomba, hiszen önmagukban hordozzák azt, a belső békét, mozdulataikba ivódott, arcvonásaikba gyűrődött.
[ o ]
PÁROSESSZÉ GAÁL JÓZSEF KIÁLLÍTÁSA KAPCSÁN I.
A pusztulás és a halál az arcokon nem kiütközik, hanem csak ott van, megjelenik, hol rejtetten, hol nyíltan. Nem elszenvedik a szenvedésüket, hanem megszenvedik némán, lázadás nélkül.
[ o ]
CSAK ÚGY… #10
Szinte egyszerre lettem elkötelezett híve a végtelen nyugalmat és a tér feletti uralmat sugalló, gyakran merev egyiptomi szobrászatnak és a mozgalmas, mély áhítattal telített és mégis már nagyon emberi gótikus szobrászatnak.
[ o ]
A VILÁGŰRREL TELI SZÉL CÍMŰ KIÁLLÍTÁS APROPÓJÁN
A művész munkásságának különböző szakaszaiból válogatott, a terem falain és posztamensein sokféle arcát mutatja. Felvonul az a sokféle képi eszköz és megoldás is, amit az idők során alkalmazott. A képek ennek ellenére (vagy épp ezért) „jót tesznek egymásnak”, emelik egymás hatását, közös szólamuk hosszasan fogva tart.
[ o ]
CSAK ÚGY… #9
Vörösmarty kérdésére egyértelmű a válasz: igen, ment előbbre a könyvek által a világ… És egészen bizonyos, hogy az én életem a könyvek által lett az, ami.
[ o ]
TARNÓZI JAKAB ISTEN, HAZA, CSALÁD-RENDEZÉSÉRŐL
Az üvegkalitkában elénk tett játék, amelyből a szereplők (mintha csak a teraszra mennének ki) gyakran közénk is kilépnek, egyszerre realisztikus és abszurd, tragikus és ironikus. Tele ötletekkel és jó pillanatokkal.
[ o ]
PÁROSESSZÉ A FÖLDRŐL II.
A mai napig a legerőteljesebb hatású földisten – pontosabban istennő – Gaia, aki a kezdetben tátongó ürességből, káoszból létrejövő alvilági Sötétség és Nix, a fekete Éjszaka után lett a világmindenség alapja. Önmagából hozta létre Uranoszt, az Eget, majd megszülte a százkezű Hekatonkeireket, az egyszemű Küklopszokat, a Titánokat, majd a Gigászokat, a kígyólábú óriásokat.
[ o ]
PÁROSESSZÉ A FÖLDRŐL I.
A Föld a végtelen idő rejtélyeivel szembesít bennünket. A jelenben megláthatjuk a földtörténeti múlt törvényeit és történéseit. Mai tudásunk szerint bolygónk mintegy 4,6 milliárd éves, keletkezésekor forró, olvadt állapotú lehetett.
[ o ]
PÁROSESSZÉ KUCSORA MÁRTA KIÁLLÍTÁSA KAPCSÁN II.
Kucsora alkotásaiban visszatérő elem a lebegés, a gyökértelenség ábrázolása. A sávosan, sáfrányszerűen fölfele tartó, álló, összefogódzó, telepszerűen elrendezett formák az elszabadulást sugallják, a lebegés motívuma egyben világlátás is.
[ o ]
PÁROSESSZÉ KUCSORA MÁRTA KIÁLLÍTÁSA KAPCSÁN I.
Kucsora vásznain felfedezhetjük az anyagi részek és formák ütközéseit, a nyomokat, eltérő színben és struktúrában, bennük és általuk az önmagára ébredő természetet, a magát eltüntető embert, utószerkesztés nélkül. Ott van, ott kell lennie és nem máshol.
[ o ]
IN MEMORIAM SÓS EVELIN (1945–2021)
Egészen új értelmet nyer a jól ismert imádság: mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma… Mert egy szelet kenyér itt nem csak az éhet csillapítja, hanem legalább annyira karakteres szín és forma, ami lefényképezhető, s amivel így bármi megtörténhet.
[ o ]
MÓZES KATALIN VILÁGŰRREL TELI SZÉL CÍMŰ KIÁLLÍTÁSA ELÉ
Mózes Katalin festészete egyfajta szakrális gyakorlat, a láthatóvá tétel napi rítusa, formálódó új szertartásrend a spirituális gyökereit vesztett világban.
[ o ]
ÓDA A KORCSOLYÁZÁSHOZ
A táguló világegyetem első állomása az újpesti jégpálya lett, ahol hosszú éveken át törzsvendég voltam. Minden közönségjégen kint voltam, nyitástól zárásig, vasárnap kétszer is, délelőtt és délután.
[ o ]
A META-MÉDIUMOK A KÉPZŐMŰVÉSZETBEN CÍMŰ MET-TÁRLATRÓL
Hibridizációs jelenségeknek vagyunk tanúi a tárlaton, amelyet a dekonstruáló és konstruáló formanyelv, illetve a performatív gyakorlat jellemez.
[ o ]
CSAK ÚGY #8
A tengert 1967-ben, 23 éves koromban láttam először. Minden addigi látványélményemet felülmúlta, és a megfogalmazhatatlan, titokzatos, irracionális kapcsolat, vonzódás azóta is tart.
[ o ]
BARÁTSÁG ELSŐ LÁTÁSRA
Az első általános iskolai megnyitón egymás mellé keveredtünk, egy padba ültünk és a következő nyolc évet szoros szimbiózisban töltöttük. Lett egy második otthonom, a tanítás után nem haza mentem, hanem Zoliékhoz.
[ o ]
CSAK ÚGY #7
Amszterdamban, 1987-ben, a tulipánpiac szélén lévő boltban, megláttam egy mohaapátból készült tenyérnyi elefántot. Rögtön megvettem, és most is itt van az íróasztalommal szemben, kiemelt helyen. Azóta az elefánt a totemállatom.
[ o ]
CSAK ÚGY #6
Minden újabb tulipán a közelemben megszólaltatja bennem annak a meleg hangú, jó szagú ápolónőnek az énekét, aki határozottan leemelt a kanizsai gyerekkórház ablakából, magához szorítva ringatott (az anyám soha), és énekelte: „Hej tulipán, tulipán…”
[ o ]