Lezárásképp… 3

A KÉPEKRŐL – SNK ROVAT BÚCSÚJA

Tizenkilenc képet „rendeltek” tőlem családtagjaim, barátaim, jóismerőseim. Ebből tizenhetet meg is írtam. Egyre inkább meggyőződésemmé vált, hogy a választásoknak kifejezetten személyes okai vannak, és az elemezendő kép olyan, mint az ember, aki kérte.

[ o ]

Joan Miró: Alakok és kutya a Nap előtt

KÉPEKRŐL NO24: GÁDOR PANNINAK

A festmény az égi, szellemi és a földi, anyagi világ kapcsolatát mutatja meg azon az egyszerre mágikus és valóságos módon, ahogy ez a prehisztorikus művészet óta a szakralitást és az emberi létet összekapcsoló műalkotásokban – rendkívül sokféleképp, de a lényeget, azaz nyelvi elemeit tekintve rokon módon – szokásos.

[ o ]

Peter Ilsted: Olvasó lány szobabelsőben

KÉPEKRŐL NO22: DRASKOVICH EDINÁNAK

A zárt tér, az izolált szobabelső a kinti világból behatoló fények által mégiscsak részesévé válik a világ egésznek. Az ember által teremtett szépséget – lakószoba, tárgyak, könyv és maga a lány – a néhol aranyló, néhol ezüstös fény, a fehér fény ragyogása összekapcsolja a természet megfoghatatlan szépségével.

[ o ]

Elöljáróban 3

A KÉPEKRŐL – SNK ROVAT HARMADIK BEKÖSZÖNTŐJE

Harmadszor is nekifutok. Igaz, amikor nyár elején elbúcsúztam, azt ígértem, folytatom az előző hét esszé ívét, azt, ami számomra összekötötte a hét festményt és a többi, még megírandót is.

[ o ]