Mivé lesz, ha?…

::: A 2B Galéria Kovács Tamás-kiállítása elé


Mivé lesz, ha… A kocka felbontja önmagát – miképpen Kovács Tamás László kiállításának címe hirdeti? Úgy vélem, érdemes megállnunk ennél a címnél, amellyel a szobrász egy alkotói folyamatot kívánt jelezni. Tehát mi minden fordulhat ki a kockából, egyúttal azt nem különben, hogy mi minden maradhatott még benne, aminek kibontásában már nem segédkezhet? Arra viszont figyelmeznünk lehet, hogy a kocka, ez a kitüntetett mértani idom (Platón által is értékelve), a klasszikus konstruktivizmus, illetőleg a belőle származtatott későbbi – értsd: neoavantgárd – irányzatok (minimal art) kedvelt formája, sőt, vetülete: a négyzet (akár a fekete, mint Malevicsé) miért jelenthetett kiinduló eszmét Kovács Tamás számára. Ezt a történetet közelíti – koncepciójában – a kiállítás.

Kovács Tamás munkái a 2B Galéria kiállításán (Fotó: Tundó Klára)

Nos, Kovács Tamás írnoknak tanult a zsidó teológián. Az írás, amely sajátos jelcsoportokon, betűkön, képeken alapul, gesztusában is szimbolikus cselekvés. Maguk az írás elemei pedig ugyancsak jelképek; a héber írásban alkalmasint többszörösen azok. A nagyjából az időszámítás előtti harmadik századtól használt héber írás alighanem a betűformák négyzetbe foglalhatóságának utalásával ab ovo – vagyis a máig érvényes és használatos kvadrátírás (eredete arámi közvetítéssel a föníciai írásig megy vissza) négyzetességével – a tökélyre utal. Ezt a tökélyt, mint az írás jellegzetességét úgyszólván más írásokra is kiterjeszthetjük, hiszen mint közlésre használatos grafikai jelek használati értékükben hordozzák a tökéletességet. Ha nem lenne így, bonyodalmat okozna közlésre használni azokat. (Tessék fölidézni, mennyi erőfeszítéssel jár egy romlott, kusza macskakaparás kiböngészése.) Az írnok felelőssége a grafikai pontosság, a betűformálás egyedi, noha közérvényű szépsége, nem mellesleg: a szövegstruktúra szigorú szabályainak betartása, azaz az értelmezés biztonsága.

Kovács Tamás munkája a 2B Galéria kiállításán (Fotó: Tundó Klára)

A héber írás lényegében abzsad, vagyis mássalhangzóírás, akárcsak ősei. A pontos olvasás érdekében egyfelől mellékjeleket használ, másfelől – bizonyos helyzetekben (mondjuk szóvégek) – három, a hé, váv és jod mássalhangzó jelölhet magánhangzót, illetőleg az alef. Nos, a kocka, de inkább a négyzet fölbontásaként is származására utal – teszem azt – a bét vagy a vég-mém; a lámed, a gimel vagy a vég-cádi szabadabb formálásnak látszik, ám a kvadráton belül. Lényegében ez egyfelől a grafikai helyzet, másfelől a plasztikai alappozíció szintén, amennyiben Kovács Tamás alkotói gesztusát – térformát adni a grafikai jeleknek – érteni és méltányolni akarjuk.

Ezek a plasztikai (lemezkivágás, lemezhajlítás) rekreációk szimbolikusan visszautalnak a betűk valahai eredetére, vagyis, hogy ismert térformák síkredukciói; betűként jelentésük őrzi formaadó apropójukat: az alef tehát ’bikafej’ elvonatkoztatása, a bét a ’házé’, a gimel a ’tevéé’, a dalet az ’ajtóé’ stb. És ez a metaforikusság jellemzi őket (számjelként is) az ősi szövegekben: az alef (1) kezdőbetűje a Dekalógusnak, az Adonáj istennévnek az Ehje aser Ehje tautológiájának, miként a bét (2) a Biblia első betűje (bresit – ’kezdetben’), a gimellel (3) kezdődik a gevera – ’férfi’ szó, dalettal (4) a daat – ’tudás’ –, hogy csak néhány utalással jelezzem a gazdag metaforikai mezőt. És még nem is tévedtünk a Kabbala rejtelmei közé!

Kovács Tamás munkái a 2B Galéria kiállításán (Fotó: Tundó Klára)

Vissza kell fordulnom Malevics híres négyzetéhez, hogy újfent célozhassak Kovács Tamás konstruktivista indíttatására. A fekete színre gondolok. A falakon látható fekete táblaképekre. A malevicsi fekete négyzet nem pusztán annyit jelent, hogy takarjuk ki tünedező kulturális/festészeti múltunkat, fölhívás egyúttal, hogy új jelekkel/jelrendszerekkel (a hangsúly a rendszeren!), új tartalmakat, új világokat „rajzolhatunk bele” az ominózus négyzetbe. A föntebb „szabadabbnak” jelzett betűformák – lámed, gimel, vég-cádi, de akár ajin, sin, cádi –, írásjegyek keletkezési grafikai folyamataira utalhatnak a fekete táblák „íráskezdeményei”, akárha valami felé ősi teremtő gesztusok idéződnének meg – mondjuk – utólagos referenciaképpen. Merthogy Kovács Tamás a gesztus konstrukciós készségét alaposan átérezte.

Ja, és az a nagy kör alakú lemez pedig a Számeh írásjel (beírt kör a négyzetbe, ha tetszik), nem hiába fordítják az ot – a ’betű’ szót – a Bibliában gyakran csodajelnek, amely akár képes kiíródni ítéletként a falra: mene tekel ufarszin. Remélem, nem nekem szóló figyelmeztetés éppen most, hogy korán eltávozott barátunk kiállításán így emlékeztem születésének közelgő hatvanegyedik évfordulójára is…

Fábián László


Átvett újraközlés | Forrás: a szerző honlapja
Elsőként megjelent a fabianlaszlo.hu honlapon, 2025. január 5-én | Elhangzott 2025. január 5-én Budapesten, a 2B Galériában, Kovács Tamás László A kocka felbontja önmagát című kiállításának megnyitójaként | Megtekinthető: 2025. január 31-ig | Hovatovább: Kovács Tamás László (1964–2020) honlapja

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük