CSAK ÚGY… #11B
Számomra a Piazza del Campo, a kagyló alakú tér volt az, ami visszavonzott Sienába. A Palazzo Publico (Városháza) felé lejt, beleilleszkedve a völgy mélyedésébe. Gyöngyszem – írják róla sokan. Anyaöl – mondom én.
[ o ]
Szerző: S. NAGY KATALIN
Csak úgy a kisvárosokról 1.
CSAK ÚGY… #11A
Sok pompás, esztétikus, magas színvonalon teremtett templomban múlathattam az időt utazásaim során, de nagyon-nagyon kevés olyanban voltam, amelyben ugyanazt a megrendülést, belső tisztulási folyamatot élhettem át, mint amit életemben először Toledóban.
[ o ]
Csak úgy a szobrokról
CSAK ÚGY… #10
Szinte egyszerre lettem elkötelezett híve a végtelen nyugalmat és a tér feletti uralmat sugalló, gyakran merev egyiptomi szobrászatnak és a mozgalmas, mély áhítattal telített és mégis már nagyon emberi gótikus szobrászatnak.
[ o ]
Csak úgy a könyvekről
CSAK ÚGY… #9
Vörösmarty kérdésére egyértelmű a válasz: igen, ment előbbre a könyvek által a világ… És egészen bizonyos, hogy az én életem a könyvek által lett az, ami.
[ o ]
A Föld – hiedelmek, vélekedések
PÁROSESSZÉ A FÖLDRŐL II.
A mai napig a legerőteljesebb hatású földisten – pontosabban istennő – Gaia, aki a kezdetben tátongó ürességből, káoszból létrejövő alvilági Sötétség és Nix, a fekete Éjszaka után lett a világmindenség alapja. Önmagából hozta létre Uranoszt, az Eget, majd megszülte a százkezű Hekatonkeireket, az egyszemű Küklopszokat, a Titánokat, majd a Gigászokat, a kígyólábú óriásokat.
[ o ]
Csak úgy a tenger
CSAK ÚGY #8
A tengert 1967-ben, 23 éves koromban láttam először. Minden addigi látványélményemet felülmúlta, és a megfogalmazhatatlan, titokzatos, irracionális kapcsolat, vonzódás azóta is tart.
[ o ]
Csak úgy az állatokról
CSAK ÚGY #7
Amszterdamban, 1987-ben, a tulipánpiac szélén lévő boltban, megláttam egy mohaapátból készült tenyérnyi elefántot. Rögtön megvettem, és most is itt van az íróasztalommal szemben, kiemelt helyen. Azóta az elefánt a totemállatom.
[ o ]
Csak úgy a virágokról
CSAK ÚGY #6
Minden újabb tulipán a közelemben megszólaltatja bennem annak a meleg hangú, jó szagú ápolónőnek az énekét, aki határozottan leemelt a kanizsai gyerekkórház ablakából, magához szorítva ringatott (az anyám soha), és énekelte: „Hej tulipán, tulipán…”
[ o ]
Csak úgy a folyókról
CSAK ÚGY… #5
Amíg lehetett, gyakran és sokat úsztam a Dunában a Római-parton, Leányfalunál, Surányban és Verőcén. Benne lenni – az volt az igazi kapcsolat. Mintha valamiféle atavisztikus ösztöneim jöttek volna elő, mint 5 és 10 éves korom között a Drávában.
[ o ]
A Haggáda-illusztrációkról
PÁROSESSZÉ PÉSZACH IDEJÉN
Illusztrált Haggádák a X. században készülnek, ez az időszak, amikor először terjedtek el a maihoz hasonló Haggádák mint egységes könyvek.
[ o ]
Csak úgy a hidakról
CSAK ÚGY… #4
Mindig, minden városban egyedül fedeztem fel a hidakat. A hetvenes években Prágában és Berlinben, 1988 és 1996 közt Rómában és Párizsban. Mire 1967-ben sor került az első külföldi utazásomra, már „belaktam” az összes budapesti Duna-hidat.
[ o ]
Csak a kutyák…
CSAK ÚGY… #3
Bógáncs, a fajtája szerint kuvasz, fordult felém nagyapa, majd az erősen figyelő ebhez, rám mutatva: ez itt Katica, őrizd. És attól kezdve elválaszthatatlanok lettünk.
[ o ]
Csak úgy eszünk…
CSAK ÚGY… #2
Az első intenzív étel- és evésemlékeim gyékényesi nagyapámhoz kötődnek. A közös reggelik. Ült a nyolcvan év fölötti nagybajuszú öreg a két osztatú, fehérre meszelt ház bejárata előtt a lépcsőn, jobb kezében a nyitott bicskája, bal keze ujjai között kenyér, szalonna és hagyma.
[ o ]
Hanuka, a fény ünnepe
PÁROSESSZÉ HANUKA IDEJÉN
A Makkabeus hősöket és a fénycsodát ünneplő hanuka szó jelentése sokrétű: felavatás, odaadás, felszentelés, megtisztítás. A csoda ünnepe.
[ o ]
Csak a fák…
CSAK ÚGY… #1
Még a nevüket is szerettem: komlógyertyán, himalájai selyemfenyő, kaliforniai mamutfenyő, kelet-kínai páfrányfenyő, kaukázusi jegenyefenyő, libanoni cédrus, 200–250 éves tiszafák. Suttogd el a neveket lassú ritmusban és átélheted világunk tágasságát, végtelen összetettségét és magas rendű szépségét.
[ o ]
Marc Chagall: Zöld hegedűművész
LOSONCZI ÁGINAK
Már nem tudok színes mezei csokrot szedni a részére, de talán tudok még képelemzést írni. Ha Losonczi, akkor a zene. Ha zene, akkor Chagall. Ha én is, akkor a hegedű.
[ o ]
Caspar David Friedrich: A szerzetes a tenger mellett
::: RAJKÓ ANDREA FENYÁNAK
Föld, tenger, ég, színhatások és egyetlen, a hatalmas, végtelen térbe állított ember. Léptéket tekintve arányos, kicsi. Valójában minimalista kép, látványos történések, hagyományos tájképi motívumok nélkül. Szinte semmi, csak éppen a világmindenség egy bármeddig folytatható darabja.
[ o ]
Caspar David Friedrich: Vándor a ködtenger felett
IZSÁK ÉVÁNAK
A kép a romantika emblematikus műve, ikonja, a magányos, a természetnek kiszolgáltatott ember spirituális vágyódása a végtelen univerzumban a megismerhetetlen Isten (istenség, isteni) után, szakrális tájvízió.
[ o ]
Az Olajfák hegyén
AZ OLAJFÁK HEGYÉN IMÁDKOZÓ KRISZTUS MOTÍVUMA A MŰVÉSZETBEN
A halálfélelemmel küzdő Jézus a bizánci festészetben jelent meg. Drámaisága ellenére a téma népszerű az itáliai és a német reneszánszban, Jézus ember voltának, halálfélelmének megmutatása mellett azért is, mert lehetőséget ad a képzőművészeknek saját perspektívaértelmezésük kialakítására.
[ o ]