Lehet jobb?

TARNÓZI JAKAB ISTEN, HAZA, CSALÁD-RENDEZÉSÉRŐL

Az üvegkalitkában elénk tett játék, amelyből a szereplők (mintha csak a teraszra mennének ki) gyakran közénk is kilépnek, egyszerre realisztikus és abszurd, tragikus és ironikus. Tele ötletekkel és jó pillanatokkal.

[ o ]

Érzékiség és önanalízis

PÁROSESSZÉ KUCSORA MÁRTA KIÁLLÍTÁSA KAPCSÁN II.

Kucsora alkotásaiban visszatérő elem a lebegés, a gyökértelenség ábrázolása. A sávosan, sáfrányszerűen fölfele tartó, álló, összefogódzó, telepszerűen elrendezett formák az elszabadulást sugallják, a lebegés motívuma egyben világlátás is.

[ o ]

Kozmikus ikrek

BARÁTSÁG ELSŐ LÁTÁSRA

Az első általános iskolai megnyitón egymás mellé keveredtünk, egy padba ültünk és a következő nyolc évet szoros szimbiózisban töltöttük. Lett egy második otthonom, a tanítás után nem haza mentem, hanem Zoliékhoz.

[ o ]

Csak úgy a virágokról

CSAK ÚGY #6

Minden újabb tulipán a közelemben megszólaltatja bennem annak a meleg hangú, jó szagú ápolónőnek az énekét, aki határozottan leemelt a kanizsai gyerekkórház ablakából, magához szorítva ringatott (az anyám soha), és énekelte: „Hej tulipán, tulipán…”

[ o ]

Csak úgy a folyókról

CSAK ÚGY… #5

Amíg lehetett, gyakran és sokat úsztam a Dunában a Római-parton, Leányfalunál, Surányban és Verőcén. Benne lenni – az volt az igazi kapcsolat. Mintha valamiféle atavisztikus ösztöneim jöttek volna elő, mint 5 és 10 éves korom között a Drávában.

[ o ]

Szabadság és ünnep

PÁROSESSZÉ PÉSZAH IDEJÉN

A pészach kettős gyökerű; egyfelől ősi pásztorünnepből eredhet, amikor a felserdült bárányok egyikét feláldozták; másfelől a kovásztalan kenyerek ünnepe, amely a tavasz beköszöntéről, az árpaaratás kezdetéről emlékezett meg.

[ o ]

A magyar Presser

PRESSER GÁBOR ÖNÉLETRAJZI KÖTETÉRŐL

Nagy ajándék volt a mi generációnknak, hogy nagyszerű, világviszonylatban is csúcsszínvonalon alkotó művészek töltötték a színeket szürke hétköznapjainkba, egy korszakban, amikor a középszer uralt majdnem mindent.

[ o ]

Csak úgy a hidakról

CSAK ÚGY… #4

Mindig, minden városban egyedül fedeztem fel a hidakat. A hetvenes években Prágában és Berlinben, 1988 és 1996 közt Rómában és Párizsban. Mire 1967-ben sor került az első külföldi utazásomra, már „belaktam” az összes budapesti Duna-hidat.

[ o ]