Szabadság és ünnep

::: Párosesszé pészah idején


Ünnepre készülünk. Lelkünket felöltöztetve emlékezünk a gondolatunkban létező történelemre, a hagyományok adta múltra. Tradíciók nélkül gyökértelen fák lennénk. Tudhatjuk azt, hogy értékforrásaink alapja Európában az erre épülő erkölcs és tudás. Európa nincs kereszténység nélkül, mint ahogyan nem létezik kereszténység zsidó örökség nélkül. Az elmúlt évi páros esszénkben Nagycsütörtök történéseivel és helyszíneivel a keresztény húsvétra emlékeztünk. Idén a zsidó húsvét, a pészah örökségéről írunk. Három fogalom határozza meg a zsidó húsvét ünnepét: szabadság, elkerülés, kovásztalan kenyér. A zsidó nép ezzel elutasítja a zsarnokságot és ünnepli a félelemtől mentes, szabad életet.

Az ókori népek erősen kötődtek a természet ciklikus átalakulásaihoz. Az idén március 21-én köszöntött be a tavasz. A tavaszi nap-éj egyenlőség, azaz héberül chódes haaviv, niszán hava. Az ókorban ez számított az első hónapnak, ahogy a Tórában is olvasható: „Ez legyen nektek a hónapok eleje”. Nem véletlenül, hiszen Izraelben március végén, április elején a legszebb a vegetáció, még a sivatag is kivirágzik ebben az időszakban. A királyok újéve is ekkor kezdődött, mert az uralkodók idejét niszántól niszánig számították. A hagyomány szerint az ősapák születése is ekkorra tehető, ám a zsidóság számára a legfontosabb az egyiptomi kivonulás csodákkal kísért története. Ehhez kötődik pészah ünnepe.

A zsidó vallás egy évben három olyan ünnepet tart számon, amelynek során a felnőtt férfiak egykor Jeruzsálembe mentek, hogy a Templomban közösen ünnepelhessenek. A három zarándokünnep (pészah, szukkót és sávuót) közül a legismertebb és mindmáig ünnepelt a pészah, másképp pászka-ünnep, vagy zsidó húsvét.

Egy pászkát tartó férfi az 1739-es Koppenhágai Hagáda illusztrációján (Forrás: Wikipédia)

Az ünnep ideje és tartalma

A pészah 2021-ben március 27-én estétől április 4-én estéig tart. Az ünnep időtartama nem mindenhol azonos, Izraelben hét, máshol nyolc nap. Ennek oka, hogy régen a Babilonban, Perzsiában élő zsidók számára nem tudták megbízhatóan hírül adni az újhold bekövetkezésének időpontját, így azok a biztonság kedvéért egy nappal meghosszabbították az ünnepet.

A pészah kettős gyökerű; egyfelől ősi pásztorünnepből eredhet, amikor a felserdült bárányok egyikét feláldozták; másfelől a kovásztalan kenyerek ünnepe, amely a tavasz beköszöntéről, az árpaaratás kezdetéről emlékezett meg. A bibliai időkben a két ünnep az egyiptomi szabadulás révén új jelentést kapott, majd eggyé vált, és ma a pészah elnevezés az ünnep mind a nyolc (illetve hét) napjára vonatkozik.

A héber pészah szó jelentése: elkerülés. Amikor ugyanis Isten tíz csapással büntette az egyiptomiakat, mert a fáraó nem akarta elengedni Izrael szolgasorban tartott népét, a tizedik csapásként az Úr angyala Egyiptomban megölt minden elsőszülöttet, legyen az állat vagy ember. Mivel azonban a zsidók – Isten parancsának megfelelően – egy-egy kiválasztott hibátlan egyéves hím bárány vérével kenték be házaik ajtófélfáját és szemöldökfáját, az Úr büntető angyala elkerülte az ő házaikat, és megkímélte fiaikat. Ezek után menekülésszerű gyorsasággal kellett elhagyniuk Egyiptom földjét, így még arra sem maradt idő, hogy a kenyérsütésre szolgáló tészta megkeljen. Erre való emlékezésként rendelte el az Úr, hogy az ünnep idején csak kovásztalan ételt szabad fogyasztani. Ennek köszönhető, hogy a pészahot nemcsak a kovásztalan kenyerek, a tavasz és az árpa kalászba szökkenésének ünnepeként, de – legfőképpen – az egyiptomi kivonulás és a megszabadulás ünnepeként tartják számon.

Széder

A pészah legfontosabb és a zsidó vallásos élet talán legmeghittebb szertartása az első két estén tartott széder. Általában családi körben kerül rá sor, ünnepi vacsora keretében, ami alkalmat ad arra, hogy az egész család megemlékezzék a zsidó nép megszabadulásáról. A széder szó – jelentése: rend – arra utal, hogy a vacsora szigorú rend szerint zajlik. Már az asztal elrendezése is különleges: az ilyenkor igénybe vett edények csak pészahkor használatosak. Az ünnepi étkészlet kiemelkedő darabja a szédertál, amely gyakorta díszes, nemritkán ezüstből készült edény, egyes darabjai a zsidó iparművészet remekei. Ezen helyezik el a vacsora szimbolikus kellékeit: sült húst (egy darab csontos hús a bárányáldozat emlékére), főtt tojást, harószetet (reszelt alma, fahéj, dió és bor keveréke; arra a vörösesbarna vályogra emlékeztet, amelyből Egyiptomban a szolgaság idején kellett készíteni a téglákat), keserűfüvet (rendszerint torma; a szolgaság keserűségét idézi) és kárpászt (valamilyen zöldség, általában retek, petrezselyem vagy zeller).

Széderestéhez megterített asztal (Forrás: Wikipédia)

Ezeken kívül a vacsora nélkülözhetetlen kellékei még: három egész pászka, amelyeket egymástól elválasztó asztalkendőbe burkolnak, bor (esetleg szőlőlé), sós víz, valamint az ünnepi gyertyák. Néhol szokás a család ékszereit is az asztalra tenni, az Egyiptomból kihozott kincsek emlékére.

A vacsora folyamán mindenkinek négy pohár bort kell elfogyasztania (lehet hígítani is), annak emlékére, hogy a szentírásban Isten négy igével fejezi ki az Egyiptomból való szabadulást „kivezetlek… megmentelek… megváltalak benneteket, … népemmé fogadlak titeket” (2Móz 6,6-7). A széderen részt vevők számánál eggyel több pohár bort szokás kitölteni; ez a pohár Élijáhu (Illés) próféta serlege. A hagyomány szerint Élijahu eljön majd, hogy bejelentse a messiás eljövetelét, a pohár bor ezért a prófétát várja. Előfordul, hogy vacsora után az ajtót is kitárják számára.

Az est lefolyását a házigazda, a családfő vezeti a Haggáda (magyarul: elbeszélés) alapján. A könyv a nevét arról a bibliai parancsról kapta, amely kötelezővé tette az atyák számára, hogy elmeséljék fiaiknak az egyiptomi megszabadulás történetét; a széder is ebből a parancsból eredeztethető. „Ezen a napon ilyen magyarázatot adj fiaidnak: ez annak emlékére van, amit az Úr értem tett, amikor kihozott Egyiptomból” (2Móz 13,7-8). A Haggáda, amellett, hogy tartalmazza a széder lefolyását, a dalokon, imádságokon, olvasmányokon keresztül beszél a megszabadulásról.

Az est központi része tehát a Haggáda, amelyről egy zsidó hittankönyv így ír: „A széder-adó házigazda hangosan mondja a Haggádát, s a többiek vele zümmögik a melódiákat. Egyébként az egész szertartás célja az, hogy érdeklődést keltsen a gyermekekben s figyeljenek a Haggáda szövegére, az apa magyarázataira, s hogy a szokatlan szertartások láttán kérdezzenek, illetve a házigazda feleljen nekik.” A szigorú rend ellenére érvényesül a széder családias örömünnep jellege, a résztvevőkben erősíti a közösségtudatot, a gyermekek számára játékos-komoly módon bensőséges tanítást nyújt, hozzásegíti őket, hogy élményszerűen átélhessék őseik sorsát. Mindezt megerősíthetik helyi szokások is; például régebben egyes helyeken szokás volt vándorruhát ölteni és csomóba kötött macesszal a vállon átugrani egy dézsa vizet, a Vörös-tengeren való átkelés emlékére.

Az Újszövetség utolsó vacsorája is valójában széderest volt. Jézus jobbján a legfiatalabb apostol, János ült. Jézus és tanítványai az előírt rend szerint hálaadást mondtak, kovásztalan kenyeret és bárányhúst ettek, bort ittak, zsoltárokat énekeltek. A szédervacsora pászkája és bora lesz Jézus teste és vére az oltáriszentségben, illetve úrvacsorában. Ezért is előképe a pészah a keresztény húsvétnak.

Az Utolsó vacsora terme Jeruzsálemben

A történet

A nép riadalma érthető volt. Előttük volt a tenger, hátuk mögött az egyiptomi sereg. Hol itt a kiút? Mózes igyekezett megnyugtatni őket, hogy csoda menti meg a népet. De hitük a csodában nem volt erős. Erre a Midrás szerint egy Náchson nevű ember (Áron rokona) beleugrott a tengerbe, melynek ketté kellett válnia Mózes szavai szerint. Náchson bátorsága és hite maga után vonta a többieket, és utána indult a tömeg a vízbe. Ekkor történt a csoda, hogy a vizek elvonultak és Izrael száraz lábbal vonult a Vörös-tenger kiszáradt medrében Náchson nyomában. Amikor Izrael fiai a tengerbe léptek, a víz jobbról és balról falként állt a mederben vonuló sereg mellett. (Ex. 14/22.) De a csoda nagyobbik része akkor következett be, amikor az egyiptomiak utánuk eredtek. Ekkor visszatért a víz medrébe és elborította az egyiptomi sereget.

A kivonulás útja a Biblia szerint

A kivonulás bibliai leírása megadja azt az útvonalat, amelyen a menekülő nép haladt. Gósen földjéről elindulva (amelyet 2Móz 12,37 Ramszesz földjének nevez) Szukkót és Étánim nevű helyeken át (2Móz 13,20) Pí-Hahírót, Migdól és Baal-Cáfón térségében táboroztak egy ideig (14,2), még a tengeren való átkelés előtt (vö. 4Móz 33,5-7). A helynevek ismerősek: a Szukkót név jelentése: (őr)kunyhók, Étám: erődítmény, Migdól: őrtorony. Kétségtelenül abban a kiserődökből álló zónában feküdtek, amelyet az egyiptomiak védelmül építettek ki az Ázsia felől érkező támadásokkal szemben, s melynek a Súr (fal) elnevezést adták (2Móz 15,22).

A kivonulás útja (Forrás: Magyar Bibliatársulat)

A nevek jelentése azonban általános, földrajzilag nem határozható meg egész pontosan. A Baal-Cáfón név látszik leginkább azonosíthatónak. A föníciai ugariti mítoszok Cáfón (észak) hegyét úgy emlegetik, mint az istenek lakóhelyét. Föníciai hajósok építhettek egy Baal-szentélyt azon a földnyúlványon, amely a Földközi-tengertől a Szirbóni tavat gátszerűen elválasztotta. E földnyelv egy ponton nyitott volt, ahol a tó vize a tengerrel kapcsolatban állt. Apály idején történhetett itt az átkelés a Sínai-félsziget területére. Ez az úgynevezett „északi teória” az átkelés helyét illetően. A másik teória, a menekülés délkeleti irányú feltételezésével, a mai Szuezi-öböl és az úgynevezett Keserű tavak közti mocsaras vidéken keresi az átkelés helyét. Bármelyik véleményt fogadjuk is el, a továbbiakból láthatóan a vándorló nép déli irányban indult el, letérve a Kánaánba egyenesen vezető útról, a „filiszteusok útjáról” (2Móz 13,17).

Befejező gondolatmorzsa a zsidó húsvétra

A modern héber nyelv egyik szólása: káse kikriát jám-szuf – nehéz, mint a tenger kettéválasztása.

Izsák Éva


Exkluzív elsőközlés | Forrás: a szerző archívuma
Készült 2021 márciusában, Budapesten | Hovatovább: S. Nagy Katalin párosesszéje

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük