Érzékiség és önanalízis

::: Párosesszé Kucsora Márta kiállítása kapcsán II.


Kucsora Márta mintha szőne, varrna, elvarrja a szálakat, csomóz, összeköt, ívet rajzol és fest, göndörít, gömbölyít, visszahajlít, a képfelület legkisebb részét is gondosan megmunkálja, ad a részletekre. Hasonló az érzésem, mint Esterházy híres ajándéka kapcsán, amikor az író 57 × 77 cm-es rajzlapra másolta saját kézírásával Ottlik regényét, az Iskola a határont.

Kucsoránál is minden a helyére kerül, minden a helyén van. Nem tudni, hogyan és miért, de a képek érzéki összhatása, zsigeri szépsége lenyűgöz. A minták ismétlődnek, határtalanok, végesek, de mégsem azok, mert összekapcsolódnak, összetett mintázat, alakzat (struktúra, rendszer) születik. Nem falikárpitot látunk. A gobelin a fal takarására és díszítésére szolgáló textil, esetleg festett vagy préselt bőr. Kucsora önálló, geometrikus motívumkincset (képnyelvet, tapéta-csíkokat, vízfelületet) és vizuális zenéjű formavilágot hoz létre, képein nincs történet, narratívája a mozgás, a változás, a dinamika, maga az univerzum. Képeinek szín- és formai karaktere (szín- és vonalegyüttes, mozaikszerűség) más és más, ez biztosítja azt – a struktúraelv szigorú és következetes érvényesítése ellenére –, hogy ne érezzük monotónikusnak a mindenkori látványt. Nyüzsgő érzéki világlátása (csodálatos légvára) egyszerre foglya a modern életérzésnek, az otthonosságnak, az idegenségnek, a magánynak, ürességnek, egyszerre eltérítője a hagyománynak, a konvenciónak, egyszerre közvetítője a maradandóságnak. Szellemi hátteréhez, kulturális közegéhez számos művészt felsorolhatunk (Pollock, Hantai és mások).

Különösen érdekes, hogy az absztrakt művek által is lehet reflektálni a jelen problémáira, jelenségeire, a kirekesztésre, a megkülönböztetésre, a hierarchiák uralmára. Mindez a befogadót nyitottságra ösztönzi. Kucsora Márta képzőművészete ugyanis a hagyományos művészeti felfogást zárójelbe teszi, határokat mos el, az alkotás hétköznapiságát hangsúlyozza, eszköztelenségét sugallja. Kék alap, fehér fonalak, mint a kristályok (Cím nélkül 17, 2021, 90 × 140 cm).

Kucsora Márta: Cím nélkül 17, 2021

Nádas Péter rendre visszatér műveiben az interszubjektív testi élményekre. Így az érzett és látott test közötti hasadékra, vagyis a belső érzet és kép, testkép közötti különbségre. Hasadék van a nyelv előtti és utáni világ között is. A harmadik hasadékot két ember belső élményvilága átjárhatóságában találhatjuk meg. Kucsora alkotásaiban visszatérő elem a lebegés, a gyökértelenség ábrázolása. A sávosan, sáfrányszerűen fölfele tartó, álló, összefogódzó, telepszerűen elrendezett formák az elszabadulást sugallják, a lebegés motívuma egyben világlátás is. Az oxigéncseppek a levelekhez tapadva, buborék gyöngysorokat, levegőt tartó szövetet formáznak, a szövetek sűrű állományában képződő hasadások idővel összeolvadnak és az egész felületet behálózó légjárat rendszerré alakulnak (Cím nélkül 29, 2021, 150 × 180 cm).

Kucsora Márta: Cím nélkül 29, 2021

Képeiben is felfedezhetjük az interszubjektív testi élményeket. Alkotásait megtestesült szubjektumként fogom fel. Nála a testi-érzéki egzisztencia (a testtapasztalat) az anyag, egyben a másik és önmaga megtapasztalása. Képeiben az anyag és testi mivoltunk rejtélyét vizsgálja. Ő is küzdelmet vív a megtestesült létezés minden mechanisztikus és dualisztikus megrövidítése, redukciója ellen. Az anyag (a testiség) eleven világvonatkozásként jelenik meg műveiben.

Kucsora műveiben feltáruló [anyagi és]… testi érzékiség nem azonos a hétköznapival, hanem módosult, transzformált, ősi megértést, illetve felelősséget hordoz, amely megelőzi a tudat intencionalitását. A testiség nyoma valamely jelen nem levőnek. (Bakonyi Pál: A test éthosa és pathosa).

Akárcsak Nádas Péternél, Kucsora érzéki motívumaiban ott az érintés, a simogatás, a közelség, a látás közvetlen tapasztalata. Ez a közvetlenség megszállottságot jelent, azaz minden artikulált viszonyulás és kifejezés, a szavak és szándékok előtti, a tudat számára csak nyomaiban tetten érhető közelségi viszony a megszálláshoz képest a tudat mindig késésben van… Nem kell többé védeni az etikai jelentést az érzékiséggel szemben az érzékiségben minket maghaladó értelem születik ezt kell szóhoz juttatni (Bakonyi Pál: A test éthosa és pathosa).

Kucsora szóhoz juttatja az érzékiségbe ágyazódó értelmet. Diptichonja kéregmintázatú, vöröses barna és szürkésfehér, vertikális vonalak együtteséből áll. A kéreg színspektruma a fehértől a zöldig, a sárgától, a sárga-narancstól és a vöröstől a majdnem feketéig terjed (Cím nélkül 66-67, 2021,180 x 140 cm).

Kucsora Márta: Cím nélkül 66-67, 2021

Filozofikus alkat, kristályszellem, számára a festészet nemcsak érzéki művelet, hanem önanalízis (önterápia), az észlelés felszabadítása is. A lélek szőnyegének kiterítése, rojtjaival és hiányaival együtt. Képi felülete nem monokróm, tele sebekkel, szakadásokkal, hiányokkal, kopásokkal, egyben színkavalkád is. Darabokra tépve a lélek, a természet kópiája.

Hogy ez disztópia is egyben? Minden bizonnyal, allegória nélkül tematizálja művészi világát, közbeszéddé téve az újszerű gondolkodást, és példát mutatva az önpromóció jelentőségére.

Kölüs Lajos


Exkluzív elsőközlés | Forrás: a szerző archívuma
Készült 2021 decemberében, Kucsora Márta kiállításának apropóján | Kálmán Makláry Fine Arts, Budapest | 2021. december 16. – 2022. január 21. | Hovatovább: Bakonyi Pál hivatkozott írása | Abafáy-Deák Csillag párosesszéje

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük