::: Nomen est omen #1
Nemcsak apai nagynéném, hanem apai nagyanyám és anyai nagyanyám is Katalin volt. Aracsi Katalin és Schlesinger Katalin. Három legjobb és legrégibb barátnőmből kettő ugyancsak Katalin.
Alexandriai Szent Katalin képzőművészeti alkotásokon megjelenített alakjára 1978-ban, második római utazásomkor figyeltem fel. A különleges San Clemente (Szent Kelemen) bazilikában – mely az idők folyamán a legkedvesebb római keresztény templomom lett – a bejárattól jobbra láthatók Tommaso Masolino da Panicale korai reneszánsz faliképei a 15. századból, amelyen Alexandriai Szent Katalin életéből örökít meg a vértanúságához kapcsolódó jeleneteket. Az akkori Firenze legjobb festőjének tartott Masolinót 1428-ban hívta meg Branda Castiglioni bíboros, hogy a Lateráni Szent Kelemen templom Szent Katalin kápolnájában elkészítse a freskókat (valószínű az ugyancsak firenzei Masaccióval együttműködve).
A segítő szentek egyike
Alexandriai Szent Katalin személye, története a mai kutatók szerint nem valóságos, valószínűleg Alexandriai Szent Orsolya (aki a 3. században élt) legendája szolgált hozzá mintául. Ehhez képest évszázadokon keresztül rendkívül népszerű volt, a középkorban kiemelkedően kedvelt, sokszor ábrázolt szent. A legenda szerint királyi családból származott, Alexandriában, az egyiptomi kikötővárosban, a Nílus deltatorkolatában élt, az ókori tudományok fellegvárában. Itt volt az ókori világ hét csodájának egyike, a Kr. e. 3. században hatalmas kőtömbökből épített pharoszi világítótorony (képe szerepelt a római pénzérméken), valamint az ókor legnagyobb könyvtára, a Muszeion (ez is a Kr. e. 3. században épült), főleg görög nyelvű tekercsekkel. Talán nem véletlen: a Kr. e. 3. század végén élt Alexandriai Szent Katalinról a szerzők nagy része kiemeli rendkívüli okosságát, vitakészségét. Én is ebben a szerepében ismertem meg őt Masolino freskóján a San Clementében Rómában: magabiztosan áll az ülő pogány tudósok, teológusok, filozófusok gyűrűjében, határozottan, elszántan magyaráz, nem csoda, hogy a Maximus római császár által a vele való vitára kirendelt, őt a disputában legyőzni akaró tudósok meghátráltak ereje, tudása, szellemisége előtt, és végül is megtérítette őket saját hitére. Meggyőző érvei, tudása, okossága révén méltán a filozófia és a filozófusok, a könyvtárak és a könyvtárosok védőszentje, patrónája, mennyei védője. A tizennégy segítő szent egyike (liturgikus emléknapja november 25-e).
A görög eredetű név (katharosz) jelentése: tiszta, szeplőtelen, fényes (hasonló a görög mitológiában Hekatéhoz, a tisztaság és a tűz istennőjéhez). A sokféle legenda közül leginkább az ragadta meg a festőket és a képek megrendelőit, hogy a császár mártírhalálra ítélte, s előtte megkínoztatta: kerékre kötözve próbálták testét, lelkét megtörni. Számomra okossága, vitaképessége vált fontossá, hiszen nemcsak a nevét kaptam örökségül megkeresztelésemkor a nagykanizsai alsóvárosi, Szent Józsefről elnevezett templomban, hanem 4–5 éves koromtól gyakran hallottam apámtól büszkén: fénylően okos, mint a védőszentje.
Örömmel láttam később, hogy az ábrázolásokon természetes állapotként viselte okosságát, bölcsességét. Egyik kedvencem Theodorik mester 14. századi festménye, melyet IV. Károly cseh király megbízásából készített a Karlstejn-kastély Szent Katalin kápolnájához. Intelligens arcú, okos tekintetű, magabiztos fiatal lány, akiből sugárzik a tudományok iránti érdeklődés (természetfilozófiát, nyelveket tanult; nem volt hajlandó férjhez menni, mert nem talált önmagával egyenrangú férfit). Olvasmányai vezették az akkor már a római birodalomban terjedő keresztény vallás felé. Theodorik mester festményén a vörös hajú, tágra nyílt szemű, valamire erősen figyelő értelmes nő felemelt kezeiben keresztény hitét és mártíromságát jelző attribútumai: a kerék és a kard.
A kerék a Kr. e. 3500 körüli időktől szolgálja a tűzhasználatra áttért archaikus kultúrákat, a legősibb szimbólumok, kultikus tárgyak egyike. Európában Kr. e. 7–8. századból származó kocsikerekeket találtak, továbbá kis méretű kocsiszobrokat tömör kerékkel. A néphit szerint kör alakja révén a tökéletességet jelképezi. Több vallásban kozmikus jelkép (például a hónaraki hindu templom oldalában 12 kerék látható). Mezopotámiában a kerék Istar isten öve, a görögöknél Hélios vagy Apollon napszekerét jelenti, a sorsistennő, Fortuna attribútuma. A Bibliában Dániel és Ezékiel próféta látomásaiban az égő kerék az isteni hatalom.
A középkorban – amikor Szent Katalin a legnépszerűbb szentek közé tartozott – az idő, a sors és a szerencse megtestesítője. Számos miniatúrán ábrázolták angyalokkal körülvéve. A székesegyházak kerékablakai értelmezhetők szerencsekerékként is. A kerék ablakként először a román kori templomok nyugati oldalának közepén jelenik meg, az őskor napszimbólumát emeli át a keresztény művészetbe, az isteni világ fenntartójává, mozgatójává válik (például az orvietói dómban, a kerék formájú nagy rózsaablak Krisztus arcával). A kerék valójában kör, amely a világmindenséget, a határtalan teret, a végtelen időt jelenti, a kezdet- és végnélküliséget. Jung pszichológiája szerint a psziché teljességének archetipikus képe, az Én szimbóluma. A keresztény lexikonok szerint is a teljesség szimbóluma, egyben az újjászületést is jelképezi.
A szép és bölcs, korán árvaságra jutott leány állhatatosan hitt abban, hogy Krisztus „az istenek istene és az uralkodók uralkodója”, ezt álmai és látomásai is megerősítették. Meggyőző érvei, hite melletti szónoklatai megtérítették a császárnét, a vele vitázó pogány filozófusokat, az őt kínzó katonákat. Mindez a 3–4. század elején, amikor még brutális keresztényüldözés zajlik, hogy megakadályozzák az Európát megalapozó új vallás terjedését. A császár parancsára hiába kínozták tüzes, pengés kerekekkel, a mennyből érkező villám összetörte a kínzóeszközt.
Felsorolhatatlanul sok szobor és festmény örökíti meg Szent Katalint a kerékkel. Ismert és ismeretlen nevű művészek kedvenc témája. Az átszellemült gótikus faszobrokon jobb kezében tartja a rendszerint nyolc küllős kereket, mely egyáltalán nem tűnik kínzóeszköznek (például gótikus festett aranyozott faszobor, 107 cm, Magyar Nemzeti Galéria). Egy másik ábrázolástípuson lábánál vagy háta mögött a villám sújtotta kerék roncsai. A klasszicizáló 19. századi festményeken gyakran csak a sarokban látszik (például osztrák festő, 1833, a Vizay gyűjteményből, Pannonhalmi Főapátság). A gótikus és reneszánsz kályhacsempéken félbetört kerék a lábánál.
Kiemelendő Michelangelo Caravaggio 1595–96-ban készült olajfestménye, amely méretével – 173×133 cm – is kitűnik a hasonló témájú művek közül (Maria del Monte bíboros megbízásából készült). Azt a kemény, céltudatos, határozott fiatal lányt örökítette meg szigorú kompozícióján, akiről már a 13. század elején azt írta Jacobus de Voragine a Legenda Aureában, hogy „csodálatos volt az állhatatosságban, ahogy kitartott a fenyegetések közepette és megvetette azokat”. Sok szakember szerint a Szent Katalint kerékkel ábrázoló művek (freskók, miniatúrák, olajképek, domborművek, szobrok stb.) közül Caravaggio festménye a legjelentősebb. Itt a szétroncsolódott kerék nagy méretű, domináns elem a látványban annak ellenére, hogy az előtérben ülő, feléje hajló energikus test egy részét kitakarja. A fiatal, erőteljes lány szűzies fehér inge kiemeli az arc komolyságát, mély, figyelő tekintetét. A kép centrumában a kardot tartó kézfej.
Végül is lefejezték a különböző legendák, kódexek szerint. A vesztőhelyen angyalok jelentek meg és magukkal vitték testét, hogy a Sinai-hegyen temessék el. A Sinai-félsziget Egyiptomban a zsidó vallás szent helye, mert a Sinai-hegyen kapta meg Mózes a törvény tábláit. A hegyet a muzulmánok is tisztelik. 550 körül építették meg bizánci építészeti stílusban a Szent Katalin kolostort, mely a világ legrégebb óta működő kolostorainak egyike. A 6. században épült bazilika ma is működik, és a benne lévő könyvtár is.
A Correggio által festett Olvasó Szent Katalin kapcsán elhangzottak feltételezések, hogy a tudós fiatal nő talán Platont vagy valamelyik ókori szerző művét olvassa, akik a legenda szerint közel álltak hozzá. Mások szerint talán korabeli verset olvas (több nyelven beszélt, olvasott, nem okoztak neki nehézséget a szövegek). Correggio szép arcú, tartózkodó, befelé forduló, kedves lénynek festette (1530–1532, Royal Collection Trust, Hampton Court), bal kezével a kerékre támaszkodik. Carlo Dolci festményén egy nyitott könyvbe merül (Szent Katalin könyvet olvas, 1650 körül, Residenzgalerie, Salzburg). Egy asztalnál ül előkelő környezetben. Előtte is nyitott könyv, elmélyülten, figyelmesen lapozgat, nyoma sincs a mártíromságára utaló attribútumoknak. Az eddigieket – filozófusok, tudósok – ki kell egészítenem, Alexandriai Szent Katalin a bölcsészek, a könyvtárosok és az egyetemi hallgatók védőszentje is.
Könyvek iránti elkötelezettség
Nagyon korán közel került hozzám Alexandriai Szent Katalin épp a tudása, a könyvek iránti elkötelezettsége révén. 4-5 évesen tanultam meg olvasni Nagykanizsán a Fő utcai kirakatokban látható feliratok, szövegek alapján, kérdezgetve az arra járókat, melyik betűnek mi a neve. Aztán az aranyműves Róthné gazdag nagypolgári lakásában nézegettem illusztrált nagy könyveket és határoztam el, hogy nekem is lesz sok-sok könyvből álló könyvtáram. Róthnénak Auschwitzban pusztították el a kislányát, nem lehetett gyereke (vitt volna engem, de sajnos nem adtak). Neki köszönhetem a könyveket, a máig tartó lankadatlan kíváncsiságot minden iránt, amit olvasni lehet. Katica, mi leszel, ha nagy leszel, kérdezték gyerekkorom színhelyein, hónom alatt a mindig aktuális könyvvel. – Nem tudom, de azt tudom, hogy könyveket fogok írni. És milyen könyveket? Nem tudom, csak azt, hogy könyveket – szólt a válasz (3–4 tucatnyit írtam, ez tény).
Róthné mesélt először a vasárnapi kakaó és kalács mellett Alexandriai Szent Katalinról, főleg arról, hogy milyen okos volt, művelt, önálló gondolkodású, céltudatos, mennyire szerette a könyveket, a bibliai példabeszédeket. Nagyon sokszor mondta: okos vagy, mint a védőszented. (Körülbelül 52–55 éves koromig az okosságot tartottam a legfőbb emberi erénynek, sajnos.) Elsőnek Raffaello reneszánsz festményéről készült reprót mutatott (1507–1508, National Gallery, London). Nem tetszett, ahogy az ég felé magasodott egy kerékre támaszkodva túlságosan is átszellemült arccal, extatikus tekintettel. Egyáltalán nem keltette bennem okos nő benyomását. Jóval később kezdett érdekelni az okos szent ábrázolása. Egyrészt Rómában 1978-ban a kedvenc templomomban Masolino festményén, ahogy a pogány papokkal vitatkozott (akkor már 34 éves voltam), majd első angliai utamon (1985) figyeltem fel Oxfordban, az Ashmolean Museumban Vittore Crivelli festményére, melyet az 1490-es évek elején festett. Jobb kezével – melyben pálmaágat (a győzelem és az új föltámadás szimbóluma) tart – támaszkodik a kerékre, karja alatt egy könyv. Bal kezében egy nagy méretű, gazdag díszítésű könyvet (talán kódexet vagy Bibliát) szorít magához. Mindkét keze, fedetlen nyaka és szomorú, elmélyült arca feltűnően fehér, mintegy jelzi tisztaságát, szűziességét. Mégis a zárt könyv a képen a domináns elem.
A katolikus egyház szentjeinek attribútumai, jelképei tették évszázadokon át azonosíthatóvá személyüket, hiszen az olvasni-írni tudás csak a 19. században terjedt el. Több jelet is festettek a templomi freskókra, illusztrációkra, ikonokra, hiszen többeknek is lehetett szimbóluma ugyanaz. A könyv nemcsak Alexandriai Szent Katalinnak, hanem Lukács és Márk evangélistáknak, János, Péter, Pál és idősebb Jakab apostoloknak, a szentek közül Annának, Brigittának, Ignácnak, Skóciai Margitnak is jelképe.
Fővesztésre ítélve
Katalint végül is a sikertelen kerékbe törés után a császár fővesztésre ítélte, akárcsak a császárnét, aki megpróbálta megmenteni őt. Kereszténynek vallotta magát, lefejezték és kétezer katonát is kivégeztek. Számos róla elnevezett katolikus templomban látható megfestve ez a jelenet. Néha brutálisabban, agresszívebben, de többnyire a festők megelégszenek azzal, hogy a hatalmas kardot a térdeplő, imádkozó halálraítélt feje fölé emelik. A hívők tudták, amit a mai nézők nem, hogy a kard lesújtása után nem vér folyt az ereiből, sebeiből, hanem tej. Isten jelenlétét felhőkkel jelzik, és minél korábban készült a festmény, annál valószínűbb, hogy angyalok is láthatók, akik készülnek a testet elszállítani a Sínai-hegyre (mindhárom monoteista vallás megszentelt helyére). Számos templomi freskón is megörökítették Alexandriai Szent Katalin életének befejeződését is (például a homoróddaróci református templomban).
Dürer rézkarcán méltóságteljesen térdel az imádkozó szent, mellette a nézőnek háttal a kardjával lesújtani készülő hóhér. Fent gomolygó felhőkből fénysugarak világítanak. A rézkarc nem a lefejezést mutatja, hanem annak előkészítéseként a fiatal megkínzását (címe is ez: Alexandriai Szent Katalin kínzása, egy másik változat szerint: mártíromsága). A műelemzők szerint Dürer Katalint a legbátrabb szentként ábrázolja (1497–1499). Számos festményen látható 14–15. században a lefejezés, kettőt emelek ki: Lucas Cranachét (1508 k. és 1518).
A 14. században jelenik meg ábrázolása Máriával és a gyermek Jézussal együtt, ekkor jelent meg témaként eljegyzése és Krisztussal kötött misztikus házassága (például Barna da Siena, 1340) de a téma még a 16. században is népszerű (Annibale Caracci, 1585–1587) és a 17. században orosz ikonokon is (Konstantinos Tzanes). A tanulékony, okos Katalint egy keresztény remete oktatta a keresztény hitre, ő keresztelte meg. A fiatal lánynak egy látomásában megjelent a gyermek Jézus anyja ölében ülve és eljegyezte őt egy gyűrűvel. Az Esztergomi Keresztény Múzeumban látható Bádi mester festményén (1430 körül) és a Szépművészeti Múzeumban egy szárnyas oltár mozgószárnyának ünnepi oldalán (1490–1500, a gyöngyösi ferences templomból).
Számos reneszánsz és barokk példát sorolhatnánk Innvenzo di Pietrótól, Simone Pignonitól, Filippino Lippitől, Francesco Parmagianióig, Lucas Cranachig. Ez a téma nem igazán érdekelt, szokvány reneszánsz festményeknek láttam ezeket, míg a többi Alexandriai Katalinhoz kapcsolódó témát, művek sokaságát inkább szürreálisnak, egyedi kivitelezésűnek. Ebben nyilván szerepe volt a saját, katolikus valláshoz kötődő ellentmondásos történeteimnek. Hatodik hónapos voltam, mikor Nagykanizsa felszabadult a háború vége felé és elhagyhattuk anyámmal és nővéremmel a gettót (rajtam a sárga csillaggal, amit születésemkor rám raktak és máig elfelejtettek levenni). Az ortodox zsidóból szertartásokat követő, vallásos katolikussá lett anyám sietett megkereszteltetni (erre természetesen nem emlékszem, csak a családi legendáriumból), 11 évesen anyai kényszerítéssel kellett bérmálkoznom. A nagyon buta, korlátolt pap készítette elő a Szondy utcai templomban, ahova anyám rendszeresen járt, és ültette el bennem a máig kitartó kételyeket.
Többször írtam, Alexandriai Szent Katalin rendkívül népszerű volt, így nagyon sok oltárképen is megörökítették nem az élettörténetéhez kapcsolódva, hanem más szentekkel, Szűz Máriával, angyalokkal együtt (például Tades Gaddi műhelye: Trónoló Madonna Szent Katalinnal, Szent Magdolnával és két angyallal, triptichon középső képe, 1330. k.), amelyen kezében tartja a rövidülésben ábrázolt kereket.
Elpusztított nők emléke
Annak ellenére, hogy a történészek kétségbe vonják, hogy valóságosan létezett, már a 8. században találtak a Sinai-hegyen olyan ereklyéket, amelyek a személyéhez köthetők. Történetének első írásos dokumentuma a 10. századból származik. Valószínű, a 3–4. századi keresztényüldözések során elpusztított nők emléke áll össze legendáriumában. Népszerűségét bizonyítja, hogy a középkorban több magyar kódexben is szerepel.
Nagyon sok ortodox templomot és katolikus templomot neveztek el a bátor, okos, erős hitű, művelt Katalinról, és én is igyekeztem városjárásaim, műemlék-látogatásaim során minél többet megismerni. A budai Várnegyed aljában a Tabánban egy török dzsámiból lett Katalinnak szentelt keresztény templom. Itthon a legrégebbi 1332-ben épült Gyöngyösorosziban. A szlovákiai Alsókubinban is a 14. században épült. A legemlékezetesebb számomra az észtországi Vörü város belvárosában a 18. század végén Nagy Katalin orosz cárnő uralkodása idején klasszicista stílusban épült ortodox templom (ma evangélikus), amely közelében egy másik hasonló nevű katolikus templom áll. Feltétlen megemlítem a Pisa belvárosában álló Katalin templomot és környékét.
Alexandriai Szent Katalin (Alexandria, 287 – Alexandria, 305) nem tévesztendő össze Sienai (Sziénai) Szent Katalinnal (Siena, 1347 – Róma, 1380); utóbbi olasz katolikus misztikus, egyháztanító, 1461-ben avatták szentté. Számos freskón és festményen ábrázolták már a 14. században, például Andrea Sacchi, Andrea Vanni és Giovanni di Paolo, Rómában az Angyalvár mellett áll szobra. Európa társvédőszentje. Elolvastam dialógusait és imáit, de nem került közel hozzám. Viszont a neve – az olasz Caterina – nagyon is (és ha már szóba került: a spanyolt is kedvelem – Catalina, és a latint is: Catharina, de a keményebb izlandi változat sem áll tőlem távol: Katrin).
A 14. században született Svédországi Szent Katalin (Matala, 1932 – Vadstena, 1381) apácát kevésbé ismerem. Járt a Szentföldön, az Észak csillagának is nevezik. Kultusza elsorvadt, mikor a neki szentelt templomok többségéből protestáns templom lett.
Alexandriai Szent Katalinnak jóval nagyobb kultusza volt, mint Sienai Szent Katalinnak, élettörténetéből következően. A fiatal lányoknak is védőszentje volt. A Krisztussal kötött misztikus eljegyzését ábrázoló festményeket évszázadokon át adták az ifjú párnak esküvői ajándékként. Peter Burke, az olasz reneszánsszal foglalkozó művészettörténész szerint a 15. században a vizsgált 100 szent közül Keresztelő Szent János a legnépszerűbb, Alexandriai Szent Katalin a negyedik helyezett, megelőzve olyan közkedvelt szenteket, mint Páduai Szent Antal és Szent Mihály.
A Carmina Burana gyűjteményében három Szent Katalin-himnusz szerepel, a „Bölcsészettudomány védője” írják az egyikben. Névnapja november 25-én évszázadokon keresztül tanítási szünet volt. 42 évig tanítottam tíz egyetemen, főiskolán. Persze, hogy érdekelt az egyetemek védőszentje azon túl, hogy szerencsésnek éreztem mindig is, hogy ez a nevem.
S. Nagy Katalin