Csak úgy a versekről

CSAK ÚGY… #19

Petőfi, Vörösmarty, Arany, Ady, Babits, Radnóti és Apollinaire, Blaise Cendrars, Lorca, Eliot, René Char, Sylvia Plath – mind a fejemben (és még sokan mások, oroszok, olaszok, amerikaiak) és a szívemben. 1968-ban egyszerre szerettem meg Tutát, a szobrokat és József Attilát.

[ o ]

Csak úgy a munkákról

CSAK ÚGY… #12

Egy augusztusi napon, 1962-ben a Dózsa György út sarkán felültem arra a villamosra, amely a Váci úton az Egyesült Izzóig döcögött, és elindultam munkát keresni. A Váci út akkor még tele volt gyárakkal és a legtöbb kapun munkafelvételi hirdetésekkel. Segéd- és betanított munkásokat kerestek.

[ o ]

Csak úgy a virágokról

CSAK ÚGY #6

Minden újabb tulipán a közelemben megszólaltatja bennem annak a meleg hangú, jó szagú ápolónőnek az énekét, aki határozottan leemelt a kanizsai gyerekkórház ablakából, magához szorítva ringatott (az anyám soha), és énekelte: „Hej tulipán, tulipán…”

[ o ]

Csak úgy a folyókról

CSAK ÚGY… #5

Amíg lehetett, gyakran és sokat úsztam a Dunában a Római-parton, Leányfalunál, Surányban és Verőcén. Benne lenni – az volt az igazi kapcsolat. Mintha valamiféle atavisztikus ösztöneim jöttek volna elő, mint 5 és 10 éves korom között a Drávában.

[ o ]

Csak úgy a hidakról

CSAK ÚGY… #4

Mindig, minden városban egyedül fedeztem fel a hidakat. A hetvenes években Prágában és Berlinben, 1988 és 1996 közt Rómában és Párizsban. Mire 1967-ben sor került az első külföldi utazásomra, már „belaktam” az összes budapesti Duna-hidat.

[ o ]