::: Párosesszé Farkas István Szirakuzai bolond című festményéről I.
Nem létező, rideg valóság látható Farkas István Szirakuzai bolond című festményen: tökéletes tisztaság, rend. De lakatlan, kihalt és hideg táj, szinte élet nélkül. Magányosan, egyetlen ember áll a képen, aki a cím szerint bolond. A kietlen tájon két pontban sűrűsödnek az energiák. Gondolhatunk egyrészt a tébolyult elme szabálytalanul működő, fel-felhalmozódó energiáira, másrészt a tűzhányó távolból látható, mégis hatalmas erejére, vagyis a föld alatti világ feleslegessé vált energiáinak szabadulására.
A képérzékeny természettudós a festményt nemcsak mint a csodálat tárgyát fürkészi, hanem másfajta értelmezési lehetőségeket is talál benne. Ennek segítségével a kép mint földrajzi környezet, földtörténeti és történelmi események összessége is vizsgálható, azaz alkalmas a korabeli gondolkodás és az azt befolyásoló folyamatok megértésére. Adott alkotás így válhat eltérő látószögek teremtő erejévé.
Egy-egy vulkánkitörés alkalmával hatalmas energiák szabadulnak fel. Amikor a Föld belseje „telítődik”, a benne lévő anyagok vulkánkitöréssel kerülnek felszínre. Ebből megtudhatjuk, hogy milyen titkokat, milyen anyagokat rejthet a mély. Az emberek sokáig nem tudták, mi minden rejlik a Föld mélyében; regények születtek az oda tartó utazásról. A krétai művészet időszakában a freskókon virágokkal ábrázolták a vulkánok tűzét és energiáját.
A szóban forgó festményen működő tűzhányó látható. A kép címe természetesen az alkotótól ered. Monográfusa szerint Farkas István az első világháború után, 1919-ben Szicíliában volt hadifogoly. A Smithsonian Intézet történelmi kitörésekre vonatkozó nyilvántartása szerint abban az évben március közepétől folyamatos erupció volt tapasztalható. Ezt láthatjuk a festményen is.
Az Etna a földközi-tengeri Szicília szigetén található, ez Európa legnagyobb időszakosan működő tűzhányója. Kitöréseit hosszú történelmi idők óta feljegyzik. És ez a vulkán egyben Európa második legmagasabb csúcsa is, bár magasságát a rárakódások miatt állandóan változtatja. Minden kitörés alkalmával növekszik a magassága, jelenleg 3300 méter felett van.
A festményen – talán megdöbbentő módon – az életet jelentő víz fekete. Pedig ezt is valóságosan láthatta Farkas István, hiszen kitörésekor az Etna fekete színű magmás kőzetet (andezit, bazalt) enged ki, ami még a tengerparti homokot is elszínezheti. A bazalt vagy andezit kőzetektől nemcsak a tengerpart homokja válhat szürkés feketévé, hanem a tengerben található kőzetek és így a víz is. Olaszországban ez több helyen is megfigyelhető, és valószínűleg Farkas István is ezt látta. Ezen kívül vannak olyan kovamoszatfélék is, amelyek sötétre színezik a tengervizet. Ez a látvány ritka, szép, hideg, ugyanakkor riasztó. Amilyen a festmény maga.
Idegennek, riasztónak tűnhet a sárga színű földfelszín is egy ilyen európai térségben. Pedig ez egyáltalán nem lehetetlen. Az erős földi légkörzés időnként szaharai homokot szállít, amely még Szicília területén is megjelenhet. A szaharai homok sárga. Szicília közel van Afrikához, így bőségesen kaphat ebből a homokból, vagyis egyáltalán nem lehetetlen, hogy a talaj időnként sárga lesz. Farkas többször járt ezen a tájon.
A jelenség magyarázata tehát egyszerűen a szélrendszer, az afrikai Szahara közelsége és a gyorsan változó hőmérséklet. Ez is meggyőző példa arra, hogy a természet az egymástól távol lévő földrajzi tájakat is összekötheti, vagyis egységes rendszerként működik. A festményen mindez jól látható – holott valószínűleg nem ezzel a „tudományos” céllal készült, a látvány pusztán kifejezte mindazt, ami a festő gondolataira, érzéseire rárímelt.
„A legnagyobb görög város, és mind közül a leggyönyörűbb” – írta Szirakuzáról Cicero ókori római író. A ma olasz fennhatóság alá tartozó terület egykoron a Földközi-tenger térségének legerősebb görög városa volt. De mindebből a festményen semmit nem láthatunk. Sem település, sem lakók, csupán egyetlen ember… És nem kapunk magyarázatot arra, van-e jelentősége annak, hogy ez az alak Szirakuzából származik. Talán nincs. De a festmény címét maga Farkas István jegyezte fel ekként.
Izsák Éva