::: Egy műtárgy eredete
A mackót a galériaházban, egy adventi nyitott napon pillantottam meg először. Szerelem volt első látásra. Új tag voltam a képzőművészeti egyesületben, és ez volt az első alkalom, hogy benézhettem a műtermekbe, ahol személyesen is megismerkedhettem azokkal a művészekkel, akiknek saját alkotóterük van az épületben.
A sok tradicionális képzőművészeti alkotás mellett egyszer csak egy vörösen világító tárgyat fedeztem fel. Közelebb lépve, német környezetben szokatlan, nekem azonban nagyon is ismerős figurát ismertem fel; gyermekkorom mézes flakonját. Szóba elegyedtem a művésszel, aki akkor még szintén semmit nem tudott rólam. Ingrid Schütz elmesélte, hogy 1998-ban ösztöndíjjal pár hónapot a budapesti Iparművészeti Főiskolán töltött. Volt ott egy fröccsöntő gép, így kipróbálhatta, hogy bizonyos tárgyakat hogyan tud műanyag formába önteni. Egyik modellje a projektben a mézes mackó flakon volt, amit egy élelmiszerboltban fedezett fel. A róla készített gipsznegatívot aztán kiöntötte műanyagból, majd világító dobozokat készítettet hozzá. Egy egész sorozat alakult akkor különböző tárgyakról, amiket budapesti üzletekben vásárolt.
Telt-múlt az idő, Ingrid mostanában fotósorozatokat állít ki, vicces képeket fest és érdekes installációkat készít, a tavalyi nyitott napon, saját karácsonyi minikiállításán azonban újra felbukkantak a világító dobozok.
Ütött az óra. Ez a sors keze. Mackónak jönnie kell. Így esett hát, hogy pár napja ez a világító mackótest, „Teddy, a Méz Mackó” nekünk varázsol nyári napsütést a téli estékbe és a pop art vicces szellemével tartja életben a vidámságot a nappaliban.
Olykor még a dunaújvárosi vajas-mézes kenyerek szelleme is belibeg ide. Így lesz élet és művészet szép egység. Ahogyan ennek lenni kell.
Lakner Zsuzsa