Címke: Képelemzés

LOSONCZI ÁGINAK

Már nem tudok színes mezei csokrot szedni a részére, de talán tudok még képelemzést írni. Ha Losonczi, akkor a zene. Ha zene, akkor Chagall. Ha én is, akkor a hegedű.

::: RAJKÓ ANDREA FENYÁNAK

Föld, tenger, ég, színhatások és egyetlen, a hatalmas, végtelen térbe állított ember. Léptéket tekintve arányos, kicsi. Valójában minimalista kép, látványos történések, hagyományos tájképi motívumok nélkül. Szinte semmi, csak éppen a világmindenség egy bármeddig folytatható darabja.

IZSÁK ÉVÁNAK

A kép a romantika emblematikus műve, ikonja, a magányos, a természetnek kiszolgáltatott ember spirituális vágyódása a végtelen univerzumban a megismerhetetlen Isten (istenség, isteni) után, szakrális tájvízió.

KÉPEKRŐL NO26. SÁNDOR ÉVÁNAK

Chagall 1945-ben festette a Kék koncertet, hónapokkal felesége halála után. Emlékkép. Bella 35 évig volt társa, festményeinek visszatérő szereplője, múzsája, örök szerelme.

KÉPEKRŐL NO25. MÓZES KATINAK

Maszkok, álarcok, csontvázak, élőhalottak, megvesztegethető bírák, rossz orvosok, korrupt hivatalnokok, gyarló emberek. Bizarr humor, kegyetlen irónia, gúny, szatíra, móka, rejtőzés és kitárulkozás.

KÉPEKRŐL NO24: GÁDOR PANNINAK

A festmény az égi, szellemi és a földi, anyagi világ kapcsolatát mutatja meg azon az egyszerre mágikus és valóságos módon, ahogy ez a prehisztorikus művészet óta a szakralitást és az emberi létet összekapcsoló műalkotásokban – rendkívül sokféleképp, de a lényeget, azaz nyelvi elemeit tekintve rokon módon – szokásos.

KÉPEKRŐL NO23: MEGGYESI ISTVÁNNAK

Feleségével együtt megteremtették és fenntartották a béke szigetét, a családi kört: ez nagyon sok ember leghőbb vágya, ám csak keveseknek sikerül.

KÉPEKRŐL NO22: DRASKOVICH EDINÁNAK

A zárt tér, az izolált szobabelső a kinti világból behatoló fények által mégiscsak részesévé válik a világ egésznek. Az ember által teremtett szépséget – lakószoba, tárgyak, könyv és maga a lány – a néhol aranyló, néhol ezüstös fény, a fehér fény ragyogása összekapcsolja a természet megfoghatatlan szépségével.

KÉPEKRŐL NO21: HOFFMANN MÁRTÁNAK

Egy férfi egyedül, szemben a három monstrummal, akik nemcsak tömegükben, testiségükben, de számbeli fölényben is vannak vele szemben. Nincs választása, nem menekülhet: életben kell maradnia a túlerő ellenére. Védekezik? Támad?

KÉPEKRŐL NO20: SOMLYÓ BÁLINTNAK

A tárgyegyüttes is megerősíti: Ágoston egyszerre tudós és keresztény teológus. Elegáns, kényelmes, az elmélyült munkát szolgáló esztétikus szobabelső. Az 1500-as években már hasonlót építhettek, rendezhettek be maguknak a megrendelőik által megbecsült képzőművészek is.

A KÉPEKRŐL – SNK ROVAT HARMADIK BEKÖSZÖNTŐJE

Harmadszor is nekifutok. Igaz, amikor nyár elején elbúcsúztam, azt ígértem, folytatom az előző hét esszé ívét, azt, ami számomra összekötötte a hét festményt és a többi, még megírandót is.

KÉPEKRŐL NO19 – SEBES KATINAK

Művei tanúsága szerint Bosch valóban szabad szellem lehetett, de a saját feje, hite, gondolkodásmódja szerint.

KÉPEKRŐL NO18 – LAKNER ZSUZSÁNAK

Repülés a szerelem is, repülés a szexualitás beteljesülésének élménye is. Ez itt talán egy repülő angyal, amely madárnak tűnik, ki tudja.

KÉPEKRŐL NO17 – FENYÁNAK

Talán nincs is más téma, amely körül annyi hazugság, álság, tévképzet volna, mint az erotikával, szexualitással összekapcsolódó szerelem. S főként annyi elfojtás, elhárítás.

NO16. – TURCSÁNYI TÓNINAK

Ez a színes, fegyelmezetten komponált, igényesen festett kép a szeretetről szól. A szeretet sugárzásáról. Arról, ami a szeretet lényege: az elfogadásról.

KÉPEKRŐL NO15 – ZSUBORI ERVINNEK

Ennek a két arcnak a láttán ugyanazt mondhatjuk el, amit Jan van Eyck többi portréja alapján: őt megelőzve senki nem nézte és láttatta így az emberi arcot, ilyen tárgyilagosan, elfogulatlanul, és mégis ilyen gyengéden, biztonságosan.

KÉPEKRŐL NO14 – SZILVINEK

„Vagyok valaki” – ezt közli testtartásán, arckifejezésén, tekintetén túl a ruházata is, a színek is. Erőt is sugároz, belső fegyelmet is ez a cseppet sem gyászos, egyáltalán nem szomorú, változékony, több festék keverékéből teremtett fekete.