Kapcsolat a szellemvilággal

::: Párosesszé Ernszt András és Körei Sándor közös kiállításáról II.

Mottó: Április a kegyetlen, kihajtja / Az orgonát a holt földből, beoltja / Az emléket a vágyba, felkavarja / Esőjével a tompa gyökeret. (T. S. Eliot – A halottak temetése, ford. Vas István)

Eliot Átokföldjében a víz és a víz utáni szomjúság meghatározó motívum. Víz nélkül nincs élet. Körei Sándor tárlói – az Ernszt Andrással közös „Longing for Gaia” című kiállításon – víz nélküliek. A tárlókba helyezett virágok vesztén tűnődöm. Szoborrá váltak. Dávid ereje és büszkesége nélkül. Jovián György és Géczi János egyaránt a pusztulás jeleit olvassák, rögzítik, teremtik újjá, mementóként műveikben.

Körei Sándor a szépség anatómiáját hozza létre. A szépség fokozatos elvesztését. Börtönbe zárva. Mesebeli üvegkoporsó. Van, aki élete végéig őrzi a szárított virágot mint emléket. A virág mint fogoly, amely rabsága által leplezi le a természet könyörtelenségét (Körei: Kék üvegváza pünkösdi rózsával, 2024; Kék üvegváza szalmarózsával, 2024).

Körei Sándor: Fehér üvegváza rizsvirággal, 2024 (Fotók: Abafáy-Deák Csillag és Kölüs Lajos)

Konzervál, rögzít, emléket állít, a mulandóság és az idő természetének megértésére tesz kísérletet Körei, miközben felfedező is. Tárgyiasítja az időt, de nem a mementó mori értelmében. Nem a halálra akar emlékezni, hanem az élet körforgására, a folyamatos változásra, azokra a rezdülésekre, amelyek által felfedezzük, megéljük, megtapasztaljuk a világot, önmagunkat, másokat, miközben elfogadjuk, hogy akaratunktól függetlenül része vagyunk, és benne vagyunk a világban, a természetben.

A Körei Sándor üvegtárlóiban zajló jelenségek nem véletlenszerűen formálódnak, hanem valamilyen már ismert és valamilyen még nem ismert törvényszerűségek szerint. Az alkotó beavatkozik a természet világába, átformálja, illetve hagyja átformálódni (Körei: Orchealis Luminis, 2024). Minden a néző szeme előtt zajlik. Ahogy a valóságban is, az élővilág globális változása (természeti katasztrófák, üvegházhatás) és az élővilág megváltoztatása. Figyelmeztet is: biológiailag élhetetlen helyet hoz létre, beavatkozott a természetbe. Minden visszafordíthatatlanná vált és válik?

Körei Sándor munkája

Egy másik szemszögből nézve az üvegtárlókat, az új csak akkor tud belépni az életünkbe, ha a régit kellő alázattal és szeretettel, de elengedjük. Ezek a bezárt virágok a befelé fordulást is jelképezik, a meditációt, az újrakezdést viszont át kell értelmeznünk, nem tavasz jön, nem rügyedzés, nem virágzás, hanem valami más, ami nem halál, hanem csak változás, vagyis az elmúlás és az új születése szorosan összekapcsolódik.

Ernszt András non-figurális, geometrikus és organikus, sorozatjellegű művei is a természetutánzás- és közelség gondolatát, érzését, pillanatát bontják ki, a változás struktúrájára, dinamikájára, dimenziójára, rétegződésére, az árnyalatok titokzatosságára helyezve a hangsúlyt (Ernszt: Lebegők II., 2024). A természetben minden mozgásban van, a csillagok, a kövek és a kontinensek mozognak, haladnak és átalakulnak, habár ez szemmel nem mindig látható. Darwin óta tudjuk, ahhoz, hogy bármi megtörténjen, valaminek változnia kell. Változások nélkül itt sem lennénk!

A képfelületek változatosságában az átváltozásokat, ismétlődéseket, variációkat, a formák új és új helyeit ismerhetjük fel. Semmi sem mozdíthatatlan, az állandóság, a térhatás megteremtése csak illúzió, az emberi szem nyugtatása. A színfoltok és színkompozíciók (fény-árnyék-hatások), a formák dinamikája, egymásmellettisége, diszharmóniája, a festékrétegek kilépése a vászon síkjából a mozgást idézik, a mozgás véletlenszerűségét és végtelenségét (Ernszt: Áttörés, 2024).

Ágvesszők futnak fentről lefele. Csorog a festék, határok jönnek létre. Átjárni tilos? A vászon szélein túlra is futnak a nyomok. A kép a keretén túlra terjed. A világba hatol. Kék és lilás alapon. Két világ, az egyik izgatott, a másik nyugalmat, békét sugároz. Rácsok mögött élünk? Titok és rejtély (Ernszt: Erdő a határon túl I., 2024; Erdő a határon túl III., 2024).

Különös térhatást mutat a fehér alapon különböző hegyes és keskeny formák világa. Mintha kimetszették volna mindkettőt, a fehér és piros-barnás formát. Tépett, szilánkos és szemet ingerlő világ. A képen a formák függőlegesen helyezkednek el, a földről az égbe tart a pillantás. Vibrál a szem, a vibráló mozgástól nincs nyugalma. Tömegjelenet egy pályaudvaron, vagy őszi zsongás, amikor egy szellő is levélhullást idéz elő a kertben, és kavarogva hullni kezd a tovább kopaszodó lomb (Ernszt: Lebegők I., 2024).

Ernszt András: Lebegők I., 2024

Zöld pókhálólábak, csillagzatok mintái, a vászon kék, a többi forma átsejlik a kéken, mintha a bőr alatt mozogna valami sötét, piros test. Véráram? Itt a kép vízszintes keretet ölt. Egy tó felszíne. Békalencsével, apró halakkal. A formák rétegződése, térhatása a felszín alatti mozgás dinamikus látványát teremti meg.

Zöld erdő mélyén (Ernszt: Derengés, 2023). Mohák, zuzmók, liánok. Sem bent, sem kint. A sűrűség áthatolhatatlan. A kép felső harmadán valami fény dereng, sejlik át valami ködszerű fehérség. Aki nem járt még sűrű erdőben, most virtuálisan is megtapasztalhatja a falon átkelés fantasztikumát, misztériumát. Egyedül vagy, és elválaszt valami a világtól, holott a hely, ahol ez az erdő létezik, maga is a világ része. Nem vagyok otthon az erdőben. Kidőlt, mohás fa vagyok. A fekete szín mint árnyék van jelen. A sötétség sejtelmessége, homályossága, nem tudni, most fog sötétedni, vagy most fog világosodni. Vég és kezdet kúszik egymáshoz, tapad egymásba. Az érzékenység hártyavékony függönye, másképpen: a végtelenségnek és egyben beláthatatlanságnak és áthatolhatatlanságnak metaforáját tudatosítjuk.

Ernszt András: Derengés, 2023

Sárgás fény, zöld formákkal. A fény mint árnyék jelenik meg. Fojtogató fény, megrekedt hőség. Háló is, amely védi a szemet a fénytől, takaró is, amely a hőségtől véd. Lugasban ülünk? Vagy a Napban? Ágak és vesszők futnak, a levél fénnyé vált, és valamiféle fallá. Formálódás és alakulás. Nincsenek határvonalak, kontúrok, elválasztások. A hely megfoghatatlan. Átmeneti állapot. Szellemek világa (Ernszt: Narancsos áttetsző, 2023).

Ernszt András: Narancsos áttetsző, 2023

Mindkét alkotó egy újabb rend, új forma- és struktúralehetőségek felé igyekszik, nem a jövőbe csábít, csak a jelenbe, hogy a nézőt szembesítse a negyedik ipari forradalom következményeivel, hogy a néző is, miként a két alkotó, önmagának és világának új formát adjon.

Kölüs Lajos


Ernszt András & Körei Sándor: Longing for Gaia | Molnár Ani Galéria, Budapest | Kurátor: Farkas Tiffany | 2024. december 5. – 2025. február 1. | Hovatovább: Abafáy-Deák Csillag párosesszéje

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük