::: Párosesszé Gerber Pál debreceni kiállításáról I.
Gerber Pál Bennem már rengeteg világ dőlt össze című tárlatával indítja programját a Batthyány 24 Galéria Debrecenben. Az elmúlt évek munkáiból, valamint friss, még be nem mutatott művekből összeállított kiállítás egyszerre kínálja a fanyar irónia és a világra való vállaltan naiv rácsodálkozás örömét, a konceptualizmus és a festőiség sajátosan Gerberre jellemző, közös játékterét.
A művész képei és szövegei egyszerre banálisak és mélyek, precízek és könnyedek, humorosak és komolyak. Gerber eme habitusával nem áll egyedül. feLugossy, efZámbó, Nemes Csaba, ha másként is, de a művészetfelfogásukban valami hasonlót képviselnek. Nem akarnak betagozódni a művészet kanonikus rendjébe, gondolkodásába, hely és célkijelölő tevékenységébe. Ennyiben őstulkok, nem hajlandóak kompromisszumra, sem saját magukért, sem a művészetért. A szabadság olyan felfogása áll törekvésük hátterében, amely szabadság kevesek privilégiuma ma Magyarországon, és kevés lét hoz a konyhára.
Falvédő szövegei mélyen elgondolkodtatóak, akár ha egy buddhista tekercsre írták volna, és szakrális keretek között olvassa fel valaki a hallgatóság előtt. Gerber a néző és hallgató ember előtt jár egy lépéssel, és arra ösztönzi az utána következőket, hogy ne kövessék, jelezve, mint régen Rodolfó bűvész, aki bejelenti, vigyázat, csalok.
Hol csal Gerber? Nála mintha semmi sem változna a formálás (képalkotás, objekt, installáció, szöveg) által, csak egyszerűbb lesz, látszik a lényeg. Kilóg a lóláb, ha nem is rajzolja meg, de egy tárgy esését igen. A semmiségek kicsinyke boltját vezeti, semmiből semmi válik, mondja. Tautológia. Ez még nem köldöknézés, de nem is tanácstalanság, mihez is kezdjen életével, tapasztalataival, szabadidejével, gondolataival. Csábítja a nézőjét, hogy maga is vesse bele magát az alkotásba, találjon ki ő is valamit, eszesedjen, nem minden úgy van, ahogy látszik vagy látszott korábban. Jó példa erre A bizonytalanság emlékmű – A tanácstalan egység festmény.
Hány világ dőlt össze életünk során? Miért kezdjük újra, ha összedőlt valami? Az élet erejét látom Gerber műveiben, igaz, közel a giccs határához, az esztétikai értékek rendre megdőlnek, új kihívás elé állítja a művészet létét igazoló gesztusokat. Gerber gesztusai így válnak egy szabad ember belső gesztusaivá, formálja az ízlésünket, érzéseinket. Nem az elefántcsonttoronyba zártan éli az életét. Folytonosan terepen van, folytonosan akcióban áll, akciózik, performanszról performanszra. Szorgalmas hangya, aki a hangyalétét úgy látja, mintha nem is lenne hangya. Kívülről. Kék, de igazságos a címe Mátyás király képének. Alatta a szöveg: Kék, de…, ránk bízza, hogyan is tekintünk szeretett királyunkra.
Arra mutat rá, hogy nincs felsőbb művészet, és nincs alantabb való művészet. Szerinte se lent, se fent, művészet van, amelyet ha valaki művel, könnyebben kerül harmóniába a világgal, mint korábban. A képzőművészeti kontextusba helyezés egyben magát a képzőművészetet kérdőjelezi meg, ez a séma az absztrakt művészetet kezdi ki, mert fel- és félreértékel. A jelenbe tart, a nézőjét is ott akarja tartani, ne a múltra figyeljen, miközben a jelen válik múlttá, a múlt meg jelenné (Elzárt terület – Privát, 2015). A szöveg manipulálja a nézőt, a képet is, a gondolatot is, mert ilyen a világ is, ilyen világban élünk, számtalan oldalról érnek hatások bennünket. Gerber figyelmeztet, mire gondol, és mit akar. Nem kényszerít bennünket, nézőket, mire is adjuk fejünket, mit is gondoljunk. Gondolhatjuk az ellenkezőjét; hogy ez nem igen megy, azt jelenti, Gerber a mélyre hatol, az egyszerűség birodalmába viszi a tárlat látogatót, nem hagyja magára, mindvégig figyelemmel fordul feléje.
Szubjektivitása nem öncélú magamutogatás, csak felhívás keringőre, hogy lehet másként is nézni a világra, mint ahogy életünk során megszoktuk. Gerbernek sosem volt pártja, ha le is írná, hogy akire egy párt vigyáz, az már komoly figyelmeztetés lenne, hogy szuverenitása veszélyben van. Gerberre Gerber Pál vigyáz, és mielőtt azt mondanánk, hogy ez evidens dolog, gondoljunk bele, milyen nehéz önmagunkra vigyázni az életben. Valamitől tartózkodni, valakitől óvni magunkat, lehetne sorolni az eseteket.
Gerber önironikusan méltatja magát (Méltatás szövegtábla), a „méltatás” záró sorai: Művészetének jelentéktelensége könnyen lebecsülhető. Hatása a művészeti életre jelentéktelen, mi több észrevehetetlen. Mindezek alapján bátran kijelenthetjük, napjaink egyik igazán figyelmen kívül hagyható alakjáról van szó.
Azzal, hogy ilyen szélsőségesen méltatja, és ezzel kívül helyezi magát a művészeten, épp az ellenkezőjét sugallja, hogy igenis munkája része a mai kortárs képzőművészetnek. Két párnát is látunk kiállítva, Önhitt és Pökhendi címmel, lehajthatjuk rá a fejünket. A művész nem tehet mást, Újra felkel – Talpra áll, 2015.
Deák Csillag
Van, amikor egy művészeti írás nem is azért fontos, mert olyan jó vagy rossz munkákat elemez, amihez közel érezzük vagy közel akarjuk érezni magunkat, vagy épp tökéletesen távol áll tőlünk, hanem mert olyan szöveget generál, ami önmagában is tovább viszi az olvasót valamerre. A kiállítás megnézése nélkül. Deák Csillag nagyon tudja ezt.