A BERLIN FELETT AZ ÉG CÍMŰ FILMRŐL
Angyalok. Járnak, lebegnek, ülnek közöttünk. Belehallgatnak a gondolatokba. Nem látjuk őket. Csak néha, a gyerekek. Akik nem értik, mit látnak. Azok látják őket, aki beérik a csodálkozással.
[ o ]
Címke: 2016
A saját múlt műemlékei
SZERB ANTAL UTAS ÉS HOLDVILÁG CÍMŰ REGÉNYRŐL
Vannak könyvek, amelyek megszólítanak. És vannak, amelyekkel hosszan, vissza-visszatérve és mindig ugyanonnan folytatva-boncolva tovább a kifosztó kételyt – beszélgetsz. Az Utas és holdvilággal egy ilyen beszélgetés kellős közepén tartunk.
[ o ]
Minden inog
A FORTE TÁRSULAT PATKÁNYOK CÍMŰ ELŐADÁSÁRÓL
Aztán az embernek rááll a szeme és az agya arra, hogy ez az előadás más keretek között működik, de működik. A dialógusokat, monológokat sokkal finomabb mozgások kísérik, és ezek csak időnként és akkor is rövid időre erősödnek mozgásszínházzá.
[ o ]
Az utolsó dal
IN MEMORIAM DÉVÉNYI ÁDÁM
Rájövünk, hogy talán utoljára. Hogy talán nincs tovább, hogy ez egy búcsú, egy elköszönés. Ami ma sorra kerülhet még, az belefér, de aztán vége, ennyi volt.
[ o ]
Sellőkről
LÉNYEK #2
Az óangol mitológiában a gyönyörű hableányok általában egy sziklán ülnek, kezükben fésűvel, és csodás hangjukkal csábítják a tengerészeket és a halászokat a víz mélyére, a halálba. Őket marcona, vad, csúnya és vonzó sellőférfiak védik, és vihart támasztanak, ha egy hajóról veszély fenyegeti a sellőlányokat.
[ o ]
Delfinekről
LÉNYEK #1
Arisztotelész – aki mégiscsak az európai tudomány megalapozója – a delfineket a halak és az emlősök közötti köztes lénynek tartotta és figyelemmel kísérte viselkedésüket.
[ o ]
Figyelemfelkeltésként
A LÉNYEK SOROZAT BEKÖSZÖNTŐJE
Annyi mindent írtam az elmúlt évtizedekben. Katalógusokat, kiállításkritikákat, esszéket, monográfiákat, tankönyveket, kutatási zárójelentéseket, útiélményeket, személyes történeteket… Most – csak úgy – szeretnék írni, mindenféléről. Sárkányokról, tengeri szörnyekről, fákról, tengerről, lovakról, madarakról és még, ami telik.
[ o ]
Vajda Júlia és a Rottenbiller utca
MŰTERMEK VIII.
Nehéz ma már érzékeltetni, hogy mit jelentett a hatvanas évek végén, hetvenes évek elején a központi hatalom által irányított, ellenőrzött, álságos, hazug, a szovjetek szocialistának mondott világát mintának előíró kultúrában az olyan nyitott, szabad, az őszinte gondolatok cseréjén alapuló, kreatív közeg, amilyen a Rottenbiller utcai lakásban volt.
[ o ]
Kerttől kertig
AZ ARNOLFINI – KERT – LOVAS KIÁLLÍTÁS MEGNYITÓJA
A kiállítás témája és a helyszíne egybevág: egy kertben vagyunk, a szőlőskertekkel körbevett Balaton-felvidéken, a „kert” témakörre reagáló, abból született alkotásokkal.
[ o ]
Idő. Utazás.
EGY LENDÜLETES ÍV AZ ALPOK NYUGATI KARÉJA KÖRÜL
Olykor fel szoktam tenni önmagamnak a kérdést, hol is érzem magam a legjobban. A leggyakoribb válaszom: mindenhol. A második leggyakoribb: ott, ahol éppen vagyok. A harmadik: útközben.
[ o ]
Korniss Dezső emlékezete
MŰTERMEK VII.
Korniss Dezsővel nem alakult ki közöttünk személyes kapcsolat, de szívesen fogadott, s 1969 és 1973 között rendszeresen jártam hozzá, mert érdekesnek találtam komótos beszédmódját, kissé távolságtartó, látszólag érzelemmentes megnyilvánulásait, cseppet sem udvariaskodó, nem bizalmaskodó kapcsolattartási módját.
[ o ]
A szabadság energiái
S. NAGY KATALIN T. HORVÁTH ÉVÁRÓL SZÓLÓ MONOGRÁFIÁJA ELÉ
S. Nagy Katalin legújabb, T. Horváth Éváról szóló monográfiája megírásakor a műcsoportok ismertetését választotta vezérfonalnak, hogy vázolja ennek a rendkívül izgalmas és sokoldalú művész-mikrokozmosznak a kialakulását.
[ o ]
Lírai hangulatkeltés
VASS TIBOR ÚJ KÖTETE ELÉ
A műlovarnők élete kemény. De szép. De inkább kemény. Ők maguk viszont tényleg szépek. Bár kemények is. Mint egy dió. Vagy mint egy Vass-kötet. Nem a fedélről beszélek.
[ o ]
Bálint Endre bűvkörében
MŰTERMEK VI.
Bálint Endrét 1968 szeptemberében ismertem meg a Rákosligeti Művelődési Házban Ország Lili kiállításának megnyitójaként. Már szövegének felolvasása előtt felfigyeltem arra, hogy ezt a törékeny, bozontos hajú, ám kissé kopaszodó, feltűnően magas homlokú, nyugtalanul mozgó embert mennyi figyelem, tisztelet, szeretetteli gesztus veszi körül
[ o ]
Egy a kettő, kettő az egy
PÁROSESSZÉ T. HORVÁTH ÉVA ÉS ALFÖLDI LÁSZLÓ KIÁLLÍTÁSÁRÓL II.
T. Horváth Éva folyamatos mozdulattal írja a jeleket, izmaiba rögzült a manuális mozgás finom formája, lendülete, miközben írásjelekkel, fogalmakkal dolgozik, képileg reprezentálja őket. Díszít, mint akinek nem megengedett a hasonmás képi ábrázolása.
[ o ]
Sötét üvegcserepek
PÁROSESSZÉ T. HORVÁTH ÉVA ÉS ALFÖLDI LÁSZLÓ KIÁLLÍTÁSÁRÓL I.
Alföldi vízszintes képeinek felosztott tereibe helyezi Pompejit, a várost, mintha tégláról téglára építené fel újra a falakat. Nem szellem-, nem romvárost látunk, és ez a vázlatok csodája: egésznek, befejezettnek hatnak a részletek, ha olykor elmosódottnak is vélhetjük a szemünk elé terülő látványt.
[ o ]
Schaár Erzsébet magánya
MŰTERMEK V.
Rendkívül hatással volt rám ez az alacsony, filigrán, kortalan asszony, akiből mégis bonyolult energiák áradtak szerteszét. Éreztem kielégíthetetlen szeretetéhségét, mélységesen mély szomorúságát. Az arcát és a tekintetét kölcsönözte a szobrainak.
[ o ]
Párkapcsolatok
T. HORVÁTH ÉVA ÉS ALFÖLDI LÁSZLÓ KÖZÖS KIÁLLÍTÁSA ELÉ
Itt most a falakon két jelentős életpálya pillanatképei jelennek meg számunkra. T. Horváth Éva már 50 éve éli át, amire mindig is vágyott: az alkotás szabadságát, a múlt, a tapasztalás beépítését a jövőbe, a szoros kötődés okán szinte soha be nem fejezett képi megjelenítést. Alföldi László zsigereiben, álmaiban folyamatosan képzőművész volt, akkor is, amikor kertészként, vagy terapeutaként kellett a megélhetésért dolgozni.
[ o ]