Sorsokra fókuszálva

ARNÓTI PÉTER JÓ ARCOK A MEDITERRÁNEUMBÓL CÍMŰ FOTÓKIÁLLÍTÁSA ELÉ

Arnóti Péter nem rohan, sőt szándékosan lelassít; leül egy kőpárkányra, falnak vetett háttal felveszi a ritmust, ráhangolódik a helyre és az ott lakókra. És közben figyel, sorsokat keres.

[ o ]

Emlékeztetők

A 38. MAGYAR SAJTÓFOTÓ KIÁLLÍTÁS ELÉ

E kiállítás szerepe az emlékezés és emlékeztetés terén most még nagyobb a korábbiaknál. Hiszen az elmúlt hónapokban, a világjárvány kitörése óta, alaposan megváltozott az életünk, és megváltozott a dolgok jelentése és jelentősége.

[ o ]

Lea

EGY LÁNY ANKARÁBÓL

Barátságunknak köszönhetően néhány hét után elmondta, hogy a szerelme, aki szintén Michigan-ben végzett, már várja őt otthon Ankarában. Lea abba is beavatott, hogy apja hithű muzulmán, ezért megtiltotta, hogy szívsebész szerelme legyen a férje, aki nem vallásos. Szótlanul hallgattam; már oly sok éve éltem Kelet-Ázsiában, hogy éreztem, ilyenkor nem szabad kérdezni semmit.

[ o ]

Szellemek éneke a vizek felett

A VÁRMEZŐ GALÉRIA KIÁLLÍTÁSA ELÉ

Hét alkotó közelít e kiállításon a zavarba ejtően sokoldalú témához. Ha a tematika jellemzői alapján közelítünk, két nagyobb csoportra oszthatók a művek. Egy részük a víz hatalmát és veszélyeit emeli ki, a másik, szűkebb csoport inkább a víz szépségét, fenségességét hangsúlyozza.

[ o ]

Az Asztal

::: EGY SZÁZÖTVEN ÉVES JAPÁN TÖLGY UTÓÉLETE

Mintha a költöztetők is megérezték volna, mily különleges tárgyat csomagolnak, cipelnek, raknak le óvatosan, konténerbe be, egy másik országban egy másik konténerbe át, hogy aztán megérkezzen a berlini lakhelyünkre, és türelemmel várja, amíg helye lesz, amíg sorra kerül.

[ o ]

Egy jegyüzér emlékére…

::: ÉLETKÉPEK AZ AKCIÓS VÁSÁRLÁS HŐSKORÁBÓL

Kezdetben volt a Nyári Vásár. Ahogy illik, nyáron. Pontosabban nyár végén, de ugye akkoriban ott volt még a vénasszonyok nyara. S az emberek elővették a dunyhából vagy az amúgy is jövet-menet útba eső takarékszövetkezetből a kuporgatott pénzüket, és felutaztak Pestre.

[ o ]

A múlt búvárlása

VESZTEGZÁRAS JEGYZETEK #2

Gondolattársításaim a gyerekkoromba, a háborús múlt idejébe vezettek, s most – minden ambivalens rezdülés ellenére – valahogy ismerős, otthonos érzéssel. És mélyebben, mint eddig. Nem kis részben anyám naplószerű írásai hatására, melyeket évekre elfeledtem.

[ o ]

A bezártság szabadsága

VESZTEGZÁRAS JEGYZETEK

A kevéssé ünnepi hangulathoz a borús idő is hozzájárulhat – nem nyomasztó, csak végtelenül szomorú, kilátástalan minden. Szerencse, hogy a bezártság szabadsága eltörli ezt az egészet; annak a tudata, hogy hamarosan festeni fogok (festhetek), a gondolkozásnak egy teljesen más terrénumába helyez át.

[ o ]

Karanténpiknik

ÉLET A ZÁRLATLAZÍTÁS UTÁN

És ott volt a csomagtartóban a piknikkosár is, megtöltve egynapi élelemmel, sütivel és a kávézás kellékeivel. Úgy gondoltam, a kívánatos távolság megtartására most az a leghelyesebb, ha piknik módra étkezünk a szabadban, a teraszon, a tornácon – kinek mije van.

[ o ]

Kiszabadulás

ÉLET A KARANTÉN UTÁN – STUTTGARTI JEGYZETEK 10.

A Pünkösd új korszak határa. Óvatosan nyitnak a turistahelyek, a tengerpartra már kimehet mindenki. Minden nap újabb országok üzennek: hozzánk gyertek nyaralni.

[ o ]

A paradox Übü

EGY KARANTÉNBAN LÉVŐ KIÁLLÍTÁS APROPÓJÁN

A polgárpukkasztónak indult alak ecsetünkön jámbor közpolgárrá szelídül, aki hasonmásai társaságában vagy velük szemezve ártalmatlanul szunnyad a félhomályos, bezárt kiállítóteremben.

[ o ]

Nyitás

ÉLET A KARANTÉN VÉGE FELÉ – STUTTGARTI JEGYZETEK 9.

Mától kinyithat néhány kis kiülős. Tizenegykor már telt ház van a piactéri sörözők teraszain. Most látjuk, kik maradtak meg és kik dőltek be.

[ o ]

Érintés

ÉLET A KARANTÉNBAN

Sokáig, talán túl sokáig éltem egy olyan környezetben, ahol soha senki nem érintette meg a másikat. A párok nem fogták egymás kezét, nem karolta át egyikőjük sem a másikat. Ha „barátságosságot” akartak gesztussal kifejezni, játékosan ütögették egymást – évekig nem is értettem, hogy ez a kedvesség jele.

[ o ]