CSAK ÚGY… #16
Az első igazán mellbeverő, megrázó filmélményem az Országúton volt 1969-ben. Addigra teljesen megváltozott az életem, mondhatni eldőlt a sorsom…
[ o ]
Szerző: S. NAGY KATALIN
Csak úgy a zenéről
CSAK ÚGY… #15 – UNOKAÖCSÉMNEK, GAÁL REZSŐNEK
A zene váratlanul jött és egész életemben a számomra megmagyarázhatatlan, megközelíthetetlen rejtélyek közé tartozott.
[ o ]
„A világ legszebb tájképe”
PÁROSESSZÉ A DELFT LÁTKÉPE CÍMŰ VERMEER-FESTMÉNY APROPÓJÁN II.
Nem öncélú helyszínrajz, se nem fantáziakép, hanem valószerű, hiteles, pontos látvány: a nyugodt örökkévalóság, véglegesség, stabilitás.
[ o ]
Csak úgy az épületekről
CSAK ÚGY… #15
Az a folyamat, amit az Akropolisz látványa, felülmúlhatatlan épületegyüttese elindított, 1983-ban, amikor másodszor járhattam végig, európaivá érlelt engem is.
[ o ]
Csak úgy a lakásokról
CSAK ÚGY… #14
A mintaadó lakás számomra mindenekelőtt a szép, elegáns, törékeny Róthné Csengery utcai lakása, közel a Fő utcához, egy csaknem szecessziós, gyönyörű lépcsőházban. Nagy tér, sok szoba, erkélyek.
[ o ]
Csak úgy a hazai kisvárosokról
CSAK ÚGY… #13
Aki vagyok, aki lettem, abban a hazai kisvárosoknak – mindenekelőtt Nagykanizsának, Gyulának, Sárospataknak és Sopronnak meghatározó szerepe van.
[ o ]
Csak úgy a munkákról
CSAK ÚGY… #12
Egy augusztusi napon, 1962-ben a Dózsa György út sarkán felültem arra a villamosra, amely a Váci úton az Egyesült Izzóig döcögött, és elindultam munkát keresni. A Váci út akkor még tele volt gyárakkal és a legtöbb kapun munkafelvételi hirdetésekkel. Segéd- és betanított munkásokat kerestek.
[ o ]
Csak úgy a kisvárosokról 3.
CSAK ÚGY… #11C
Brugge számomra állóképek sorozata. És maga a művészettörténet. A flamand városok középkori központja. A szívemhez oly közel álló festők munkahelye, közege. A legszebb és legromantikusabb város, amit valaha láttam.
[ o ]
Csak úgy a kisvárosokról 2.
CSAK ÚGY… #11B
Számomra a Piazza del Campo, a kagyló alakú tér volt az, ami visszavonzott Sienába. A Palazzo Publico (Városháza) felé lejt, beleilleszkedve a völgy mélyedésébe. Gyöngyszem – írják róla sokan. Anyaöl – mondom én.
[ o ]
Csak úgy a kisvárosokról 1.
CSAK ÚGY… #11A
Sok pompás, esztétikus, magas színvonalon teremtett templomban múlathattam az időt utazásaim során, de nagyon-nagyon kevés olyanban voltam, amelyben ugyanazt a megrendülést, belső tisztulási folyamatot élhettem át, mint amit életemben először Toledóban.
[ o ]
Csak úgy a szobrokról
CSAK ÚGY… #10
Szinte egyszerre lettem elkötelezett híve a végtelen nyugalmat és a tér feletti uralmat sugalló, gyakran merev egyiptomi szobrászatnak és a mozgalmas, mély áhítattal telített és mégis már nagyon emberi gótikus szobrászatnak.
[ o ]
Csak úgy a könyvekről
CSAK ÚGY… #9
Vörösmarty kérdésére egyértelmű a válasz: igen, ment előbbre a könyvek által a világ… És egészen bizonyos, hogy az én életem a könyvek által lett az, ami.
[ o ]
A Föld – hiedelmek, vélekedések
PÁROSESSZÉ A FÖLDRŐL II.
A mai napig a legerőteljesebb hatású földisten – pontosabban istennő – Gaia, aki a kezdetben tátongó ürességből, káoszból létrejövő alvilági Sötétség és Nix, a fekete Éjszaka után lett a világmindenség alapja. Önmagából hozta létre Uranoszt, az Eget, majd megszülte a százkezű Hekatonkeireket, az egyszemű Küklopszokat, a Titánokat, majd a Gigászokat, a kígyólábú óriásokat.
[ o ]
Csak úgy a tenger
CSAK ÚGY #8
A tengert 1967-ben, 23 éves koromban láttam először. Minden addigi látványélményemet felülmúlta, és a megfogalmazhatatlan, titokzatos, irracionális kapcsolat, vonzódás azóta is tart.
[ o ]
Csak úgy az állatokról
CSAK ÚGY #7
Amszterdamban, 1987-ben, a tulipánpiac szélén lévő boltban, megláttam egy mohaapátból készült tenyérnyi elefántot. Rögtön megvettem, és most is itt van az íróasztalommal szemben, kiemelt helyen. Azóta az elefánt a totemállatom.
[ o ]
Csak úgy a virágokról
CSAK ÚGY #6
Minden újabb tulipán a közelemben megszólaltatja bennem annak a meleg hangú, jó szagú ápolónőnek az énekét, aki határozottan leemelt a kanizsai gyerekkórház ablakából, magához szorítva ringatott (az anyám soha), és énekelte: „Hej tulipán, tulipán…”
[ o ]
Csak úgy a folyókról
CSAK ÚGY… #5
Amíg lehetett, gyakran és sokat úsztam a Dunában a Római-parton, Leányfalunál, Surányban és Verőcén. Benne lenni – az volt az igazi kapcsolat. Mintha valamiféle atavisztikus ösztöneim jöttek volna elő, mint 5 és 10 éves korom között a Drávában.
[ o ]
A Haggáda-illusztrációkról
PÁROSESSZÉ PÉSZACH IDEJÉN
Illusztrált Haggádák a X. században készülnek, ez az időszak, amikor először terjedtek el a maihoz hasonló Haggádák mint egységes könyvek.
[ o ]
Csak úgy a hidakról
CSAK ÚGY… #4
Mindig, minden városban egyedül fedeztem fel a hidakat. A hetvenes években Prágában és Berlinben, 1988 és 1996 közt Rómában és Párizsban. Mire 1967-ben sor került az első külföldi utazásomra, már „belaktam” az összes budapesti Duna-hidat.
[ o ]
Csak a kutyák…
CSAK ÚGY… #3
Bógáncs, a fajtája szerint kuvasz, fordult felém nagyapa, majd az erősen figyelő ebhez, rám mutatva: ez itt Katica, őrizd. És attól kezdve elválaszthatatlanok lettünk.
[ o ]