CSAK ÚGY… #16
Az első igazán mellbeverő, megrázó filmélményem az Országúton volt 1969-ben. Addigra teljesen megváltozott az életem, mondhatni eldőlt a sorsom…
[ o ]
Kategória: EsszéPáholy
Publicisztikák, tárcák, gondolatívek, eszmefuttatások, szösszenetek
Csak úgy a zenéről
CSAK ÚGY… #15 – UNOKAÖCSÉMNEK, GAÁL REZSŐNEK
A zene váratlanul jött és egész életemben a számomra megmagyarázhatatlan, megközelíthetetlen rejtélyek közé tartozott.
[ o ]
„A világ legszebb tájképe”
PÁROSESSZÉ A DELFT LÁTKÉPE CÍMŰ VERMEER-FESTMÉNY APROPÓJÁN II.
Nem öncélú helyszínrajz, se nem fantáziakép, hanem valószerű, hiteles, pontos látvány: a nyugodt örökkévalóság, véglegesség, stabilitás.
[ o ]
Vermeer világa
PÁROSESSZÉ A DELFT LÁTKÉPE CÍMŰ VERMEER-FESTMÉNY APROPÓJÁN I.
A tengeri kereskedelemről a folyami hajózásra való váltás egyik meghatározó helyszíneként Delft földrajzi elhelyezkedését és lokális helyzetének kedvező adottságait egyaránt jól kihasználó, globális szinten is fontos településsé vált, az induló globalizáció egyik fontos alapköve lett.
[ o ]
Csak úgy az épületekről
CSAK ÚGY… #15
Az a folyamat, amit az Akropolisz látványa, felülmúlhatatlan épületegyüttese elindított, 1983-ban, amikor másodszor járhattam végig, európaivá érlelt engem is.
[ o ]
Csak úgy a lakásokról
CSAK ÚGY… #14
A mintaadó lakás számomra mindenekelőtt a szép, elegáns, törékeny Róthné Csengery utcai lakása, közel a Fő utcához, egy csaknem szecessziós, gyönyörű lépcsőházban. Nagy tér, sok szoba, erkélyek.
[ o ]
Csak úgy a hazai kisvárosokról
CSAK ÚGY… #13
Aki vagyok, aki lettem, abban a hazai kisvárosoknak – mindenekelőtt Nagykanizsának, Gyulának, Sárospataknak és Sopronnak meghatározó szerepe van.
[ o ]
Csak úgy a munkákról
CSAK ÚGY… #12
Egy augusztusi napon, 1962-ben a Dózsa György út sarkán felültem arra a villamosra, amely a Váci úton az Egyesült Izzóig döcögött, és elindultam munkát keresni. A Váci út akkor még tele volt gyárakkal és a legtöbb kapun munkafelvételi hirdetésekkel. Segéd- és betanított munkásokat kerestek.
[ o ]
Csak úgy a kisvárosokról 3.
CSAK ÚGY… #11C
Brugge számomra állóképek sorozata. És maga a művészettörténet. A flamand városok középkori központja. A szívemhez oly közel álló festők munkahelye, közege. A legszebb és legromantikusabb város, amit valaha láttam.
[ o ]
Csak úgy a kisvárosokról 2.
CSAK ÚGY… #11B
Számomra a Piazza del Campo, a kagyló alakú tér volt az, ami visszavonzott Sienába. A Palazzo Publico (Városháza) felé lejt, beleilleszkedve a völgy mélyedésébe. Gyöngyszem – írják róla sokan. Anyaöl – mondom én.
[ o ]
Csak úgy a kisvárosokról 1.
CSAK ÚGY… #11A
Sok pompás, esztétikus, magas színvonalon teremtett templomban múlathattam az időt utazásaim során, de nagyon-nagyon kevés olyanban voltam, amelyben ugyanazt a megrendülést, belső tisztulási folyamatot élhettem át, mint amit életemben először Toledóban.
[ o ]
Csak úgy a szobrokról
CSAK ÚGY… #10
Szinte egyszerre lettem elkötelezett híve a végtelen nyugalmat és a tér feletti uralmat sugalló, gyakran merev egyiptomi szobrászatnak és a mozgalmas, mély áhítattal telített és mégis már nagyon emberi gótikus szobrászatnak.
[ o ]
Csak úgy a könyvekről
CSAK ÚGY… #9
Vörösmarty kérdésére egyértelmű a válasz: igen, ment előbbre a könyvek által a világ… És egészen bizonyos, hogy az én életem a könyvek által lett az, ami.
[ o ]
A Föld – hiedelmek, vélekedések
PÁROSESSZÉ A FÖLDRŐL II.
A mai napig a legerőteljesebb hatású földisten – pontosabban istennő – Gaia, aki a kezdetben tátongó ürességből, káoszból létrejövő alvilági Sötétség és Nix, a fekete Éjszaka után lett a világmindenség alapja. Önmagából hozta létre Uranoszt, az Eget, majd megszülte a százkezű Hekatonkeireket, az egyszemű Küklopszokat, a Titánokat, majd a Gigászokat, a kígyólábú óriásokat.
[ o ]
A Föld – a Nap harmadik bolygója
PÁROSESSZÉ A FÖLDRŐL I.
A Föld a végtelen idő rejtélyeivel szembesít bennünket. A jelenben megláthatjuk a földtörténeti múlt törvényeit és történéseit. Mai tudásunk szerint bolygónk mintegy 4,6 milliárd éves, keletkezésekor forró, olvadt állapotú lehetett.
[ o ]
A jégmezők lovagjai
ÓDA A KORCSOLYÁZÁSHOZ
A táguló világegyetem első állomása az újpesti jégpálya lett, ahol hosszú éveken át törzsvendég voltam. Minden közönségjégen kint voltam, nyitástól zárásig, vasárnap kétszer is, délelőtt és délután.
[ o ]
Csak úgy a tenger
CSAK ÚGY #8
A tengert 1967-ben, 23 éves koromban láttam először. Minden addigi látványélményemet felülmúlta, és a megfogalmazhatatlan, titokzatos, irracionális kapcsolat, vonzódás azóta is tart.
[ o ]
Csak úgy az állatokról
CSAK ÚGY #7
Amszterdamban, 1987-ben, a tulipánpiac szélén lévő boltban, megláttam egy mohaapátból készült tenyérnyi elefántot. Rögtön megvettem, és most is itt van az íróasztalommal szemben, kiemelt helyen. Azóta az elefánt a totemállatom.
[ o ]
Csak úgy a virágokról
CSAK ÚGY #6
Minden újabb tulipán a közelemben megszólaltatja bennem annak a meleg hangú, jó szagú ápolónőnek az énekét, aki határozottan leemelt a kanizsai gyerekkórház ablakából, magához szorítva ringatott (az anyám soha), és énekelte: „Hej tulipán, tulipán…”
[ o ]
Csak úgy a folyókról
CSAK ÚGY… #5
Amíg lehetett, gyakran és sokat úsztam a Dunában a Római-parton, Leányfalunál, Surányban és Verőcén. Benne lenni – az volt az igazi kapcsolat. Mintha valamiféle atavisztikus ösztöneim jöttek volna elő, mint 5 és 10 éves korom között a Drávában.
[ o ]