A fűzfa már sűrű-zöld, a nyíren még akad bőven barka, de lassan beindulóban. A sövények híznak, magasodnak; a fű még gyöngécske, próbálkozik, a pár árva jácint lekókadni készül. A babérmeggy megfázhatott a télen, mert levelei többségét ledobta, de rügyezik azért; annyi átültetést túlélt már, talán kibírja ezt is. A szomszéd barack elnyílt, s fakulóban a cseresznye is; most a meggyek vannak soron, diadalmas hófehérbe burkolózva ringanak a szélben.
A rigók tollászkodnak, s mintha ritkábban zendítenének rá, mint az elmúlt hetekben. A két gerle gallyakat gyűjt, a harkály viszont már belül kopácsol a törzsben: mélyíti a kuckót, pufók utódokra gondol.
A tulipánok sárgában, pirosban. Géza bácsi elvadult kertjének mélyén, Ilonka néni nemrég megkapált ágyásaiban, s nálunk is, az egykori homokozó helyén, az amszterdami virágpiacról hozottak, amelyeknek még Ida Mama jelölte ki a helyét. Levélből sok kibújt, de virág most csak hármon; gazdájuk éppen három éve ment el.
Zsubori Ervin
Április 25.
Nálunk még csak most virágzik a japán díszcseresznyefa. Talán helyesebb volna a díszcseresznyevirág fa elnevezés, ugyanis nincs termése, csak pamacsfürtös „díszeket” nevel, de azokból számolatlant! A tömött pink-szirmos virágfüzérek egy vékony zöld kocsánnyal csimpaszkodnak a fa ágain, és idő múltán, virágok hervadtán, a kocsányok leválnak a már leveledző gallyakról. Ha ilyenkor kicsit fúj a szél, a fa alatt virágzuhatagban állhatok – beterít a megannyi haloványrózsaszín virágpikkely!
„Játék közben egy kertben, a cseresznyefák alatt
csuhám ujját belepik
a hulló virágszirmok
(..)
Hogyan menne el valaha is a kedvem az élettől? –
Megint tavasz van
és virágzanak a cseresznyefák”
Ryókan (Oravecz Imre fordítása)
Elolvasható: itt