::: A Tavaszi szél című csoportos kiállítás elé
Április 25-e Szent Márk, a második evangélium írójának napja. E napon tartották itthon a búzaszentelő körmeneteket, s ha madarak szóltak a búzából, jó termés volt várható, ha hallgatott a fülemüle, akkor változékony tavaszra számítottak. Fontos dátum, mivel a nyugati kereszténységben a húsvét március 12-e és április 25-e közé esik. A húsvét magába foglalja az archaikus termékenység ünnepeket is. A Jézus halálának és feltámadásának ünnepi emlékezetét megelőző 40 nap a nagyböjt ideje, a felkészülés, a lelki és testi megtisztulás ideje. A böjti szelek ideje, a legszelesebb a mi féltekénken, a tavasz eleje, a megújulás ígérete.
A feltámadás maga az újjászületés, az élet győzelme a bűn és a halál felett. A böjti szelek, előkészítendő a szakrális állapotokat, kitisztítják a levegőt, felszárítják a télutó saras, havas maradékait, a Nap is jobban melegít, erősödik a fény, színes virágok és virágba borult fák mágikus szimbólumként jelzik az élet kiteljesedését. A friss levegő életerő, és főként a mi civilizációnkban, a városokban mindezt a szél biztosítja.
A szél a természet szülötte, a hőmérsékleti és a nyomáskülönbségek hozzák létre. Hatása rendkívül összetett a természetre és a társadalomra, ezek egy része előnyös (például szélenergia, szélmalmok, légszennyezés csökkentése; a szél felszínformáló ereje, vizekkel való kapcsolata; vitorlás hajók), egy része rendkívül káros, veszélyes (szélviharok okozta pusztítások).
Bolygónk forgásából adódóan három egymásba kapcsolódó szélrendszer alakítja a felszín közeli légrétegekben a szelek áramlását, és ezek állandóan formálják a földfelszínt (nekem a homokból épített homokbuckák, azaz a dűnék a kedvenceim). A fő széltípusok (például tájfun, monszun, tornádó, azaz forgószél) mellett számos szél önálló névvel rendelkezik, ezek többsége egy földrajzi tájegységhez kapcsolódik. Például a főn az Alpok oldalán lefelé áramló meleg szél; a hamszin forró sivatagi szél Egyiptomban és Izraelben; a misztrál északról a mediterráneum nyugati partjait érő téli szél. Kedvencem a zefír, az enyhe kellemes szellő.
Kultúratörténetünkben is kitüntetett szerepe van a szélnek, a vallásokban a szélisteneknek. Mindegyik szélisten más-más irányú és erősségű szelet képvisel. Az indoeurópai népeknél a szelek a Legfelsőbb Isten energiái; a szél aktív, férfias princípium, az életenergiákat szimbolizálja. Vannak korai mitológiák, amelyek a szelet egy kozmikus lény vagy a Föld lélegzeteként értelmezik (spiritus mundi). A makrokozmoszokban a szél a mozgató, éltető erő, a mikrokozmoszban a lélegzet. „Amikor a természet erősen kifújja a leheletét, annak neve a szél” – fogalmazza meg Csuang che a kínaiak elképzelését. Kínában a szelet (feng) a madarak királyaként tisztelték, nyolc féle szelet különböztettek meg. Nagyon fontos a mi Tavaszi szél kiállításunk szempontjából is, hogy a régi kínai esztétikai írásokban a művészi alkotások egyik alapeleme a szél, amely a gondolat, az életerő lendületét jelképezi, közvetítő az ég és a föld között.
Az egyiptomi panteon egyik leguniverzálisabb és legrégibb istene Amon, a levegő és a szél legfőbb istene. A hűsítő nyugati szél a torkából tör elő, a veszélyes forró sivatagi szél Széthtől, a pusztítás istenétől, Ozirisz gyilkosától származik. A föníciai teremtésmítosz szerint az őskáoszt a szél termékenyítette meg. Az iszlám kultúrában a szél a világrend egyik fő princípiuma. A Kalevalában Imatár, az égisten lánya a szél felkorbácsolta tengertől esik teherbe, és ez a teremtés kezdete. A mediterrán népek hajósok voltak, így sokféle szélistennek mutattak be áldozatokat. A görög mitológiában a négy égtáj szeleinek ura Aeolosz, aki egy barlangban őrizte a különböző szeleket. Négy fő szelet különböztettek meg a négy égtájnak, a négy évszaknak, a négy alapelemnek és temperamentumnak megfelelően.
A Bibliában többrétű a szél szimbolikája. A héber ruah szél szó szellemként és lélekként is értelmezhető, a világ isteni princípiuma, amely az örökké létező világok felett lebeg. Az Újtestamentumban a szél a Szentlélek jelképe, de a Jelenések könyve szerint pusztító erőt is képviselhet. Az indiai mitológiában Váju a szélisten, a régi szláv népeknél Stribog, az aztékoknál Ehecatl (Mexikóvárosban nemrég találták meg egy körülbelül 650 éves templomát).
Nem folytatom, pedig még szót sem ejtettem a szelek szárnyán lovagló boszorkányokról, a lovak és a szelek bonyolult kapcsolatrendszeréről, szellemekről és angyalokról, akik a fújdogáló szellőtől az óceánokat átívelő passzátszélig kísérői, társai az ezerarcú szélnek. A görög mitológia legszebb férfiistenét, Eroszt – a szerelem és a szexuális vágy megtestesítőjét, egyben Aphrodité, a szépség és szerelem istennőjének állandó társát – szárnyakkal ábrázolták, mint a csintalan szelet. Ők ketten vannak jelen Sandro Botticelli Vénusz születése című festményén. Egyébiránt Botticelli A tavasz című képének jobb oldalán megörökítette kedvenc Zephüroszomat, a növények oltalmazóját, a tavaszi csapadékot hozó istent, aki a legenyhébb a szelek közül. Zephürosz a nyugati szelek, a tavasz kezdetének istene, aki beleszeretett Flórába, a tavasz termékeny istennőjébe, és együtt nemzették a kerteket.
Nemcsak a japán és a kínai festők ábrázolják évszázadok óta a szelek különböző természetét, mozgását, áramlását, hullámzását, hanem az európai festők is – például John Constable, Turner, Claude Monet, vagy Oscar Kokoschka (A szél menyasszonya). Számos zeneműben (Vivaldi, Eötvös Péter és mások alkotásaiban) érzékelhetően fúj a szél. A szélhárfa ókori eredetű húros hangszer, a görögök szélistenéről, Aeoloszról kapta a nevét. Madách Imre írt róla verset, Szélhárfa címmel. Számtalan költemény ihletője a szél, Horatiustól és Ovidiustól kezdve Berzsenyin, Csokonain, Shelley-n át Weöres Sándorig, és két népszerű regény is kiemelkedő e tárgykörben (Emily Brontë: Üvöltő szelek; Margaret Mitchell: Elfújta a szél).
A Tavaszi szél kiállításon látható kortárs művek egy része kapcsolódik a hagyományokhoz, felhasznál mitológiai utalásokat (Alföldi László, T. Horváth Éva), vallási motívumokat (Faragó Ágnes), kiemeli a szél áramlását, mozgását (Gábos József, Húber András), lenyomatait (Géczi János), természetét (Kelemen Katalin, Székelyi Katalin, Zsubori Ervin). Van, aki a tavaszt hangsúlyozza (Lieber Erzsébet), van, aki a ritmust (Láng Eszter, Mózes Katalin). Van, aki meg is nevezi, melyik szél ihlette művét (Zephyrous – Molnár Iscsu István), és van, aki a szél alakította földrajzi környezetet mutatja be (Németh Géza).
Kérem, ünnepeljük együtt április 25-ét, a húsvéti időpont zárását, az újjászületést, a feltámadást színkavalkádjaiban is kifejező tavaszt, a megtisztulást hozó szeleket, a szél és a szerelem változatos isteneit, a szabadság lehetőségét, és mindenekelőtt azt a 14 művészt, akik munkáikkal, hitükkel, bizalmukkal lehetővé tették, hogy ma és itt átéljük azt a közös örömet, amit e sokrétű, sokszínű, emelkedett Tavaszi szél kiállítás jelenthet.
S. Nagy Katalin