::: Valós riport egy kertfesztiválról
José Arcadio, a némakacsa öntudatos lassúsággal lépdel végig a kerten a rekkenő délidőben. Nem tudni, eddig hol bujkált, nem olyan nagy az a hátsó udvar, hogy csak úgy el lehessen tűnni benne. Mindenesetre a szabadtéri pódiumbeszélgetés derekán elérkezettnek látja az időt arra, hogy ő is megmutassa magát.
Színre lépése nem előzmény nélküli: két kopasznyakú kendermagos, szoros kötelékben egy klasszikus színvilágú és nyakborítású kollégával, már korábban birtokba vette a moderátor előtti füves területet. Alighanem a Kerti csap feliratú kerti csap környezetében tapasztalható nedvesség motiválhatta a felbukkanásukat. Ők még bele is kotyogtak Lázár Balázs felolvasásába, ám José Arcadio (akit egyébiránt nem így hívnak, de hát mit számít a név) egyetlen szó nélkül totyog odébb, tekintélyes testéhez képest méltatlanul rövid lábain. Ezzel együtt, produkcióját a beszélgetést vezető Berka Attila nem hagyhatja megjegyzés nélkül, mint ahogy néhány pillanatra egy harsány kukorékolás következtében is kikukkant a szerepéből, ám ez a harmincegynéhány fős értő publikumot a legkevésbé sem zavarja.
A technikai okokból beriglizett, s mindvégig roppant fegyelmezett ebek csak a következő hivatalos műsorszám, a Légyott antológia prezentálásába ugatnak bele, jó okkal: az alkalmi szószék, a kétágú kerti létra magasából felharsanó – amúgy az e sorok írója által jegyzett és elővezetett – „blöki” kifejezés hallatán méltán érezhetik megszólítva magukat.
Akárhogyan is, a szép számú meghívottak – javarészt a Spanyolnátha szerzői és családtagjaik, köztük az Arnolfini Archívum alapító tagjaival –, vérbeli és vérbő irodalmi szalonban érezhették magukat a hatványozottan ingergazdag hernádkaki birtokon, amely 2011. augusztus 14-én immár a 11. Önök kerték Spanyolnátha Kertfesztiválnak adott – a szó szoros értelmében – otthont. A szárítóköteleken, ólajtókon, füveken, fákon, virágokon és minden elképzelhető helyen kifüggesztett Spanyolnátha-kéziratok és a Láng Eszter kurátor által Debrecenből transzportált mail-art munkák intellektuális kavalkádjával tökéletesen harmonizáltak a hatalmas bográcsnyi csirkepörkölt visszafogottan pikáns ízei.
Vass Tibi – főszerkesztő, költő és házigazda – szelíd kommendálásával irodalom, képzőművészet és színház keveredett itt felszabadultan és minden kimódoltság nélkül a barátság, az egymásra figyelés, a műélvezet, az együtt levés és a nyugodt hátradőlés kiveszőnek tetsző értékeivel.
És közben a csirkék, tyúkok, kakasok (utóbbi distinkció – mint Vass Nórától, a baromfiudvar társfelügyelőjétől megtudtuk – néha csak szokatlanul érett korban válik nyilvánvalóvá) paradicsomi természetességgel, s valahogy egyre nagyobb számban kódorogtak a művek körül, illetve az alkotók és befogadók lábai alatt. Türelmesen várva, hogy teljes terjedelmében visszakapják végre a kertjüket, és következhessenek újra a munkás-kapirgálós hétköznapok.
Zsubori Ervin