::: Losonczi Ágnesnek
Térből és időből kiszakítva hogyan létezhetünk? Egyáltalán, van-e létezés tértől és időtől függetlenül? A kérdésekre adott válaszokat pillanatok, érzések, élmények megélése vagy átélése nehezíti. Ezek kiszakíthatják az embert térből és időből. Az ember által szabott határok határtalanná válhatnak. A létezés végessége a testi formákon túl választ keres képzeteink eredetére, a világ felépítésére s mindemellett létezésünk értelmére is.
A Földön valaha talált legrégibb kőzetek a mai Ausztrália nyugati hegyláncainak homokkövében rejtőznek. A bolygónk történetéről szóló első millió év titkai még csendben lapulnak az ismeretlenségben. Valószínűleg nem voltak hegyek, kontinentális összeütközések. Víz borította a felszínt, csak néhány sziget emelkedhetett ki az ősóceánból.
A földi élet megjelenése – jelen ismereteink szerint – több milliárd éves. Az evolúció kezdetét nem választhatjuk el az ősi Földön lejátszódó fizikai és kémiai folyamatoktól, az anyagok sűrűség szerinti rendeződésétől, a gáznemű anyagok légköri csoportosulásától. A korai, sok milliárd éves légkör nyomait megtaláljuk az ősidei kőzetekbe zárt gázbuborékokban. Az élőlények megjelenése, majd élettevékenysége alakította át a környezetet. A légkör és az élővilág szoros kölcsönhatásban alakult a Föld története során. Az élet keletkezése, majd a létezés térbeli valósága először a vízben alakult ki. Az ember megjelenése már a szárazföldi evolúció eredménye.
Nincsenek írásos emlékeink az ember térhódításainak kezdetéről. Ennek időbeliségét is másképp nevezik az egyes szaktudományok. A történettudomány szerint az őskor az ember történetének első szakasza. Ez az idő a földtörténeti harmadidőszak utolsó (pliocén) és a földtörténeti negyedidőszakkal (pleisztocén és holocén) esik egybe. A geológus Sir Charles Lyell nevezte el az 5,3 millió évvel ezelőtt kezdődött kort így. Alapvetően más volt a tér szerkezete. Az emberfélék (hominidák) megjelenése idején volt az úgynevezett messinai sókrízis, amikor a Földközi-tenger hosszabb időszakokra kiszáradt, s a kor végét az első európai gleccserképződésekre teszik. Az ember megjelenése térben és időben is sokat vitatott és vizsgált kérdés.
Az azóta eltelt mintegy 6 millió év átfogó elemzése lehetetlen feladat. A kitűzött cél azon gondolatok egy részének átadása, amelyeket ezen idő képi megjelenései engednek. Elfogadva Arisztotelész állítását, miszerint az emberi lélek képekben gondolkozik, próbálom ismertetni azokat a véleményeket, amelyeket ember alkotott és jelenített meg teréről, az általa használt világról. A tér ismerete időben változott. Ezt szakaszokra bontva elemezhető az ember kultúratörténete, térhez és időhöz való viszonyának folyamatos változása.
A földrajzi környezet hatásai
Az ember által ismert, használt és lakott természeti és épített környezet összessége a földrajzi környezet. Ennek változatosságát és változását jelzi a Föld eltérő felszíne és alapvetően különböző területi szerkezete. Évmilliók alatt változott, alakult térbelisége.
A dinamikus folyamat alkalmazkodást igényel. Az élet feltétele nemcsak a lehetőségek felismerése és használata, hanem az állandó figyelem, tájékozottság és a társak felé irányuló csoportos védelem is. A megjelent, ismert és megjelenített térismeret adott populáció fennmaradását is biztosíthatja.
A földrajzi környezet eltérő szerkezetét és az ehhez való akkomodációt (alkalmazkodást) jelzi az eltérő rasszok megjelenése. Az emberfélék (hominidák) biológiai értelemben örökletes, többnyire földrajzi meghatározottságú csoportjai fenotípusosan (fizikai, külső jegyek) illeszkednek a természeti viszonyokhoz. Így például a bőrszín különbözősége, a szem színe vagy a hajszál erőssége jelezheti a származási hely eltéréseit.
Az embert (homo sapiens sapiens) a tagolt beszéd és gondolkodás jellemzi. Ezek segítségével képes a világ megismerésére, átalakítására. A kialakult tulajdonságai miatt mindig fontos volt számára az oikumené (ismert környezet, lakott világ) képi ábrázolása, élete értelmének keresése, azaz a létezés céljának megfogalmazása. Emiatt nyomon tudjuk követni azt a térbeni utat, amelyet az ember az időben megtett. Gondolatai, jelzései vannak arról a térről, amelyet ismer, megismert és használatba vett.
A véletleneknek és a szerencsének hatalmas szerepe van a felfedezésekben. Sokszor egészen mást kutatnak és így találhatnak olyan dolgokat is, amit éppen nem is kerestek. Így bukkantak régészeti ásatásokon Tanzániában emberelődök több millió éves lábnyomaira. A lábnyomok akkor keletkezhettek, amikor az ember távoli rokonai (az Australopithecus afarensis nevű faj) csoportosan keresztülmentek egy nedves vulkáni hamuval borított területen. A rokon emberelődök sokáig éltek a Földön, leghíresebb képviselőjük mintegy 3,2 millió éve élt a mai Etiópia területén.
Lokális terek
A tér ismerete mindig kiemelt jelentőségű volt a helyváltoztató élőlények életében. Pszichológiai tényezők sora (például félelem, agresszió, szorongás) származik ezekből az ismerethiányokból. Ember-elődeink lehetőségeit jelentősen korlátozták ezek a deficitek mind az ismeretek megszerzésében, mind azok átadásában. A korábban már leírt jelzések (képi jelek, üzenetek, nyomok) lehetőségei adtak különféle értesítési módokat. Ezek tájékoztatják az utódokat is arról a térről, ahol elődeik élték mindennapjaikat.
Mai napig vitatott kérdés az, hogy milyen úton történt az emberré válás. Ennek ideje is bizonytalan. Az anatómiailag modern ember – jelen tudásunk szerint – körülbelül 300 ezer éve jelent meg. Jellegzetes tulajdonságai között a két lábon járás és az egyenes testtartás volt az evolúciós újdonság. A gondolkodás mellett kialakultak a másodlagos jelzőrendszer elemei is. A beszéd és a nyelv segítségével már könnyebbé vált a tájékoztatás és a kommunikáció is. Mindezen emberi tulajdonságok tették lehetővé azt a térfoglalást, amelyet az ember sok százezer éve folytat.
Az ember területi elterjedését jelezhetik számunkra azok a leletek, amelyek a világ különböző földrészein megtalált barlangokból kerültek elő. A megtalált leletek azt is mutatják, hogy az emberi evolúció kezdetén a barlangok szolgálták az embert. Nagy lépés volt ez a természet viszontagságai elleni harcban. Nemcsak védelmet és búvóhelyet jelentettek ezek, hanem rajtuk keresztül üzenhettek társaiknak az itt élők. Kezdetben kéznyomaikat körbe rajzolva jelezhették, hogy itt vannak, később már lerajzolták az állatokat, akiktől féltek vagy táplálékként elfogyaszthatóak voltak. A barlangok leletei mutatják meg az ember akkori jelenlétét, területi elterjedését.
A barlangrajzok kora jelentősen eltér. A több tízezer éves maradványok nemcsak az emberi faj térhódításának nyomai, hanem az ősi életforma, az akkori lokális tér és az ősi művészet bizonyítékai. Nemcsak kéznyomok maradtak fenn, hanem a figuratív rajzokból következtethetünk a korabeli természeti környezetre is. A rajzok színének változása (okker, eper, vöröses-narancs, fekete) jelezheti a tér hódítását és a távolabbi területek megismerését is. Megindult a földrajzi környezet megismerése. Életformaváltás kezdődött.
Ember-elődeink egyre távolabbra merészkedtek a barlangoktól. Táplálékra, újabb és több védelmet nyújtó lakóhelyre volt szükségük. Arról sem szabad megfeledkezni, hogy a természeti viszonyok, éghajlat sokat változott. Tér és idő bizonytalansága határozhatja meg a prehisztorikus kultúrák részletesebb és pontosabb jellemzését, a tér ebben az esetben az emberek által lakott és használt területeket jelenti. Régészeti lelet kevés van. Esetleges azok helyszíne. Időbeli meghatározásukat az egyre modernebb kormeghatározó módszerek segítik.
Esztétika, művészet, képi ábrázolás, hit és hiedelmek szoros kapcsolatban álltak már a prehisztorikus kultúrákban is. Az eddig megtalált leletek is mutatják mind a tér és a környezet alakulását, változását, mind az élőhelyek földrajzi viszonyait. A prehisztorikus kultúrák jobb megismerése fontos adalékokkal szolgálhat mai tudásunknak. Mindezekből következtethetünk például nemcsak a korabeli térbeliségre, hanem az ember- és állatábrázolás fontosságára is.
A földrajzi környezet állandó változását jelzik az eljegesedések is. Komoly erőpróbát jelenthetett az akkori élővilágnak a lehűlések időszaka. Megváltozott természeti viszonyok mellett más életmódra volt szükség. Kialakultak azok a neolit-kori települések, amelyekben már közösségi formában éltek az emberek, földet műveltek. Létrejöttek az első emberi települések, megindult a tér urbanizációja.
A korabeli éghajlati viszonyok gyors változásait és az életviszonyokat befolyásoló hatásait mutatják azok a szoborleletek is, amelyek a termékenységről, avagy a napimádatról szólnak. Ezek is mutatják a korabeli életviszonyok alakulását. Az éghajlatváltozások, jégkorszakok területi szorítása után a felmelegedett időjárás jelzését a Nap imádatát ábrázoló szobrok megjelenése mutatja. A zordabb éghajlat okozta az élettér csökkenését, a népesség számának drasztikus fogyását. A populáció fennmaradásának tényezője a termékenység növekedése volt; érthető tehát a termékenységet ábrázoló szobrok terjedése is.
A tér urbanizációja az utolsó eljegesedési folyamat óta tartó térbeli hatásokat mutatja. A letelepedett, földművelő ember lassanként birtokba vette és használni kezdte a földrajzi környezet azon részeit, ahol életre alkalmas teret talált. Az ismeretek tágulásával megindulhatott a regionális terek birtokba vétele.
Regionális terek
Az ember letelepedése óriási életforma-váltást eredményezett a földrajzi környezet használatában. A folyamatot nemcsak a térhasználat változásában figyelhetjük meg, hanem az emberek mindennapi életének megváltozásában is. A korábbi vadászó, halászó és gyűjtögető élet átalakult. Értékessé vált a földhasználat. A termelés elindítása nemcsak a rendelkezésre álló földterületek művelését jelentette. Egyre nagyobb érték volt a megtermelt áruk cseréje, a termékeny területek birtokba vétele.
A földrajzi környezet átalakítása a letelepedett ember talán egyik legerősebb kihívása volt a természettel szembeni harcában. A folyamat eredményezhette azt az emberi érzést is, hogy már nem a természetben élő, azt használó tagnak, hanem attól elváló, annál erősebb és azt hatalma alatt tartó lénynek gondolta magát. Megindult a mai napig tartó emberi „erőfitogtatás” a természet felé, miszerint azt legyőzve, átalakítva képes az ember felette uralkodni. Hatalmas birodalmak épültek. Sok évezreden át harcokkal és háborúkkal hódítottak a jelentősebb kierjedésű, a teret egyre jobban kiszolgálójává tevő országok. Ilyen volt például az ókori Római Birodalom, amely legnagyobb területét időszámításunk kezdete előtt 117-ben, Traianus császársága idején érte el. Három kontinensre terjedt ki a hatalma.
Egyre erősebb vágy hajszolta a mindenkori uralkodókat arra, hogy minél több és jobb földterületeket szerezzenek meg. Logográfusok járták az ismeretlen területeket. Leírásokat készítettek, megismerhették a környező világok embereit, földjeit, éghajlatát. A földleíró tudományok képviselői rajzokat is készítettek, így születtek meg a korabeli térképek is. Máig fontos és kiemelendő az időszámításunk előtt hat évtizeddel született Sztrabón munkája, aki pontos elemzést adott az ismert és lakott világról. Ezek alapján tudhatjuk, hogy az akkori ismert világ a mai Földközi-tenger környékét jelentette. Afrika, Ázsia és Európa nem egésze ábrázolt. Mindezen tudások hozzájárulhattak a korabeli politikai, társadalmi és gazdasági rendszerek kiépüléséhez.
A birodalmak térbeli terjedését, területi növekedését a természeti viszonyok megváltozása állította meg. Átalakult az éghajlat, csökkent a termőföldek terméshozama. Az ókori Római Birodalom 476-os bukása után hatalmas népességmozgás indult el. Belső-Ázsiából több migrációs hullámban nomád népek érkeztek Európába, s még mindig geocentrikus világkép szerint éltek az emberek. A középkor „sötétsége” az ismeretek további bővülését, jelentős paradigmaváltásokat eredményezett.
A térbeli ismeretek bővülése a horizontális tér birtokba vételét jelentette. Egyre nagyobb területeket használtak, laktak az emberek. A technikai ismeretek növekedése, a földterületek felfedezése hatalmas élettér-növekedést hozott Európában. A föld eltartóképességének gyors emelkedését a technikai fejlődés is segítette. Az igavonó állatok erejét és teljesítményét serkentette a fogatolás olyan eszköze, amely a korábban alkalmazott nyakhámmal szemben nem az állat nyakán, hanem lejjebb, a szügyén követelte meg az állat erejének összpontosítását. A termőföldek háromnyomásos használata növelte a terméshozamokat. Emellett az éghajlati viszonyok is kedveztek a tér horizontális birtoklásának. Európa eddig nem látott népességet „tartott el”, s közben – több hullámban – megindult a távolabbi világok felfedezése is.
Amerika felfedezése (1492) és a Föld körülhajózása (1519–1522) kiemelte a területi, földrajzi ismereteket. Fontossá vált nemcsak a térbeliség, hanem a földrajzi léptékek használata is. Kérdéssé válhatott a lokális, regionális és globális lépték elemzése. Tengerparti, óceán közeli területek indultak gyors fejlődésnek. A víz közelsége nemcsak életet adott az itt élőknek, de lehetőséget a kalandvágyó, felfedező utazóknak is. A kor kiemelkedő művésze, a németalföldi festő, Jan Vermeer Geográfusa már gondolhatott arra a három földrajzi léptékre, amelyet használhatott. A festményen földgömb jelzi a globális teret, a gondolkodó geográfus előtt ott a regionális teret ábrázoló térkép, az ablakon kívüli világ pedig a lokalitást jelenti. A választás lehetősége a festményen ábrázolt geográfusé. A megragadott pillanat a döntés és választás lehetőségének átgondolása.
A léptékek használata, a technikai fejlődés megteremtette a tengeri utazások lehetőségét. Európából útra keltek azok, akik más területek, más világok megismerésére is vágytak. Társadalmi helyzettől függően használták a földrajzi léptékeket. Aki tehette, hajóra szállt és új világok felé tartott. Eszerint tett Alexander von Humboldt is. Jelentős örökségét és bátyja támogatását kihasználva kutató, felfedező útra indult az amerikai kontinens felé. Útja nemcsak fontos geográfiai, botanikai, természettudományos felfedezéseket eredményezett, de új, európai ember számára ismeretlen társadalmakat vizsgálhatott. Megindult a pre-globalizáció folyamata.
Humboldt és követői távoli világok felé tartó útjai nemcsak a táguló világ megismerését, újabb és más tudások használatát eredményezték. Lassanként mindegyik kontinens olyan látóközelbe került, hogy – immáron sokadszor az emberi történelemben – ismét elindult a tér birtoklásáért folytatott küzdelem.
Globális tér
A földrajzi tér birtoklása mindig fontos tényezője volt a birodalmak építésének, a háborúknak. A felfedezések korában kezdtek kiépülni azok a gyarmatbirodalmak, amelyek több esetben a huszadik század közepéig fennmaradtak. Az első európai gyarmatbirodalmat Portugália alakította ki, majd európai államok fennhatósága alá került a legtöbb Európán kívüli ország is. A függetlenedési folyamat 1776-ban, az amerikai függetlenségi nyilatkozattal vette kezdetét, s eltartott az 1970-es évekig. A más államok által birtokolt területek nemcsak új piacokat eredményeztek, hanem teljes közigazgatási és törvényi ellenőrzést is. Megkezdődött a térnyerés és birtoklás horizontális újkori folyamata.
A fejlettebb gazdasági hatalmak világszintű egységesedési folyamatot kezdeményeztek. Megindult a globalizáció, azaz a globális tér használata. Az élet számos területén univerzálódási folyamat indult el, valós és virtuális hálózatok épültek ki, amelyek összekapcsolják az egyes országok gazdasági, társadalmi és kulturális folyamatait.
A homogenizáció folyamata számos kérdést felvethet. Láthatatlanná válnak, válhatnak az egyéni teljesítmények, s a nemzetek feletti szabályozás erősödése egyedi utak keresését is jelentheti. Fontos probléma a globális láthatóság kérdése. Milyen módon lesz vagy lehet látható a nemzet az erősödő univerzalizálódás folyamatában? A választ erre a vertikális tér birtoklása, a vertikális térben való megjelenés adhatja. Megépíteni a felhők felett is látható, univerzumból is észlelhető magasságú épületet komoly kihívás.
A nemzetek gazdagságát is jelzi, ha képesek a globalizáció folyamatában utánozhatatlanul, egyedi módon megjelenni. Kiváló példa erre az Egyesült Arab Emírségek fővárosában, Dubajban épített, a világűrből is látható Kalifa torony. A hat évig készült, betonacél anyagú, neo-futurista épület szerkezete hozzávetőlegesen 330 ezer köbméter betont és 40 ezer tonna betonacélt tartalmaz. Az alaprajz a pókliliom (Hymenocallis) háromlevelű absztrakt verziójára hasonlít. Az építéshez 22 millió munkaórára volt szükség. Felmerülhet a kérdés, hogy a több ezer éve épített és ma is látható egyiptomi piramisoknál mennyi anyagot és mennyi munkaórát használtak. A cél akkor is hasonló volt. Minél közelebb kerülni az égi hatalmakhoz…
Digitális tér
A számítógép felfedezésével tér és idő fogalma átalakult. A virtuális világ rövid idő alatt láthatóvá teszi a távoli, személyesen nem tapasztalt teret. Egy képernyőn mindent láthatunk, amit nem ismerünk. Az egyén fontossága megkérdőjeleződik. Látóterünk változatlanságát csak a látott kép nagysága vagy a tükör ábrázolt valósága mutatja.
Izsák Éva
Köszönöm! Különös öröm számomra, hogy Izsák Éva geográfus, az ELTE egyetemi docense, természettudós világszemlélete, gondolkodásmódja mennyire hasonló az esszéimben megfogalmazottakhoz – bölcsész vagyok, és évtizedek óta meggyőződésem, hogy a mai jelenségek értését, értelmezését együtt kell megpróbálni a különféle szakmák felelős kutatóinak.
Várom a párbeszédet!
SNK