::: Mit mondhatnak a műalkotások múltunkról, térbeliségről?
Műveket készítő elődeink nyomokat hagytak az utókornak. Nemcsak létezésüket jelezték, hanem ábrázolták mindazt, amit láttak, tapasztaltak, képzeltek. Formába öntötték vágyaikat, megjelenítve ezzel a hiányt is, amellyel naponta szembenéztek. Jelezni szerettek volna valamit, ami fontos számukra, üzenni akartak. Mondanivalójuk tartalmát megfejteni komoly és nehéz feladat.
Bármiféle emberi alkotást látok, elgondolkozom az üzenetén. Magam elé képzelem alkotóját, környezetét. Megfigyelőként részese lehetek életének. Geográfusként elhelyezem a terében, s így a földrajzi környezet átalakulását időben vizsgálhatom. Tudásom terét tágíthatom azzal is, hogy más tudományágak képviselőivel, nagytudású szakembereivel beszélgetek: végiggondoljuk, mit látunk, összesítjük mindazt, amit tudunk. Kérdéseinket megfogalmazva megtudhatjuk hiányainkat, ismereteink deficites pontjait. Az alábbiakban néhány alkotást villantok fel, elhelyezve és jellemezve, milyen földrajzi környezetben születtek meg. Értelmezni igyekszem üzenetüket.
Barlangok Vénusza
Mintegy 31–35 ezer éve élt az alkotója annak a mamutcsontból készült faragványnak, amelyre a mai Németország déli részén, a Sváb-Alpokban lévő mészköves fennsík Hohler Fels nevű karsztbarlangjában találtak rá, 2008-ban. Korát a tudomány fejlődésének köszönhetően ismerhetjük: Oxfordban vizsgálták meg radiokarbon kormeghatározással, újabb bizonyítékkal szolgálva az őskori ember európai létezésére.
Miről árulkodik, mit fejezhet ki számunkra ez az 59,7 milliméter magas szobor? Milyen korai üzenetek vannak elrejtve benne az értelmező utókornak? E kérdésekre a tübingeni egyetemen próbáltak válaszokat találni. Az már elsőre szembetűnő, hogy a női testet ábrázoló alkotás erősen hangsúlyozza, sőt eltúlozza a nemi, szexuális jegyeket. Ez arra utal, hogy az ekkor élt embereknek is nagyon fontos volt az az evolúciós törvény, miszerint a fajfenntartás alapvető kulcsa utódok létrehozása. Ez azonban nemcsak erről az ösztönről üzen, s nem csupán az alkotó vagy alkotók vágyait jelzi, hanem közvetve arról a kétségbeesett küzdelemről is hírt ad, amelyet a korabeli viszontagságos természeti viszonyok közt folytattak elődeink a fennmaradásért.
A jelenleg is tartó jégkor mintegy 2,7–2,5 millió éve kezdődött, s az utolsó nagyobb eljegesedés igencsak megnehezítette barlangokba húzódó emberek életét. A szárazföldi jégtakaró mozgása nemcsak a felszínformákat alakította át, hanem jelentős hatással volt a légköri viszonyokra, s mindezzel együtt az evolúcióra is. A szobor az azóta kihalt emlős, a hatalmas agyarú, növényevő mamut csontjából készült. Kipusztulásához a vadászó életmódot folytató emberelődök is nagymértékben hozzájárulhattak.
Akrotiri vulkánjai
Időszámításunk kezdete előtt 16 évszázaddal a Földközi-tenger szigetein, Afrika és Európa között hatalmas kultúra virágzott. Kellemes mediterrán éghajlat, kiváló termőföldek biztosították a nyugodt életet. A minószi civilizáció legnagyobb veszélyét az Akrotiriben talált freskókon is látható vulkánok jelentették. Ezek lávafolyamai pusztították el a kereskedelmi központ feladatát is ellátó – az akkori közlekedési eszközökkel Krétáról egy nap alatt elérhető – várost. A bronzkor hanyatlását egyértelműen a természeti jelenségek okozták. A vulkánok kitörései nem előre jelezhető veszélyek voltak. Akrotiri pusztulása Pompeji sorsát vetítette előre.
A prehisztorikus kor embere freskókon ábrázolta félelmeit. Az isteni hatalommal is felruházott vulkánok tűzfolyama minden útjába kerülőt betemetett, elpusztított. Akrotiri freskóinak vulkánjait virággal díszítették. A láva ornamentikája a növényzet volt. A természeti erőktől való félelmet a tűzhányók füstjének dekorációja mutatta.
A természet valódi ábrázolása
Jelen ismereteink szerint a várostervező firenzei festő, Giotto di Bondone készített elsőként olyan festményt, ahol kék eget látunk. Korábban díszes, fénylő, a valósághoz nem hű művek születtek. Az ember erejét felülmúló természeti jelenségek isteni erőkkel felruházott szimbólumként jelentek meg. Az alkotók az utókornak ezzel is üzenték emberi mivoltuk határait. Az ókeresztény kultúrák természetképei sokszor az ezen jelenségektől való félelmeket ábrázolták. Máskor a tisztelet, a dicsőítés vagy éppen az ismeretlenség irányította a művek ornamentikáját.
Assisi Szent Ferenc gondolkodása, élete és írásai változást indítottak el ezen a téren. A Teremtmények éneke, vagy közismertebb nevén Naphimnusz, már Ferenc Istennel való kapcsolatáról, legbelső énjéről szól. Az Itáliában született rendalapító 1226-ban halt meg. Élete, írásai és hite nemcsak a kereszténység Istenhez való viszonyát, hanem az alkotások rejtelmeit, üzeneteit is megváltoztatták.
Festményeken az éghajlatváltozás
Európában, a Giotto freskóinak elkészülte utáni évszázadokban, jelentős társadalmi és gazdasági átalakulások történtek. A pusztító pestisjárvány a lakosság egyharmadát megölte. Lassan tért magához a kontinens, ráadásul komoly éghajlati változások is jelezték a további nehézségeket. Az egyre szorítóbb lehűlések nemcsak az élettereket szűkítették, hanem életmódváltást is követeltek. A XIV. és XIX. század között zajló időszakot kis jégkorszaknak is nevezzük. A klímaváltozás geológiai léptékben mérsékelt jellegű, de karakteres átalakulásokat okozott Európa országaiban.
Időbeli közelsége miatt tudományosan feltárt, jól megismert időszakról beszélünk, ám kevéssé elemzett ennek társadalmi, gazdasági és térbeni hatása. Ezek bemutatását szolgálhatják azok a képzőművészeti indikátorok is, amelyek festményeken mutatják meg a jelzett változásokat. 1550 és 1740 között különösen hidegre fordult az éghajlat, amint arról nemcsak klímatörténeti források, hanem festmények is tanúskodnak. A németalföldi lehűlést hűen tükrözik például Bruegel vadászai.
Egy másik híradás erről a korszakról Vermeer látképe, amelyen heringhalász-hajók is láthatók. A globális lehűlés következtében délebbre szoruló heringek könnyebben halászható célpontokká váltak, s a hollandiai Delftben állomásoztak azok a hajók, amelyeket a mindennapi táplálékul szolgáló halakat kifogásához használtak.
A tér modern kori urbanizációja
Az újkor hajnalán ismét megváltoztak az éghajlati viszonyok, s egyúttal elhalványult az ember azon csillapíthatatlan vágya is, hogy elérje a teljesség hatalmát. Előtérbe került és meghatározóvá vált a gazdasági hatalom megszerzése, így a társadalmi rétegek közötti különbségek egyre nőttek. Tudományos és technikai fejlődés indult el. A népesség területi eloszlása fejlett és fejlődő térségekre bomlott. Aki tehette, gyorsan fejlődő városokba költözött. A vertikális terek növekedése népességrobbanást és rohamos urbanizációt is hozott. Európa városai intenzív technikai fejlesztéseket mutattak fel, a gyors területi változásokat pedig vasúti és tengeri kereskedelem is segítette.
A terek urbanizációját a városlakó népesség számának rapid növekedése váltotta ki. A Föld össznépességének ma már több mint fele városokban él. A földrajzi terek átalakítása növelte a környezettől való távolságot. Az átalakított táj hatalma értékké emelkedett. A művészeti alkotások immár javarészt azt a várost ábrázolják, amelyekben nyomokban sem maradt meg az a természeti környezet, ahonnan évezredekkel ezelőtt elindult az emberi élet.
Utószó
A fenti folyamatok elemzését különféle tudományágak eredményeinek összesítésével, együtt végezhetjük el. Ahogyan S. Nagy Katalin művészettörténész, szociológus egy korábbi, az Arnolfini Szalonban megjelent esszémhez írt kommentárjában megfogalmazta: párbeszédre van szükség. Városföldrajzosként javaslom, hogy a munkát kezdhetnénk lakóhelyünk, Budapest összehasonlító vizsgálatával.
Izsák Éva
és a párbeszéd folytatódik…
SNK