::: A 38. Magyar Sajtófotó Kiállítás elé
A sajtófotó kiállítás közel négy évtizede minden évben a legjobb alkalom a közös emlékezésre. A fotóriporterek munkáin keresztül újra láthatjuk az előző esztendő legfontosabb politikai eseményeit, szomorú és vidám történéseit, az egyre nagyobb hangsúllyal jelentkező globális és helyi környezeti változásokat. Felidézhetjük a kiemelkedő sportversenyeket, eredményeket, visszaidézhetjük a legemlékezetesebb kulturális rendezvényeket és újra szembesülhetünk a sokszor elszomorító, megoldatlan társadalmi problémákkal, vagy éppen örülhetünk annak, ha a képek a helyzet javulásáról számolnak be.
A 38. Magyar Sajtófotó Kiállítás szerepe az emlékezés és emlékeztetés terén most még nagyobb a korábbiaknál. Hiszen az elmúlt hónapokban, a világjárvány kitörése óta, alaposan megváltozott az életünk, és megváltozott a dolgok jelentése és jelentősége. Új fogalmakkal ismerkedtünk meg, és azok az életünk részévé váltak. A vesztegzár többé nem csak egy furcsa, nehezen értelmezhető szó egy Rejtő-regény címében, hanem a mindennapi valóságunk. A koronavírusról annyit mindenképp megtanultunk, hogy valami, ami hosszú időre megváltoztatja az életünket.
Az idei sajtófotó kiállításon látható nagydíjas képsorozatok, Hajdú D. András és Kovács Bea munkái, vagy Ajpek Orsolya képriportja a Hableány tragédiájáról, Mohai Balázs és Urbán Ádám koncert- illetve cirkuszfotói – amelyek mostanában el sem készülhetnének –, nem csak a sokszor szomorú, néha vidám és időnként felemelő eseményekre, történésekre emlékeztetnek, hanem arra is, hogy nem is olyan régen volt egy normális életünk.
Bízunk abban, hogy ez a normális élet hamarosan visszatér, és a fotóriporterek nem csak a pandémiát fotózhatják majd, hanem újra korlátozások nélkül dolgozhatnak, hogy bemutassák, megörökítsék mindazt, ami velünk és körülöttünk történik, normális időkben.
Szigeti Tamás