A kiállításalkotás művészete

::: Az Első Magyar Látványtár „A feketéről” című tárlatáról


Az életünk 2020-ban gyökeresen megváltozott. Kiállításnézési szokásaink nemkülönben. Az utazással egybekötött nagy múzeumnézés ugyanúgy elmaradt, mint a saját munkáinkkal való szereplés szerte a világban. Egyelőre. Virtuális tárlatok maradtak helyette, ami igazából nem sokkal több, mint nézelődni az Instagramon. A járvány enyhülésével kicsit felbátorodtunk. Következtek a maszkos megnyitók, kézbe kapott, kinyomtatott laudációval, valamint a nyitott ajtójú kerti rendezvények.

Lehetünk persze bármennyire is kiéhezettek az élményre, egy kiállításnak nem kevesebbet kellene nyújtania, mint inspirációt, elgondolkodtató perspektívákat és/vagy szépséget nagy mennyiségben. Valljuk be, nem minden kiállítás adja meg ezt a komplex élményt. Ritkán fordul elő, hogy belépve egy térbe menten eláll a lélegzetünk, és már a bejáratnál tüzetesen elmerülünk minden egyes munkában. Hosszú idő után először a Balaton-felvidéki Tapolca-Diszelen éreztem újra ilyet.

Fotó: Lakner Zsuzsa

Az Első Magyar Látványtár tavaly nyáron nyílt éves – járványügyi okokból azonban 2021 tavaszának végéig meghosszabbított – tárlata „A feketéről” szól, s három szinten vonultat fel elképesztően széles spektrumban különféle, a címben jelzett színnel alkotott vagy erre asszociálható, válogatott szépségű, lenyűgöző munkákat. A kiállítás kurátora a múzeum alapító-tulajdonosa, Vörösváry Ákos. Hozzáértő rendezésében, saját gyűjteményéből válogatva, a mai magyar kortárs képzőművészet kiemelkedő aktorainak munkái kerültek tematikus összefüggésbe egymással.

Az Első Magyar Látványtár Alapítvány 1990 tavaszán jött létre. Vörösváry magánmúzeuma – melyet modern és kortárs képzőművészeti alkotások, fotók, bútorok, néprajzi és iparművészeti anyagok alkotnak – ekkor Altorjai Sándor festőművész hagyatékával gazdagodott. És szakadatlanul bővül azóta is. Sok művész adakozik önként, Vörösváry pedig páratlan érzékkel nyit új kapukat fiatal alkotók első vásárlójaként. A választásban kizárólag a saját szíve és intuíciója vezérli – akárcsak a világ többi vérbeli gyűjtőit, New Yorktól St. Paul-de-Vence-en át Baselig.

Vörös fonalára a magas technikai minőség, a humor, az egyediség, a szokatlanság, a meghökkentés és a színtiszta szépség kritériumait fűzte. Gondosan választja ki, illetve cseréli le a kereteket, értő módon mixeli a neves művészek és a nem annyira ismertek munkáit. Az egészet kiegészíti fekete belsejű törött cserepekkel, keretbe rendezett újságkivágásokkal, parasztlányka fekete cipőcskéjével; „látványtári leletekkel”. Így kezdenek a kiállított tárgyak egymás szavába vágva beszélgetni a felületen, mi meg hallgatjuk, mit mond az öregasszony, aki egyszer Barbie volt, és mit mesél az ismeretlen politikai fogoly. Meghatódunk a meg nem született kiscsirkéknek állított emlékművön, majd felelevenítjük saját élményünket a szigligeti napfogyatkozás paraszti faeszközbe rendezett relikviái láttán.

Fotó: Lakner Zsuzsa

Sokféleség magas fokon. Arról, hogy a kiállításrendezés a maga nemében önálló művészeti ág, itt most az is megbizonyosodhat, aki eddig ezen nem gondolkodott el különösebben. Minden munka kiváló és egyedi a maga nemében, de a kimagasló kurátori tudásnak köszönhetően egységbe kerülve új oldalukról mutatkoznak meg ebben a hatalmas, régi malomból kialakított, páratlan szépségű múzeumban.

Fotó: Hoffmann Tamás

És persze a táj és a múzeum kertje is megér egy kirándulást, mielőtt betör az ősz.

Lakner Zsuzsa


Exkluzív elsőközlés | Forrás: a szerző archívuma
Készült 2020 augusztusában, Stuttgartban, a tapolca-diszeli Első Magyar Látványtár „A feketéről” című kiállításának apropóján | Kurátor: Vörösvári Ákos | A kiállításon szereplő művészek: Altorjai Sándor, Anna Margit, Bakos István, Balassa Katalin, Barabás Márton, Benda Iván, Borsos Lőrinc, Böröcz András, Deli Ágnes, Fehér László, Frankl Aliona, Gaál Endre, Ganczaugh Miklós, Gellér B. István, Gerber Pál, Gerhes Gábor, Gondos István, Görgey Géza, Gulácsy Lajos, Gyökér Kinga, Haász Katalin, Halász Arisztid, Hegyeshalmi László, Horváth Lóczi Judit, J. Gross-Bettelheim, Karina Horitz, Keserü Ilona, Kéri Imre, Kopócsy Judit, Kovács Lola, Kováts Albert, Kungl György, Lakner László, Lengyel András, Lovas Ilona, Lugosi Lugo László, Major János, Major Kamill, Matzon Ákos, Maurer Dóra, Mészáros Eszter, Moholy-Nagy László, Nádler István, O. Papp Gábor, Oláh Mátyás, Olescher Tamás, Prutkay Péter, Pusztafi Panna Pálma, Rácmolnár Sándor, Reinprecht Károly, Salamon Pál, Schmal Károly, Schmal Róza, Schnitzler János, Si-La-Gi, Somogyi Győző, Swierkiewicz Róbert, Szabó Miklós, Szeift Béla, Szemadám György, Székelyi Kati, Szilágyi Teréz, Szüts Miklós, T. Szabó László, Tardi Kovács Sándor, Tölg-Molnár Zoltán, Trőster Vera, Varju Kata, Vörösváry István, Zoltán Sándor, valamint ismeretlen szerzők | Megtekinthető 2021. május 31-ig

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük