::: Élet a karanténban – Stuttgarti jegyzetek 8.
Ez idő tájt szoktuk megkezdeni az év utazós részét. Sok ünnepnap követi egymást ilyenkor, szinte adja magát, hogy felkerekedjünk egy hosszabb-rövidebb kirándulásra a szomszédos országokba. Idén a genti van Eyck-kiállításra volt jegyünk, utána Brüggébe készültünk. Naná, hogy újranéztük a filmet is. Április végén, május elején már javában burjánzani szoktak a feladatok az esedékes Arnolfini Fesztiválra, és tervezni kezdjük a nyarat is.
Mióta az utolsó külföldön rekedt német turistát is hazatranszportálták, mozdulatlanul állnak a gépek a stuttgarti reptéren. Május 6-án, 17.45-kor indulna a pesti járat, amin én is rajta lennék. Három éve május második szombatja kollázs világnap, és azóta úgy áll a dolog, hogy ilyenkor Budapesten adom át a tapasztalataimat egy lelkes kis csapatnak. Az idén megpróbáljuk a virtuális térben.
Eleinte ellenálltam, de amikor próbaképp beinstalláltam egy videókonferencia-programot, hogy megnézzek egy online kiállításmegnyitót, hirtelen kezdett tetszeni a dolog. Azóta a családtagjainkat is többet látjuk. Új korszak kezdődött.
Az, hogy mi lesz az utazással úgy általában, nagy kérdés. Mostanában egyre gyakrabban fordul meg a fejemben, hogy a messzi tájak, amiket még nem láttunk, vagy azok a klassz városok, ahova jó lenne visszatérni, talán végleg eltűnnek a hipertérben. Ezzel szemben nincsenek kondenzcsíkok az égen, és nincs repülőmorajlás, intenzív madárcsicsergésre ébredünk, amit nem nyom el a város zaja, és szabadon áradnak az illatok a levegőben. Mintha benéznénk a kulisszák mögé.
Ezen a különös tavaszon több mindennel lehet kísérletezni a teraszon a magaságyásban, mert akkor is itt leszek, amikor termőre fordulnak a növények. Végignézhetem végre, ahogy levirágzik a pünkösdirózsa, virágba borul a levendula meg a jázminbokor. Nem rossz ez. De ha örökké így maradna?
Érdekes figyelni, kinek mi kezd először hiányozni ebben a jómódú országban. Nem fogjátok elhinni: a legtöbbeknek a Bundesliga.
Lakner Zsuzsa