::: Élet a karanténban – Stuttgarti jegyzetek 5.
Világnézetemre erőteljesen hatott a Twilight Zone című amerikai sci-fi tévésorozat, melyet a nyolcvanas években láttam. Az epizódok ártatlan hétköznapi szituációkkal indultak. Autós megáll egy útmenti benzinkútnál, tinédzser unatkozva mered a levegőbe, farmer kimegy a mezőre, aztán valami józan ésszel megmagyarázhatatlan történik vele. Földönkívüliek avatkoznak az életébe, időutazásba csöppen, ismeretlen tudás hatalmába kerül. Az egyikben a főszereplő nem tud aludni, kimegy a konyhába, és hirtelen különös események szemtanúja lesz: egyenruhás alakok rendezik át a világot.
Mi most a halálosan csöndes, teljesen kiürült stuttgarti belváros egyik mellékutcájában szálltunk ki az autóból. A még vasárnap is mindig tele Königstrassén, a széleken tavaszodó platánok alatt, akadálytalanul végig lehetett látni a hosszú utca mindkét végébe. Egy megakadt építkezés fóliával lefedett belső terében varjak randalíroztak, a gyönyörű kék égen optimistán sütött a nap. Sehol egy lélek, csak a kirakati babák meredtek ránk mindenfelől. Amikor Will Smith túlélését néztük a Legenda vagyok című filmben, még nehéz volt elképzelni, milyen lehet a kihalt New York. Most minden este látom a híradóban.
Én tudok aludni, rendes időben ébredek másnap, kihalt utcákon slattyogok le a kollázsműhelybe. Senki mást nem látni út közben, csak narancssárga ruhás alakokat. Vakolják egy frissen felhúzott ház falát, üvegszálas kábeleket fektetnek le, utcát aszfaltoznak, villamossíneket cserélnek.
Újrarendezik a világot…
Lakner Zsuzsa