::: Párosesszé Hanuka idején
S. Nagy Katalinnal közös páros esszénkkel tavaly decemberben a karácsonyi ünnepeket köszöntöttük, kiemelve a fény szerepét. Most természetesnek vettük, hogy ebben az évben a hanuka legyen a főszereplő. A zsidó történeti, vallási hagyományokban a hanuka a fény ünnepe, melyet a nyolc napon át tartó gyertyagyújtással jeleznek. Az első nap egyet, aztán minden nap eggyel többet. A kilencedik gyertya a samesz, a szolga, amelynek a többi gyertya meggyújtásában van szerepe. Mindez – mint S. Nagy Katalin írásából részletesebben is megtudható – a makkabeusok által vezetett szabadságharc emlékére, amikor sikerült legyőzniük a szír-görög uralkodói hadsereget és megtisztítani a jeruzsálemi szentélyt. Csak egyetlen olajmécses maradt, ám csoda történt, az nyolc napig égett, fénylett. Visszakerült helyére a Tóra, a betiltott törvény.
A hanuka gyertyatartót sokáig a lakás ajtajának bal oldalán, kívülre tették, a modern időkben pedig az utcára néző ablakokba, hogy kintről és bentről is jól látszódjanak a fények. A fény szakrális funkciója sok kultúrában, vallásban alapvető, a létezést magát is szimbolizálja. Írásainkkal ebben az évben is szeretettel köszöntünk mindenkit a Hanuka és karácsony alkalmából, azt remélve, hogy egy kicsi fényt adhatnak olvasóiknak ezekben a nehéz napokban.
Mi is a fény?
A fény emberi szemmel érzékelhető elektromágneses sugárzás. Olyan optikai jelenség, amelynek csak kis része tartozik az ember által érzékelhető tartományba. Fizikai természetét tekintve valójában energia, amely a térben elektromágneses hullámként terjed. Az emberek számára a fény nemcsak a világosság, hanem a színek miatt is nagyon fontos. A fény színe olyan fiziológiai érzet, amelyet a látható optikai sugárzás kelt, méghozzá a hullámhosszától függő minőségben. A fény az emberi szem retinájának érzékelőit, a csapokat és pálcikákat ingerli, amely ingerek elektromágneses impulzusként a látóidegen keresztül folytatják útjukat az idegrendszerben a látókéregig.
Jelenlegi ismereteink szerint valószínűleg az evolúció következménye az, hogy az elektromágneses hullámok spektrumának éppen ezt a kicsi részét látjuk: azon frekvenciájú komponenseket, amelyeket a földi légkör átenged. Az elektromágneses hullámok jelentős részét a légkör elnyeli, így nem jutnak el a Föld felszínére.
A fény vizsgálata a történelemben
Az ókori India Szamba Purana nevű védikus szövegeinek himnuszaiban már található utalás arra, hogy a fény hét alapszínre bontható. A Napot ragyogó harci szekérként írják le, amit hét fehér ló húz, akik fényesek és a hibiszkusz virágához hasonlítanak. A szövegek a Śruti-hagyományokhoz tartoznak, szájhagyomány útján terjedtek, ezért keletkezési idejük pontosan nem meghatározható. Leírva Kr. e. 1500 körül jelentek meg.
A Kr. e. 3. századra a görögök arra a következtetésre jutottak, hogy a fény valamiképpen világító testekből, például a Napból és az izzó szénből sugárzódik ki. De az, hogy miképpen alakulnak ki a fénysugarak, és hogyan jutnak a térben egyik helyről a másikra, évszázadokon át megfejtetlen rejtély maradt.
A 13. századra Roger Bacon leírta, hogy egy pohár víz színekre bontja a rajta áthaladó fényt. A 17. században Isaac Newton írta le a látható spektrumot, magát a „spektrum” szót ő alkalmazta először. Newton azt feltételezte, hogy a fény különböző színű részecskékből áll, amelyek az egyes anyagokban (például vízben vagy üvegen keresztül) eltérő sebességgel mozognak, így különválnak egymástól. A hét alapszínt is Newton vezette be a tudományos köztudatba, abból a megfontolásból, hogy az ókori görög szofisták szerint harmónia áll fenn a színek száma (7), a hangok száma (egy oktávban 7), a Naprendszerben a bolygók száma (akkoriban 7) és a hét napjai (7) között. A 18. században Goethe írt könyvet A színek elmélete címmel. Goethe vitatta, hogy a folytonosnak látszó spektrum részekre lenne bontható. A 19. század elején pedig megjelent a látható fény fogalma, amikor felfedezték, hogy a fény spektrumának létezik nem látható része is.
A fény mint fizikai jelenség
A fény az elektromágneses hullámok közé tartozik, légüres térben is terjed. Az elektromágneses hullámok eltérő tulajdonságait különböző hullámhosszuk okozza. A rádió- és a tv-adóállomás, a mobilátjátszó-állomás lényegileg ugyanolyan elektromágneses hullámokat sugároz, mint a gyertya fénye. A különbség a hullámhosszban van.
A mennydörgés és a villámlás egyszerre születő jelenségek. A villám fényét mégis sokkal hamarabb észleljük, mint a mennydörgés hangját. Ennek oka: a hang terjedéséhez idő kell. De idő kell a fény terjedéséhez is, csak sokkal kevesebb, mert a fény terjedési sebessége igen nagy. Légüres térben és a levegőben a fény és a többi elektromágneses hullám körülbelül 300 ezer kilométert tesz meg másodpercenként, vagyis a 40 ezer kilométer kerületű Föld bolygót egyetlen másodperc alatt hét és félszer kerülné meg. Jelen tudásunk szerint semmilyen hatás nem terjedhet ennél gyorsabban. Különféle átlátszó anyagokban eltérő – az előzőnél kisebb – sebességgel halad a fény.
A látható fény
Az emberi szem által látható fény az elektromágneses spektrumnak az a része, amit az emberi szem érzékelni tud. Hétköznapi értelemben gyakran ezt nevezik fénynek. Az emberi szem a 390 és 750 nanométer hullámhosszak közé eső elektromágneses sugárzást érzékeli. Ez frekvenciaértékekben 400–790 terahertz. Az emberi szem, pontosabban az agy által érzékelhető összes szín több mint a látható spektrum, mivel az emberi szem által érzékelhető színek között szerepelnek a színek keveredéséből előállók is, mint például a lila vagy a rózsaszín.
A Nap
Végezetül mindenképpen szeretnék említést tenni a Napról, még ha nagyon röviden is. Mindent, vagy nagyon sok mindent neki köszönhetünk, hiszen maga a fény is a Napból érkezik. Így a fény ünnepe alkalmával köszönjük meg a Napnak is a létezésünket, és a fényt, amelyet ad nekünk. Egy róla készült fényképpel kívánok szép ünnepeket.
Izsák Éva