::: Nade írása legújabb kiállításáról
Amikor megszületünk, egész életünk – John Lennontól kölcsönözve – egy imagination, vagy Beke Lászlótól elcsenve magyarul, egy elképzelés. Magam viszont egy régi elképzelésemet valósítottam meg, amikor 2006-ban, 35 évnyi könyvkereskedés, Írók Boltja után, képzőművészettel kezdtem foglalkozni. A Saxon Art Galleryben megrendezett tárlatom utóbbi éveim három korszakát, különböző stiláris megközelítését mutatta be.
A galéria hátsó, kisebb termében bemutatott, születésnapomra készült „60” című sorozat hatvan kisméretű monokróm négyzetből áll. Külön-külön mindegyik csupán egy szín, amelyek egyetlen tagolatlan képtestté szerveződnek, valamint az én megélt színes 60 évemről is szólnak. A monokróm képek jelentése számomra az állandóság, a világ mozdíthatatlansága, John Cage csendje…
Több évnyi töprengés után megváltozott a világról, vele a művészetről való gondolkodásom is, ráébredtem, napról napra bizonyítást nyer, hogy valójában minden változik, és mégis mozog a Föld… A nagy kiállítótér hatalmas fala lehetőséget adott számomra, hogy új elképzelésem, az élet mozgása, a víz éltető ereje megjelenjen egy nagyméretű munkámban.
12 digitális vászonképem sűrű függőleges, erőteljes, intenzív kék-sárga-zöld-pink-narancs-szürke váltakozó ritmusú csíksora tele belső hullámzással, változással, modulációval egy 3 × 3 méteres freskóvá állnak össze. „Imagination” címet adtam ennek az immár megvalósult elképzelésemnek, és az egész tárlatnak is.
A „61 képetűd” az elmúlt három év, a pandémia, a bezártság vizuális naplója, amikor még fontosabbá vált számomra a képzelet szerepe, továbbá pillanatnyi hangulataim, érzéseim egyperces, azaz 20 × 20 centis leképezései is. Ezek absztrakt expresszionista akrilképek, mindegyik egy-egy gesztus. Intimitás, indulat, szenvedély, zene, tánc, mozgás, szín, forma, rejtett emóciók előbukkanása, a pillanat feszültsége, a szabadság megélése, a lélek, a nyers anyag jelenik meg ezeken a képeimen.
A jelek, kalligráfiák, repetitív színek, formák variációi mögül hol Bachot, hol Steve Reichet vélem kihallani. Élveztem a munkát, kezem heves önjáróságát, az ecset lágy, a spakli éles mozgását a kemény fatáblákon.
Folytatom, mert Parti Nagy Lajos szerint „nem lehet kétszer ugyanabba az akrilba lépni”.
Nagy Bernadette Nade