::: Élet a karanténban – Stuttgarti jegyzetek 6.
Készen lettek az új sínek, megint jár a stuttgarti villamos. Április 20-án kinyithattak a könyvesboltok és a 300 négyzetméternél kisebb felületű üzletek is. Most már személyesen is át lehet venni a megrendelt könyveket, csak nem szabad tuszkolódni az üzletben. Hazafelé pedig kiakasztott textilmaszkokat fedeztem fel egy kis varroda ablakában.
A maszkviselés mifelénk eddig nem igazán volt téma, nem is lehetett kapni. A virológusok eleinte úgy vélték, elég, ha a kórházi személyzet viseli, meg a betegek. Szaporítsuk a kézmosást, ne fogjunk kezet senkivel, és tartsuk be a másfél méter távolságot. Üvegfal mögé kerültek viszont a pénztárosok, és egyre többen válogatjuk a zöldséget gumikesztyűben. Működik.
Fura dolog ez a maszkkal. Tudatomban ez a fenomén eddig az udvariasan influenzás japánok és a sugárfertőzött Fukusima szimbóluma volt. Nyugaton a bűnözőké meg a terroristáké. Németországban törvény mondja ki, hogy az arcnak mindig láthatónak kell lenni.
Ám egy szép napon szembe jött velem az első maszkos kínai egyetemista. Művészbarátaim elkezdtek maszkokat varrni maguknak, és mutogatták őket a közösségi médiákon. Szabásmintákat is le lehet már tölteni. A legszebbeket persze a japánok varrják.
Az újság kulturális rovatában, nem kevés iróniával, jósolni kezdték, hogy a maszk lesz az új divatkiegészítő. Higgyük el, hamarosan napi ruházatunkhoz fogjuk a hozzáillőt kiválasztani. Franciaországban a Chanel, Olaszországban Dolce és Gabbana állt át – hazafiasságból, no meg jobb híján – maszkvarrásra.
A kis stuttgarti varrodába betérve vidám mintás, profin elkészített maszkokat vetettem ki a kirakatból. A legjobbkor. Április 27-étől kötelező lesz a viselése a boltokban és a tömegközlekedési eszközökön. Nem voltak olcsók, de attól tartok, egy jó ideig ki kell bírniuk a mosást, vasalást. És illenek a ruháinkhoz is.
Lakner Zsuzsa
Igazán dizájnos darabok! Jó választás volt!