::: Yonderboi lemezeiről
Az első Yonderboi-lemezt, a 2000-es keltezésű Shallow and Profoundot, nagyon nehéz volt megszerezni. Amikor a nyugati kulturális lapok egybehangzóan éltették a debütáló albumot, s ezért mindenütt elfogyott az a néhány darab, amit az indie korongokból bebunkerolnak a lemezboltok, iTunesról pedig még nem vásároltunk, Budapesten próbálkoztam – még kevesebb sikerrel. Senki nem hallott még Yonderboiról akkoriban otthon.
A Splendid Isolationt 2005-ben már értő személyzet hozta ki a raktárból Pesten. Arról pedig, hogy megjelent a Passive Control, az idén kedvenc magyar lapom online portáljáról értesültem. Ezúttal megvolt jól szortírozott CD lelőhelyünkön is. Erdős Péter, a hetvenes-nyolcvanas évek Hungaroton-istene ígérgette nekünk örökké, hogy lesz magyar világsztárunk. Hát Yonderboit már nem érhette meg. (Bár tudom, nem egészen ilyen stílusú zenére gondolt…)
Sokszor mondogatom, hogy van egyfajta mérce a kulturális javakra. Pogues visszadja a Dublin-érzést, sőt Brigitte Bardot hangicsálása is helyén van Párizsban, de az igazi, a Föld minden táján vehető üzenet tudói a valódi global playerek. Zenéjüket nem nosztalgiából hallgatjuk egy egzotikus országban eltöltött napok emlékét reanimálva, hanem mert jó.
Fogarasi Junior ilyen. Rögtön fogható a zene atmoszférája Berlinben, New Yorkban, Tokióban. Lehet hallgatni tengerparton száguldozva, melegít a jegeces télben, még jógázni is lehet rá. Lemezein helyükön vannak a dolgok, stimmelnek a részletek és mindegyik felépítése regényre vagy filmre emlékeztet; van bevezetés, tárgyalás, befejezés: történteket látunk a fülünkkel.
A perfekcionista concept művész a második lemez óta a látványt sem engedi ki a kezéből. Ott már tőle származott a borítóterv, az idén már a fotókat is maga készítette hozzá.
Amikor új egy lemez, ki se jön a lejátszóból, de hogy megállja-e helyét az időben, az akkor derül ki, ha valakinek a munkáit újrahallgatjuk. Yonderboi sokat bütykörészik a lemezeivel, 5-6 év várakozás, mint látom, nem újdonság. Végighallgatva mindet, van kontinuitás. Nekem most a Passive Control a kedvencem. A következő opusig…
Lakner Zsuzsa
„Nekem most a Passive Control a kedvencem.” – nekem is! És ennek van a legjobb borítója, szerintem.