::: Adalékok a SAXON Art Gallery kiállításához
Egy dél-franciaországi kisvárosban, 2000 nyarán, építkezési anyagok között, olyan kövekre bukkantam, amelyek felületét látszatra „bokrok, fák, virágok” borították. Lázasan kutattam eredetük után, mígnem megtudtam: az élő természet „szervetlen” objektumaival, a növények növekedésének megfelelően burjánzó kristályokkal, dendritekkel van dolgom. A talált kődarabkák rajzolatának digitális feldolgozása során ügyeltem arra, hogy a „művészi” beavatkozás ne sértse meg az eredeti alkotót. A folyamat során, a természetes és a mesterséges képek – vizuális jelek, jelenségek – közötti szinkronitást keresve, így sikerült leképeznem a „teremtés absztrakt csodáját” elektronikus médiumok segítségével.
A tudományos magyarázat szerint a „dendrit” (görög szó: dendrid) fa vagy bokor módra elágazó, vagy egyéb növényi alakra emlékeztető ásványi képződésű, fekete vagy barna rajzolat, amelyet leggyakrabban márgapalán, mészkövön, homok-kövön lehet észlelni. A kőzet igen finom repedéseibe, hasadékaiba vas vagy mangán tartalmú sók hatolnak, amelyekből az oldóanyag elpárolgása következtében vas-, illetve mangánoxid válik ki. A tudományos magyarázatból arra nem kapunk választ, miért éppen növényi formák rajzolódnak ki a vas- és mangánoxidokból. Egy mélyebb összefüggésrendszer alapján azonban jól tudjuk, hogy a természet önismétlő ősrendszereivel, fraktálokkal van dolgunk.
A dendritkristályok képzőművészeti leképezésének évtizedes gyakorlatát követően az elmúlt időszakban az agyi dendritek művészi megjelenítése, az agy fraktáltermészetének felfedezése kezdett érdekelni. Az orvostudományi háttér megismerésében konzulensem Dr. Mocskonyi Márton aneszteziológus volt.
A dendrit szót/fogalmat a kristályképződményekre és az idegsejtek nyúlványaira egyaránt használjuk; utóbbit nevezhetnénk akár braindritnek is. Mindkettő faágszerű rajzolatáról kapta a nevét. A kristályt a fizika törvényei, az idegsejtnyúlványokat az általuk betöltött funkció alakította erre a formára. Az idegsejt testéből egy hosszú nyúlvány, az axon, valamint számos rövidebb nyúlvány (dendrit) lép ki, amelyek a sejtek számára közvetítik a jeleket. A dendritek jelentősen megnövelik azt a felszínt, amelyen keresztül az adott sejt más sejtekkel kommunikálni képes.
Az idegsejtek nyúlványait az egyedfejlődés kezdetén az egymással való egyre szövevényesebb kapcsolatrendszer alakítja ki, és tartja fenn az egyed élete során. Azaz a funkció, a „használat” hozza létre az ágrendszert, amely a sejt-sejt közötti ingerületátvitel (kommunikáció) megszűntével sorvad. Ezzel is magyarázható, hogy a szellemi, illetve fizikai értelemben vett tanulás, gyakorlás hatására javulnak a képességek, míg a használat hiánya miatt egyes funkciók leépülnek.
A dendritek a számítógép tranzisztoraihoz hasonlónak tekinthetők, egyszerű műveleteket végeznek elektromos jelekkel. Sok más neuronról kapnak bemenetet, és hordozzák ezeket a jeleket a sejttestnek. Ha eléggé stimulált, akkor a neuron egy cselekvési potenciált bocsát ki – egy elektromos impulzust, amely ezt követően serkenti a többi neuront. E neuronok nagy hálózatai kommunikálnak egymással, gondolatokat és viselkedést generálnak.
Láthatjuk, hogy a dendriteknek nevezett neuronok elágazásszerű vetületei nem passzív vezetékek, hanem apró számítógépek, amelyek megsokszorozzák az agy feldolgozási teljesítményét. Ha egy neuron egy fa, a dendritek az ágak, míg a szinapszisok az ágak végén levő levelek.
Dárdai Zsuzsa
Utóirat – idézet Perneczky Géza leveléből: „Zsuzsa, a munkáid nagyon szépek, és hogy transzparens háromdimenziós kompozíciókat is csinálsz, az különösen tetszik. Azzal meg, hogy kiraktad a képeid természeti előképeit is, szenzációs távlatokat nyitottál az egész kiállításnak. Gratulálok.”