A legjobb gasztroblog: saját levében

::: Egy konyhanapló magasztalása


Van itten, kérem szépen, egy míves kis gasztroblog, meg egy konyhamíves kis blogger, akinek a nevét nem mondjuk ki, de nem azért, mintha (mindegy, hosszú…), szóval az a címe, hogy “saját levében”, és tök jó. Az itt ábrázolt dödölle is onnét való, és hát ennivalóan szép, már a felvétel is (s.k. anonim blogger, lásd mint fent), meg még hozzá a leírás, az ám csak a döfi.

Dödölle - "saját levében"-módra
Dödölle – “saját levében”-módra

De nem ám csak a recept, olyat mindenki látott (bár ilyet talán azért nem mindenki), hanem a körítés: a történetbe és történelembe ágyazottság, a tájjellegzetességek, a sztori, a múlt és a jövendő (F. J. császármorzsájától Jókai bablevesén át a sörtésztás tintahalkarikáig), egyszóval az irodalom. Olyannyira, hogy egyes tételei még e sorok íróját is kommentre kényszeríték. Úgymint például a legjobb epizódszereplő díjával jutalmazott füstölt oldalashoz írt emlékforgács megalkotására, imígyen:

Hajdanán az én dolgom volt, megvan az már vagy harminchat éve is, hogy átvigyem darálni a malacoknak való kukoricát a töltésen túlra, most meg nem mondom, hogy milyen bácsiékhoz. Általában a kétkerekű kiskocsit használtam erre a célra, de annak meg mindig lapos volt a kereke, úgyhogy nehéz volt tolni. Kijött a most meg nem mondom, hogy milyen bácsi, hosszú fekete műbőrkötény volt rajta, meg nyilván gumicsizma, átvette a zsákot, s megkezdte a darálást. Elég gyorsan haladt, úgyhogy általában megvárós volt a munka; én addig jobbára nézelődtem a kertben, figyeltem a tyúkokat és a jappánkacsákat, segíteni nem nagyon kellett. Visszafelé már porzott a zsák, könnyen összemaszkolhatta magát vele az ember, amikor leemelte a kocsiról; ezt nem nagyon szerettem. Azt viszont igen, amikor a most meg nem mondom, hogy milyen bácsiékhoz a végterméket, jelesül a kolbászt, a szalámit, a sonkát, az oldalast meg az oldalszalonnákat kellett vinni füstölni; néha becsúszott egy-egy disznósajt is, vagy épp a katakönyöke, májashurkatöltelékkel töltve. Ez nem volt megvárós persze, néha át kellett ugrani megkérdezni, hogy kész van-e már. Ilyenkor a … bácsi kinyitotta a szürke deszkákból eszkábált füstölő ajtaját, betapogatott, s tényszerűen megállapította: még nem jó, de holnap négyre kész lesz. Aztán holnap négykor, a rövid hazafelé úton, hosszan kísérte a rozoga kiskocsit a lepedőkbe csavart friss füstölt húsok mágikus-sós illata. No, ezért is érdemes blogot csinálni.

Hát ilyenekre is lehet bukkanni ebben a sparheltmelegtől áradó blogban; tessék hát befordulni a konyhára! (A pipa mellőzhető.)

Zsubori Ervin


Saját újraközlés | Forrás: ArnolfiniBlog
Megjelent 2008. április 2-án, a “saját levében” gasztroblog recenziójaként

Comments

  1. spajzcetli says:

    …igen, itt van – több mint négy éve – ez az ügyesen gasztroblognak álcázott, személyes történeteket, élményeket elmesélő, irodalmat népszerűsítő kultúrportál, ez az evéskultúrába töltött literatúra. Az „anonim blogger” finom stílusából, elegáns humorából nyilvánvalóan kitűnik, hogy a konyha számára nem egy depatetizált modern elefántcsonttorony, nem egy ételszagú cella, sokkal inkább egy inspirációs közeg, szellemi felüdülést jelentő „élettér”. :)

    … a második bejegyzés időpontjától – 2008. február – van szerencsém figyelemmel kísérni sl élvezetes munkálkodását. Mikor hosszabb szünetet tart két bejegyzés között, akkor sem kell szellemi ínségben szenvednem – visszaolvasok korábbiakat, újraolvasok régieket… Remélem, „névtelen bejegyző” még sokáig tart örömben, serkent mosolyra bennünket!…

    Ervin! Te is dicséretet érdemelsz „emlékforgácsodért”, ismételten! (Már hajdanán, akkori kommentedet követően megtettem.) :)

    …jaaaa!, és ez a pirított hagymával feladott dödölle olyan légiesnek és ízesnek tűnik, mint sl stílusa – semmi nyögvenyelősség, semmi odakozmáltság!… :)

  2. Kedves Spajzcetli, igen, emlékszem akkori kommentem-kommentedre, s arra is, hogy nagyon jól esett – mint egy hamisítatlan sl-dödölle… És természetesen a bloghelyzet-értékeléseddel is maximális egyetértek!

  3. Hogy egyeseknek mindenről a dödölle jut eszébe!…

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük