100 szempár 2019

::: Adalékok az 1000 szempár 2001 című kiállításhoz


Szűk két évtizede, a digitális fényképezés hajnalán, reális elképzelésnek tűnt egy olyan projekt indítása, amely a szokásos közvélemény-kutatásokat alapul véve, de kérdőívek és szöveges felmérés helyett csupán képi elemeket rögzítve, az emberi tekintetre fókuszál.

Az eredeti elképzelések szerint az 1000 szempár 2001 című közszemlélet-kutatásom során – mint a címből is kiderül – 1000 főt „kérdeztem” volna meg, méghozzá úgy, hogy a minta együttesen az ország 18 éves és annál idősebb lakosságát képviselje. Az elején rögzítettem, hogy mintavevőként egyaránt figyelembe veszek majd objektív és szubjektív kiválasztási szempontokat, ugyanakkor nem tanúsítok elfogultságot semmiféle irányban. Karikírozva a közvélemény-kutatási párhuzamot, a projektfelhívás azt is vállalta, hogy a kapott adatok 1000 fős mintánál legfeljebb plusz-mínusz 3,2%-kal térhetnek el attól, amit akkor kaphattunk volna, ha minden választókorú személyt „megkérdezünk” az országban.

Tenke István: 1000 szempár 2001 – a kiállítás részlete (a szerző felvétele)

A mintavétel eszköze a digitális fényképezőgép volt, a mintavétel tárgya pedig az emberi tekintet, az emberi szempár. A 2480 × 1063 pixeles képméret a korabeli viszonyok között nagynak számított, és gondoltam a személyiségi jogokra is: a koncepció szerint minden képi adatot (a személynév nélkülözése mellett) egy-egy szó hivatott azonosítani – egy olyan kifejezés, amely a mintaalany tetszőleges társítása nézetéhez.

Tenke István: 1000 szempár 2001 – a kiállítás részlete (a szerző felvétele)

Az 1000 szempár 2001 felhívása tehát követte a közvélemény-kutatások módszertanát, és egy hiteles felmérés eredményes leképezését vetítette előre. Az évek során aztán sok minden változott, köztük a közvélemény-kutatások is.

Már a kezdeti kiindulópont is az átpolitizált felmérési eredmények ellenében jött létre, s a jelenlegi, 2019-es állapot is ezen kutatásoknak állít ellenpontot – az üveghegyen innen, a tükörreflexeken túl…

Természetesen, ahogy az itt lenni szokott, a kezdeti paraméterekből szinte semmit nem sikerült betartani: a 2001-ben és az azt követő években felmértek/lefotózottak egy része 18 év alatti; van, aki nem is ebben az országban él; van, aki különböző időpontokban kétszer is „nyilatkozott”, a megkérdezések olykor nem nyíltan, szemtől szemben történtek, hanem csupán elkaptam pillantásokat; olykor a tekintetekhez tartozó azonosító is csak blöff, egy szótárból véletlenszerűen kiválasztott kifejezés.

Ráadásul a végső minta a tervezettnek az egytizedére szűkült, s időnként az emberiek közé egy-egy állati tekintet is vegyült.

Könnyű lenne tehát kudarcot kiáltani.

Tenke István performansza a kiállításon (a szerző felvétele)

Mégis… Száz szempár most, 2019 novemberében, fénymásolóval meghúzva, ahogy egy Árnyékkötők 30-sorozatba illesztett elektrografikai tárlathoz illik, láthatóvá vált a SAXON Art Gallery falain. A valódi mögöttes cél, egy installációs kiállítás az emberi szempár, a digitális technika és a fénymásológép bűvös háromszögében, mégiscsak megvalósult. Felmutat valamit, ami 2001-ben indult – vagy még inkább 1989-ben, az Árnyékkötőkkel együtt –, és itt és most ért célba.

Vessetek rá egy pillantást!

Tenke István


Elsőközlés | Forrás: a szerző archívuma
Készült a szerző 1000 szempár 2001 című kiállításának apropóján, az eredeti projektfelhívás, illetve a mostani megnyitóra szerkesztett szöveg felhasználásával | SAXON Art Gallery, Budapest | 2019. november 7 – december 11.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük