::: Székely Móri Márta Térfordulás című kiállítása elé
„A színek élnek: mozognak és mozdítanak, szerepelnek, függésben vannak, és függésbe hoznak, hatnak, hatalmasak, tudnak szolgálni és lenyűgözni is.” (Joseph Albers)
Az absztrakció, mint a művészet egyetemes nyelve. Vajon mit is jelentett ez a mondat az 1950-es évek művészettörténeti felfogásában? Azt az érzületet, hogy meg kell lelni egy olyan egyértelmű festői jelrendszert, nyelvet, mely összekapcsolja a széttagozódó izmusokra bomlott 20. századi művészetet. Vajon igaza volt-e Werner Haftmann-nak és kollégáinak, akik úgy vélték, hogy az absztrakció (azon belül főként a geometrikus vonulat) az az igaz, tömegek által is értelmezhető és vágyott közlési forma, mely a bábeli zűrzavart újra egy irányba tereli?
Kétségtelen, hogy az absztrakt művészet olyan elementáris jelenségek indukálója volt, mint a meditációs festészet (például Mark Rothko vagy Barnett Newman), a konkrét festészet – melynek gyökereit Mondriannál kereshetjük –, esetleg az op-art, melyet „feltalálója”, Victor Vasarely populáris művészetnek képzelt el. Bár a pop-art-és a minimal, valamint a concept megjelenésével mégis háttérbe szorul az absztrakció, el sosem tűnt a műtörténeti palettáról. Újabb és újabb generációk veselkednek neki, hogy az adott kornak valami újat, átadhatót, élményszerűt adjanak a gesztusok vagy épp a síkgeometria felhasználásával.
Székely Móri Márta e vállalkozó szellemű absztrakt festők közül való. Piktúrája az elmúlt évtizedekben kikristályosodott, technikái (mert többféle eljárást is alkalmaz) egyedi, sajátos hangvételű alkotások létrejöttét segítették. Székely Móri nem a derűs oldal, nem a vidám, életerős absztrakció híve. Inkább kapcsolható a meditatív, a finoman lírai geometrikusok vonulatába.
Ennek az iránynak számos jellemzője van, egyike például a monokróm irányban történő színhasználat, mely alapján minimális színeltérésekkel oldja meg a geometrikus formák egymásutániságát. A néhol kör, gyakran háromszög, négyzet vagy más alakzatok finom eltolódásai és összezáródásai alakítják ki a kompozíció mozgásokkal teli hatását. Székely Móri képeit látva a mozgás érzete egyre erősebbnek tűnik. Ahogy Vasarely is felfedezte magának a kinetizmust. „Vajon a nézőpont, még ha illúzió is, nem tartozik ugyanúgy a kinetizmushoz?” – kérdezi egy írásában.
Székely Móri kiállításán jól példázza ezt a kíváncsiságot a Térfordulás, a Ritmus vagy épp az Angyal című munkája. A Térfordulás-sorozat szinte animációs reminiszcenciákat is hordoz, elképzelhető lenne egy film kockáinak is.
Ami Székely Móri Márta munkásságában még rendkívül fontos képépítő elem, az a fény. A geometrikus elemek között szinte résként behatoló fénypászmák templomi hangulatot teremtenek. A Mélység, az Ellenfény, a Fényszárnyak világító képeknek tűnnek a néző szemében.
A magyar geometrikus absztrakt festészetben talán csak Halmi-Horváth István alkalmazza ilyen magas szinten a fény és szín egymásra épülését képein. A fény játéka – mely síkokat határoz meg, tüntet el – egyben építkezést is jelöl Székely Móri képein. A struktúrák egymáshoz való viszonyát, a síkból a térbe fordulás lehetőségeinek variációit.
Itt kell megemlítenünk analógiaként a kiváló cseh festőművész, František Kupka munkásságának a geometrikus absztrakt irányába forduló időszakát. Nem csak a tér és forma, valamint a sík egymásra hatását kísérletezte ki, de még egy elem bekapcsolódott Kupka képi világába: a Székely Móri Márta festészetében is jelenlévő zeneiség. Kupka orgonasípjai és Székely elliptikus térváltásai, Ritmus sorozata maga a zene, képbe adaptálva.
A zene és geometria összefüggéseit (tágabban a zene és matematika kapcsolatát) számosan elemezték, köztük matematikusok, fizikusok is. Már Eukleidészt is foglalkoztatta a két terület összekapcsolhatósága. Nem csak zseniális matematikus volt, de zenét is írt a fennmaradt dokumentumok szerint.
Tehát nem erőltetett a párhuzam Székely Móri geometriai ábrázolásainak, kompozícióinak a zenével való párhuzamba emelése. Ahogy a fentiekben a filmszerűséget említettem, ugyanúgy elképzelhetőnek tartom néhány művének „lekottázását”, megszólaltatását is.
Székely Móri Márta sokszínű, elmélyülten kalandozó, a geometrikus, konstruktív, konkrét festészet számos tartományát bejáró festészete minden nézőben képes rezonálni. Ki a precíz módon megfestett felületeket, ki a színek dinamikus harmóniáját csodálhatja. Megint mások nagyobb, szakrális összefüggéseket is képesek belelátni a munkákba.
Ezért igazán jelentős az a teljesítmény, mely Székely Móri Márta művészetét jellemzi. Köszönjük meg neki, hogy utakat mutat nekünk az egyetemesség felé.
Sinkó István