Képek sodrásában

::: Sáli Róza kiállítása elé


Sáli Róza a szegedi Tanárképző Főiskolán tanult, Cs. Pataj Mihály és Fischer Ernő tanítványaként. Mint a hagyományos képzésben részt vettek általában, figurális munkákkal indult. Jó rajzkészsége megalapozta illusztrációs tevékenységét és portréfestészetét is. Problémaelemző képessége, elmélyült gondolkodása, összetett világlátása azonban elindította az absztrakció irányába. Ha végigtekintünk munkásságán, igen figyelemre méltó út rajzolódik ki előttünk, egy olyan úté, amely a figuratív és a nonfiguratív, absztrakt világ közötti kapcsolódásokat keresi.

A korábbi, részleteiben kidolgozottabb képek után mind forma-, mind színvilága sokat változott: előbbi leegyszerűsödött, utóbbi – egy visszafogottabb periódus után, amikor meleg tónusú színskáláját barnás, okkeres színek jellemezték vagy könnyű kopottzöld árnyalatok – harsánnyá vált. A líraibb, visszafogottabb tartalmakat szenvedéllyel telített drámaiság váltja fel, amelyet erőteljes, merész vagy éppen szokatlan színhasználattal és szabad, intuitív, sokszor spontán vonalvezetéssel ér el, ezáltal „átüt” a festő belső ereje: a képeknek sodrása van. Festészetének „tárgyául” a természetet jelölhetjük meg, még akkor is, ha e munkák figurális elemeket már nem, vagy alig tartalmaznak, tehát formavilága nem értelmezhető a figurális megfogalmazás szintjén. Belső történések, gondolatok, érzések nyernek kifejezési formát a szín, forma és kompozíció segítségével. Felfogásbeli előrelépés történik itt: emocionális impulzusok jelenítődnek meg.

Sáli Róza: Folyton változó, 2007.
Sáli Róza: Folyton változó, 2007.

Ha végignézünk a munkákon, az első benyomás két szín uralkodása, de nem együtt, hanem egymástól elkülönülten. A munkák egy része piros, más része kék. Meleg és hideg. A többi szín csak arra való, hogy a melegséget vagy a hidegséget kiemelje. És a formák is egyszerűek: hullámos vagy elliptikus vonalak, szögeket alkotó egyenesek. Ami lényeges elem még, az a ritmus, amelyet az azonos típusú vonalak ismétlésével, párhuzamával kialakít. Ettől válik élővé és mobilissá a felület.

Sáli Róza, ahogyan a jó festők általában, úton van. Úton van a két véglet, a mikro- és a makrovilág között, a rajtunk kívül eső és a bennünk rejtező természet között, a színek, formák, tartalmak között, a bonyolult és az egyszerű, a letisztult között. Keresgéli a kötéseket, az azonosságokat, a különbözőségeket, és keresi főleg azt, ami mindennek a lényege. És közben építkezik, kitartóan, makacsul.

Láng Eszter


Átvett újraközlés | Forrás: Láng Eszter archívuma
Elhangzott 2008. október 3-án, a Novi Sad-i Galeria Most-ban rendezett Sáli Róza-tárlat megnyitójaként | Korábban megjelent az Artportalon | Hovatovább: Sáli Róza honlapja

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük