Néhány pillanattal később

::: Petróczy András fotókiállítása elé


Ülni egy tengerparton, nyári délutánban, hűvös szellő enyhíti a forróságot, fürdőruhában, felrakott lábakkal, mellettünk egy kisasztalon kávé, cigaretta, ha épp dohányozni lenne kedvünk. És nincsen semmi dolgunk, csak szemlélődni; figyelni az előttünk hömpölygő hatalmas vizet, a parton elvonuló nőket, vagy épp férfiakat, az öregeket, az arra kóborló kutyát. Órákat ülni, néha kortyolni a rég kihűlt kávéból, és talán nem gondolni semmire. Nem gondolni arra, mi lesz néhány pillanattal később. Nyújtani azt a néhány köztes másodpercet, az űrt, mialatt fordul az idő.

Mert végül is néhány pillanat alatt dől el minden. Az egyik pillanatban még nem vagyunk, a másikban már vagyunk. Az egyik pillanatban még magunk vagyunk, néhány pillanattal később már hozzánk tartozik valaki. Most még a járdán állunk, de néhány pillanat múlva már leléptünk az úttestre, s visszavonhatatlanul elindultunk valahová. Most még jövünk valahonnét, aztán már a metróállomás lépcsőjén kapaszkodunk felfelé. Kiisszuk az utolsó csepp kávét is, fényt lövünk a 36. filmkockára is, majd felállunk a székről, kiragadva magunkat a magunk komponálta képből. Az egyik pillanatban még itt vagyunk, néhány pillanattal később már nem itt. Az egyik pillanatban még vagyunk, a másikban már nem vagyunk.

Petróczy András: Néhány pillanattal később... (Két részlet a sorozatból)
Petróczy András: Néhány pillanattal később… (Két részlet a sorozatból)

Az esély, a kibúvó abban a bizonyos köztes néhány pillanatban lakozik. Amikor eldöntjük, hogy a mellettünk ülő hátára tesszük a kezünket. Amikor még ott állunk a buszmegállóban, már nem emitt, még messze az amottól, s talán még a buszt sem választva ki. Céllövölde és körhinta között. Egy félhomályos kocsma előtt a teraszon, egy sötét sétány rácsai között.

Petróczy András fotói ezeket a néhány pillanatokat határolják körül: az egyik most készült, a másik néhány pillanattal később. Nem tudjuk pontosan, hol vagyunk. Nem tudjuk – bár talán sejtjük –, hogy mi történt néhány pillanattal az első kép előtt. S nem tudjuk – csak talán sejtjük –, mi lesz azután. Nem ismerjük a szereplőket. Nem tudjuk, ki honnan jött, s merre tart. Nem tudjuk eldönteni azt sem, hogy az összetéveszthetetlenül Szajna-parti padon barátok vagy szerelmesek ülnek. De néhány pillanattal később összehajolnak, ez bizonyos.

Ennyit tudunk: hogy közben eltelt néhány pillanat. Vagyis annyit, hogy az idő létezik. És még benne vagyunk mi is. Talán nem készül róla tárgyi bizonyíték, de néhány pillanat múlva valami más lesz, valami végérvényesen megváltozik, vagy épp ugyanúgy marad.

De addig van még néhány pillanat.

Zsubori Ervin


Saját újraközlés | Forrás: Arnolfini Archívum
Elhangzott 2003. május 17-én Szigetszentmiklóson, a 4. Arnolfini (Idő) Fesztiválon, Petróczy András Néhány pillanattal később című fotókiállítása – az Arnolfini Galéria A6-os tárlata – megnyitójaként

Comments

  1. spajzcetli says:

    „Az esély, a kibúvó abban a bizonyos köztes néhány pillanatban lakozik.” !!!
    …életünk minden mínusz n. „pillanata” abban a köztesben, a köztesek egymásutániságában manifesztálódik. A köztesek klárissá fűzése jelenti az életet; a klárisszemek enkezünkkel gyártotta anyaga, magunk munkálta mívessége mutatja sorsunk minőségét és a füzérgerinc erőssége az életünk tartósságát, „hosszát”… Szép idea, de szellemes képzetünk(?) eme hasonlata nem bizonyítja az idő létezését, csupán szeretné elhitetni velünk vanságát. Az idő elménk alkotta rafinált bűvésztrükk, egy mentális projekció…

    Egy Darnel idézetet alakítottam át, szabadon:
    1. illúzió: az idő létezik.
    2. illúzió: az idő nem létezik.
    3. illúzió: választhatok az 1. és 2. illúzió között.

    „Miért van idő? Miért mindig csak ez az idióta egymásután, s miért nincs pezsgő, laktató egyidejűség? (…) E röpke életen át élvezhet, alkothat az ember, de mindig csak dalt dal után dalol, s az egész, teljes szimfónia sosem csendül fel egyszerre összes hangjával és hangszerével együtt.”
    Hermann Hesse

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük