::: Stuttgarti jegyzetek 2.
Az ősznek van egy szép, piros-sárga leveles, napsütéses oldala. Ez az indián nyár, amiért oly sokan tartják ezt a legszebb évszaknak. Van azonban az a piszkosszürke változat is, amikor vagy folyton esik, vagy köd van, és olyan a világ, mintha atomháború után lennénk. Elfogy a fény. Még a hangok is. Sőt olykor az emberek is az utcákról. Ezt csak úgy lehet túlélni, ha a vidám dolgokra koncentrálunk.
Néhány hete valaki az egyik közlekedési tábla oszlopára ráerősített egy kötött sálat. Aztán pár nap múlva kihelyezett még egyet, ez most a virágbolt előtt, a járdára kirakott krizantémok között mutatja az irányt.
November elején felfedeztem, hogy valaki sapkát húzott a bevásárlóközpont előtti parkban álló szoborcsoport egyik tagjának fejére. Először azt gondoltam, egy babakocsiból kiesett bébisapka várja, hogy megtalálják. Másnap délután azonban, a busz ablakából nézelődve feltűnt, hogy a két gyereket és három férfiembert ábrázoló alkotás egyik alakja kék esernyővel védekezik a szakadó eső ellen…
Németországban 11. hó 11-én, 11 óra 11 perckor kezdődik a karnevál, vagyis az ötödik évszak, ahogy itt nevezik. Az ominózus időpontban épp a postán vártam a soromra. „Mindjárt 11 óra 11 perc!” – közölte egy úriember a várakozókkal, amire mindenki felnézett a pult feletti órára. Amikor odaért a mutató, felkiáltott: „Alaf!!” „Alaf!” – mondta erre az egyenruhás nő is a pult másik oldaláról, s intett a férfinak: gyere drágám, te következel…
Azóta a parkban minden szoborszereplő kapott valamilyen kis kiegészítőt: immár mindegyikük fején díszeleg sapka, napszemüvegük is van, az ernyő pedig a biztonság kedvért nyitva maradt – elvégre hidegfront várható. A közeli padon két vidám figura sörözgetett, amikor déltájban odamentem, hogy lefényképezzem az installációt. „Mit szól a műalkotásunkhoz?” – jött oda az egyik kipirult arcú férfi. „Azt gondoltuk, küzdeni kell valahogy a rossz idő ellen. Igazunk van, ugye?” „Persze!” – válaszoltam, mire még hozzátette: „Helyeztünk rájuk virágszirmokat is, most, hogy kezdődik a karnevál…”
Lakner Zsuzsa
Boldog ország boldog lakói! Nem nagyon értjük de irigyeljük az életüket!