Fríz-festmény

::: Turcsányi Antal kiállítása elé


Ez a kilenc részből álló festmény, Turcsányi Antal jelentős kompozíciója erőteljes, lüktető és mozgalmas, egyszóval: eleven mű, nem hagyja közömbösen a nézőt, megszólítja és önmagáért beszél. Az előtérben álló gondját éppen ez okozza: ezzel az önmagáért szóló, önmagát kellőképpen prezentáló és reprezentáló festménnyel nehéz versenyre kelni. Ennyire talán még soha nem éreztem a képzőművészeti mű, a vizuális formában megnyilatkozó szellem szóbeli megközelítésének és feltárásának a lehetetlenségét.

Zavarban vagyok, hogy melyik vonását emeljem ki a műnek, melyik utat kövessem a messze ágazó gondolatösvények közül. A legszembetűnőbb talán a festmény nagyvonalú, nagyívű mivolta, a művész benső, festői mozdulatainak a képen át megnyilvánuló méltósága. Nem a méretből következik ez, de szorosan összefügg a mű monumentalitásával. Hiszen a monumentalitás egyfajta méltóság; belső szellemi erők, tartalmi nagyság kifejeződése a formák elrendeződésében. A méret egyébként fontos jellemvonása minden műnek: körülrajzolja a festő önmagára rótt feladatát; jelen esetben egy manapság szokatlan terjedelmű önmegrendelést. Innen aztán tovább indázhatnak a gondolataink akár a mai festők univerzális voltáig (hogy tudniillik mindent elvégeznek a koncipiálástól a kivitelezésig; s aztán a műtermükben való végtelen elraktározásig), de elmerenghetünk akár a jelen millennium alkalmából elköltött milliárdokon is.

Turcsányi Antal: Underground, 2000 (részlet)
Turcsányi Antal: Underground, 2000 (részlet)

Turcsányi festészetének gyökerei az európai klasszikus modernségbe mélyednek; fontos számon tartanunk kolorizmusát is a hagyományos festői erényei között. Vérbő, ösztönös színérzékét tudatosan irányítja. A kiegészítő színek kontrasztja és a rokon színek harmóniája kíséri végig a színben is megkomponált művet, ahol is a meleg színektől haladhatunk a hideg árnyalatok felé. Izgalmas a mű stíluseszközeinek világa. Turcsányi Antal korábbi munkáinak expresszív formahalmozását, a képelemek zsúfolt nyüzsgését a látszat szerint tágasság, higgadt és konstruktív, kiegyensúlyozott kompozíció váltotta fel. A személyes stílus folytonosságát azonban a szürrealisztikus alapmagatartás biztosítja: vagyis a rendhagyó kontextusba ágyazott természetire utaló vagy hasonlító motívumok következetes alkalmazása. De ez már átvezet a formakincsnek a stílustól nehezen elválasztható kérdéséhez. A régóta alkalmazott organikus formaelemek köre most geometrikus formákkal bővül, azaz a korábban csak itt-ott kivillanó semleges, pusztán a kontextusban értelmezhető felületek konkrét mértani formákká és testekké tágulnak. Többek között ez adja a jelenlegi mű tempós lüktetését és tágasság-érzetét.

Közelebbről véve szemügyre a kép építőelemeit: az organikus oldalon emberállat-lényeket, fantázia-szörnyeket és -részleteket, kvázi-növényeket találunk, míg a geometrikus elemek között síkidomok és építészeti fragmentumok fedezhetők föl. Jellegzetessége Turcsányi e művészetének, hogy a gyökeresen eltérő két motívumvilágot harmonikus egészben egyesíti és vegyíti. Megfigyelhető a formafantázia bő áradása, ahogyan sorra születnek a sosem-volt, de mégis elhitető erejű szörnyecskék és egyéb kitalált formák. S jellemző még a kompozíciónak nevezett változatosan hullámzó formarendnek a keletkezése, melyben minden alakzat megtalálja a megnyugtató helyét, amellett, hogy a figyelmet ébren tartja bizonyos lefojtott feszültség.

Turcsányi Antal: Underground, 2000 (részlet)
Turcsányi Antal: Underground, 2000 (részlet)

A helykeresésben roppant nagy a játékosság szerepe. Néhol a fantázia, másutt meg a komponálás játékaival találkozunk. Megjelenik például egy hatujjú kéz vagy egy szarv árnyéka ott, ahol maga a szarv hiányzik. Jellegzetesek a játékos térelvágások, formaelmetszések, nemegyszer ellensúlyozásaként a képszélek kényszerű hasításainak. Hasonló képépítő játék elemei a szomszédos vásznakat áthidaló formák.

Különös kontraszt egyik fele ez a játékosság. Gondoljunk csak a mű címére: Underground. Föld alatti világ, de jelenti a legálissal, az elfogadottal szembenállót, a titkosat, a tiltottat is. Valami mélyen lappangó dologról van itt szó, ha nem is a pokolról és lakóiról, de úgy gondolom, a társadalmi máz alatti, az emberi külső alatti, mindnyájunk tudata alatti világról, a tudattalanról. Játékosság és szörnyűség, derű és szorongás, amit valami rejtett, irracionális kapcsolat, mint a habarcs, cementez össze egymással. Minél lejjebb hatolunk ebben a közegben, annál súlyosabb a sötétség, az ismeretlenség homálya, annál kevésbé ismerjük magunkat és egymást.

Kováts Albert


Átvett újraközlés | Forrás: Turcsányi Antal honlapja
Elhangzott 2001. február 2-án a budapesti Vigadó Galériában, Turcsányi Antal Underground című kiállításának megnyitójaként | Megjelent az Új Művészet 2001/4. számában

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük