::: Nagy Bernadette Nade Száznyolc Színfogó című kiállítása elé
Száznyolc Színfogó Nagy Bernadette kiállításának a címe. Amikor a művész felkért arra, hogy mondjak bevezetőt, még nem tudtam, mit jelent a színfogó, és azt sem, mi is maga a 108-as szám ebben a konstellációban.
A színfogó – milyen költői ez az elnevezés – egy téglalap alakú textilszerű anyag, ami a mosógépben a mosás után véletlenszerű formát és színt vesz fel. Ez az érdekes jelenség, majd a felfedezés öröme hozta meg az alkotóban azt a gondolatot, hogy egy struktúrában elhelyezve alkossa meg a színes téglalapoknak ezt a rendszerét, szinte folytatva a korábban már megismert munkáit. Ebben az alkotói folyamatban mind a részletekkel, mind az egésszel számolnia kellett, hogy meglegyen az egyensúly, a színek viszonya, s a mennyiség, hogy hány darab lapból álljon a kompozíció.
Az ilyen repetitív geometrikus színkapcsolatokra épülő alkotások nem ismeretlenek a képzőművészetben, Richard Paul Lohse, Gerhard Richter vagy Ellsworth Kelly is létrehoztak hasonló munkákat. De a kortárs zenében is találunk erre példákat, Philip Glass, Steve Reich vagy John Cage kompozícióiban.
Nagy Bernadette sorozatánál azonban szerintem másról van szó. A mindig ugyanolyan, de mindig kicsit másképpen hangsúlyos színű és felületű lapok sora a meditációra emlékeztet, ahol mantraszerűen ismétlődnek a szavak, ahogy itt most a színes lapok. Az azonos formák mennyisége, monoton ismétlődése a szemünk előtt válik meggyőző minőségé.
A színes lapok darabszáma, érdekes módon, a véletlen műve. Azaz lehet, hogy mégsem. A művésszel való beszélgetés közben tudtam meg, hogy a 108-as számnak különleges jelentése van, ez egy misztikus egységszám az indiai kultúrában. Ez az új ismeret csak megerősítette bennem a legelső gondolatot, hogy Bernadette kiállított munkája egy meditációs alkotói folyamat eredménye. Persze a tibeti imazászlóktól kezdve sok minden másra is gondolhatunk még, látva ezeket a szép, finom, inspiráló felületeket.
Nagy Bernadette Nade mint képzőművész nem a hagyományos utat járta be. Kiállított munkáit nem előzték meg akadémiai tanulmányok. A vizuális jelenségek érdeklik, s ezekre hasonlóképpen érzékenyen reagál, mint ahogy a szavak összességében felfedezi az irodalmat, amelynek a közvetlen közelében évtizedeket töltött. A szavaknak is van színe, színezete, tónusa, ritmusa, rendszere, ami ugyanúgy megvan a vizuális művészetben is. Egy irodalmi szövegből kép formálható, a kép pedig elemezhető, s gondolatokat fogalmazhat meg általa a szemlélő. Köszönjük, Bernadette, hogy ezzel a kiállítással megosztottad velünk a gondolataidat, és megajándékoztál minket egy különleges élménnyel.
Haász István