A reális japán szürrealista

::: Isida Tecuja (1973–2005) emlékére


Sokan ismerjük a vasárnap délelőttöket. Bódorgás, még egy adag kávé, valahogy el kellene kezdeni a napot, de még mindig pizsamásan kerengünk. Anno Japánban minden vasárnap délelőtt (kivéve ha az országban nagy erejű földrengés történt) „Vasárnapi kiállítás” címmel az NHK tévécsatornát nézve délelőtt 11 és 12 óra között megtudhatta az érdeklődő, hol milyen kiállítások vannak az országban. Így aztán, a sokadik kávé utántöltésével, ilyenkor nyertünk még egy órát, s ezt a műsort mindig megnéztük.

Az egyik ilyen alkalommal a stúdióban két műértő ült, s bemutattak egy japán festőt, aki e műsor idején már legalább két éve nem volt köztünk. A kávém kihűlt, a férjem buzgón jegyzetelt; rádöbbentünk, hogy egy zseniális művész alkotásait látjuk. Isida Tecujáról (angol átírással: Tetsuya Ishida) volt szó, akinek a stúdióban ülő egyik szakértő egykor tanára volt. Természetesen legekben beszélt róla, s a férjem némi lelkiismeret-furdalást érzett, hogy e műsorban hallott először erről az emberről. Holott számos képzőművész barátja volt, többeket én is ismertem, mindegyikőjük küzdött, mert egyetlen tokiói kiállítás, amely mondjuk öt napig volt nyitva, súlyos pénzekbe került minden képzőművésznek.

Isida Tecuja: Esélyre várva, 1999

Isida Tecuja, aki az „elveszett generáció” egyik tagja volt, kortársaihoz hasonlóan – bár voltak kiállításai Japánban és Tajvanon – nem tudott megélni művészetéből. Szülei (különösen édesanyja) elborzadva nézte fia alkotásait… Abban az időszakban alkotott, amikor – évtizedek óta először – megroppant Japán nagy gazdasági sikersorozata, főként a fiatalok munkavállalása nehezült meg drámaian. Isida képregényrajzolásból tartotta fenn magát. Életében három (!) egyéni kiállítás erejéig ismerték el fantasztikus tehetségét, kritikus szemléletét. A hiperfejlett technológia elidegenítő hatásait festette meg, drámai erővel.

Isida Tecuja: Ébredés, 1998

Csöppnyi fiatalember volt, képeinek jelentős része viszont hatalmas méretű. Igen, szerelmes is volt, de szakított társával, mert olyan boldog volt, hogy nem tudott egyáltalán festeni. 2005 tavaszán, alig 32 évesen, egy tokiói vasúti sorompónál vesztette életét. Sokak szerint öngyilkos lett, melyet eleddig soha senki nem cáfolt, de nem is erősített meg.

Isida Tecuja: Cím nélkül, 2004

A japán képzőművészet szakemberei szürreálisnak nevezik az alkotásait. Én azonban kevés olyan realista alkotást láttam Japánban, mint Isida képei. Néhány munkája csillagászati összegért kelt el a londoni képaukciók egyikén, de szenzációt keltettek Hongkongban is. Szülei posztumusz kitüntetést kaptak 2009-ben.

Isida Tecuja: Cargo, 1997

S végül egy apróság. Művészházaspár barátaink karácsonyi ajándékul Isida első albumát kapták tőlünk. A japán férj – aki festőművész – a feleség elmondása szerint a falhoz vágta az albumot, s csak annyit mondott dühösen: az ilyen nem is japán festő.

Ferber Katalin


Átvett újraközlés | Forrás: a szerző Fb-oldala
Készült 2022 decemberében | Hovatovább: Isida Tecuja munkái a Surrealism Today honlapján (a cikkben közölt reprodukciók innen valók) | Videó Isida kiállításáról

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük