::: Egy elektrografikai kiállítás elé
Kristály: szabályos, síklapokkal határolt, egynemű, vagyis homogén összetételű szervetlen test, amelynek alakja és anyaga között benső, törvényszerű összefüggés van.
Egy ideje különös pszeudo-jelfogók tartanak izgalomban. 2000 nyarán, egy dél-franciaországi kisvárosban, építkezési anyagok között olyan kövekre bukkantam, amelyek felületét „bokrok, fák, virágok” borították.
Lázasan kutattam eredetük után, mígnem megtudtam: az élő természet szervetlen testéből sarjadó, növényi alakot öltő kristályokkal, dentrit kövekkel van dolgom.
Ezt követően én, a hús-vér ember, vettem a bátorságot, hogy a talált kődarabkák rajzolatát – amelyeken azóta is folyamatosan nőnek a jelek – digitálisan feldolgozzam, gondosan ügyelve arra, hogy „művészi” beavatkozásommal ne sértsem meg a zseniálisan tehetséges eredeti alkotót, a természetet.
A folyamat során a természetes és a mesterséges képek – vizuális jelek, jelenségek – közötti szinkronitást keresve, elektronikus eszközök segítségével, így sikerült leképeznem a „teremtés absztrakt csodáit”.
Dárdai Zsuzsa