A búcsúzás fokozatai

::: Poós Zoltán könyvéről


Emlékezetes könyv született. Vannak háborús könyvek, szerelmesek, mi több, kalandosak, ám ez itt, Poós Zoltáné, bár szól szerelemről, háborúról, némiképp kalandokról is, elsősorban egyetlen egy kérdést jár körül, s ez az emlékezés.

Nem is elsősorban, mint a személyes, a múlt hétre, a tavaly nyárra való emlékezés aktusa, sokkal inkább, mint a tudat önmagát vizsgáló gyakorlata. Rekonstrukciója azoknak az ősélményeknek, amelyek minden személyiség alapmintázata mögött ott húzódnak. Poós története ezen a terepen játszódik, nem mellékesen egy világégést átvészelt főváros romjai között. Főhőse, Unden Gábor egy, a háború végnapjait sportsikereinek és kiváló családi kapcsolatainak köszönhetően biztonságos távolban átvészelő fiatalember inkább statisztája, semmint részese a romok között talpra álló város életének. Leomlott házak közt újra nyitó kávéházak, épülő hidak, repülőgéproncs egy házudvaron, eszpresszók, Lloyd mozi, Diabolo és Planta tea, csupa éles részletrajz, mintha korabeli fényképekbe nyernénk bejárást.

Budapesten vagyunk, 1946-ban, félúton két korszak között, a kapaszkodókat kereső emlékezet egyszerre valóságos és szimbolikus terein. Poós hőse jelen van ugyan, de elsősorban saját ügyében, s kevésbé a koalíciós idők Budapestjében érdekelt. Jeleket, a dolgok néma nyelvén szóló eligazítást keres, a kézzelfogható világ mögött egy állandóbb, párhuzamosan létező másikat, amelyben feltárul az ő személyes sorsa, a rámért, igazi feladat. Nyomozása is, amely a regény földrajzi középpontját képező Margitszigetről indul, csak részben folyik a semmiből felbukkanó lány, a szépséges Malek Sophie után.

A Paul Auster legjobb pillanatait idéző városbújócska mellett, vagy inkább átszőve azt, miközben a történet átvezet a Lipótváros, a Krisztinaváros és a Várnegyed helyszínein, a Balaton utcától az igazi Balatonig utaztatva hőseit, egy belső folyamatnak is részesei leszünk. A regénybeli valóság két kulcsfigurája a két nőalak, az anya és Malek Sophie. Köztük bomlik ki Poós hősének története.

Az egyiktől a másikhoz vezető út a múlt feltárásának és egyben lezárásának folyamata is. Búcsúzás egy korszaktól, emlékek, helyszínek számbavétele. Zárszámadás, amelynek végeztével Unden Gábor, ha meg talán nem is leli a létezés titkát, de felnőtt magát több mint biztos, hogy igen.

Ily módon Az alkony fokozatai a felnőtté válás regénye is. Meg talán egy kicsit Budapesté, amely városként most, az ezredforduló táján ismét egy történelmi korszakot készül nyomtalanul eltemetni. Miközben mi, Poós Zoltánnak köszönhetően, kinézve a Combino ablakán, a Jászai Mari térre érve most már mindig a gyönyörű Malek Sophie-ra gondolunk.

Dániel András


Átvett újraközlés | Forrás: Dániel András archívuma
Megjelent a Figyelő 2006/33. számában, Poós Zoltán Az alkony fokozatai című kötetének recenziójaként | Kalligram Kiadó, 2006; 232 oldal

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük