Fényről álmodók

::: A MET Fénytér című Téli Tárlata elé


Mi mással lehetne bevezetni egy fényről szóló kiállítás megnyitóját, mint azzal az ősi szöveggel, hogy „kezdetkor teremtette Isten az eget és a földet. A föld puszta volt és üres, sötétség borította a mélységeket, és Isten lelke lebegett a vizek fölött. Isten szólt: Legyen világosság, és világos lett”.

Ahogy az is világos, hogy a fény témája milyen fontos a létezésben és a gondolkozásban. A fény fontosságát jól mutatja az a tény is, hogy mind a Biblia első könyvének első fejezetében, mind az utolsó könyvének utolsó fejezetében hangsúlyosan esik szó a fényről, illetve a világosságról. A szentírás cselekménysorozata azzal kezdődik, hogy Isten megteremti a fényt, s elválasztja azt a sötétségtől. A bibliai cselekménysorozat pedig azzal zárul le, hogy nem lesz többé éjszaka, és nem szorulnak rá az emberek a Nap fényére, hiszen az Isten ragyogja be őket.

De nem csak a zsidó-keresztény kultúra foglalkozik a fénnyel. Legyen itt még egy említendő példa a sok ezer éves múltból: az ókori India védikus szövegeinek himnuszaiban már utalás található arra, hogy a fény hét alapszínre bontható.

Birtokba venni láthatót és láthatatlant

Azért választottam ezt a példát, hogy így folytathassam: a színesség a digitális kultúra jellemzője is. Abban az értelemben használom itt a sokszínűséget, hogy jelezzem a modern kultúrával kapcsolatban: a technikai fejlődés lehetőségek sorát hozta létre. Ebből egyenesen következett, hogy a művészi ábrázolásban is leállíthatatlanul megnőtt az ábrázolható, sőt, felfedezhető világ, és ezáltal és ezentúl percről percre bővül, terjeszkedik, veszi birtokába a láthatót és a láthatatlant is az alkotó erő, és lesz káprázatosan széles spektrumú az, ami az alkotásokban létrejön.

Jól illeszkedik ebbe a trendbe e kiállítás anyaga, ami egyszerre szól a fényről és a sötétségről. Ám úgy teszi mindezt, ahogy még ezt eddig nem láthattuk. De hát ez a mai művészet lényege. A képrögzítés, a látható világ megmutatása, a mindennapi fotózás ma már hétköznapi cselekvése az embernek. A képzőművészet – természetesen – ezt is birtokolja. De a digitális műfajok egyre gazdagabb palettája ennél is többet akar. Példa ez a kiállítás arra is, hogy nemcsak vágyik rá, hanem meg is mutatja a világot, egy eddig láthatatlan oldaláról.

Megpróbálom bizonyítani ezt e röpke bevezetőmben. Persze vázlatosan és szubjektíven térképezve fel az itt látható műveket.

Sugárzó energia

A fény látható, sugárzó energia. Fényforrásnak a fényt kibocsátó anyagot, sugárzó testeket nevezzük.

Ruzsa Dénes: A Naprendszer hajnalán
Ruzsa Dénes: A Naprendszer hajnalán

Elsődleges fényforrás a Nap, a csillagok. Talán a legismertebb fény a Napból érkezik. Nem véletlen, hogy a Naprendszer, a galaxisok fénye, a csillagközi fény sok művész ihletője, és ez a terület gyors asszociációt teremt a világmindenséggel. Minden bizonnyal ide sorolható Gergely Nóra Kohézió című képe, amely egy aranyló csillagrendszer vonzókörét rajzolja fel. De van, akit az üres tér világossága fog meg: ezt a létképet idézi meg Ruzsa Dénes A Naprendszer hajnalán címmel jelölt műve és Szöllőssy Enikő Naptér címet viselő képe is, sőt, én idetartozónak látom Tellér Mária Fény az alagút mélyén című alkotását is, amely a címével ellenkezőleg a fény keletkezésének asszociációját kelti a nézőben.

Tellér Mária: Fény az alagút mélyén
Tellér Mária: Fény az alagút mélyén

Másokat a világűrbe kerülhető objektumok allúziója ihlette meg, ezt példázza Németh-Kassa Gábor Kontinental objektje, amelyben alumínium, optika, elektronika hármasával dolgozik, és egy űrstruktúrát idéz fel, vagy inkább képzeltet el velünk.

Természetesen kiállítanak itt olyan kép- és videókészítők is, akiket a másodlagos fényforrások izgatnak. Ezek az alkotók olyan testeket ábrázolnak, amelyek csak a rájuk eső fény hatására láthatóak, vagy éppen megvilágítottként bukkannak a szemünk elé. A megvilágítottság a témája Detvay Jenő Fej című képének is, ahol a fényhálóban megjelenő arcot helyezi a kép központjába. A fény-árny háló formálja meg a látható arcképet. Idetartozhat Gábor Éva Gyár éjjel címmel jelölt képe és videója is. Egy „fényelem” gyárral ismertet meg. Az építettség, az alakítás a témája a művének, amelyben a fény nem csak megvilágító segédanyag. Ide sorolom Nagy Bernadett Térfény című képét is, ami teljesen más fény-árny nyomot idéz fel. Ő a fénypontok és árnyékpontok együttlétét ábrázolja.

Nagy Bernadette Nade: Térfény
Nagy Bernadette Nade: Térfény

Lencsék és prizmák

A fény hullám és részecske tulajdonságokkal is jellemezhető. Nem csoda, hogy sokan ábrázolják e tulajdonságok lényegi jellemzőit. A digitális képek ismétlődő témái a tükröződések, a lencsék és prizmák kristályosodásai. Füleky Adrienn – művésznevén Ryda – cím nélküli képe a pulzáló tükröződések egyikét hozza létre. Míg Lonovics László a fény szimmetrikus kristályképét rögzíti, addig Gábor Enikő az egymásba kapcsolódó tükröződéseket ábrázolja. Olajos György Szaloncukor címmel ellátott „képsíkján” pedig megsokszorozódnak a mikrotükröződések.

Lonovics László: Fény és árnyék
Lonovics László: Fény és árnyék

Az itt megmutatkozók között vannak olyan művészek, akiket a fénynyalábok érdekelnek. Horkay István nyomata is ezt példázza. Krnács Ágota Jelenések 4. Lélek-barlang kompozíciója ugyancsak ennek a sugárzó fényoszlopnak az erejét mutatja be. A fénynyaláb a témája Gyenes Zsolt Szinkrézis című munkájának is. Feltehetően az alkotót egy határeset foglalkoztatja, mégpedig a geometriai vonallal ábrázolható fénysugár idealizált képe.

És persze vannak itt olyanok is, akiket a fénysugarak visszaverődésének képe vonz. Képeiken a fény néha kisebb-nagyobb tárgyak felületéről verődik vissza. A fénytörés megjelenik szimbolikus térben is. Idetartozik Ifjabb Koffán Károly Káprázatként megjelölt vetített képfelülete.

Ide sorolnám Bálint Bertalan A fény természete című munkáját is. Színvilága erős rokonságot mutat azokkal az alkotásokkal, amelyek a fény egy lényeges jellemzőjét mutatják meg. Az arany szín a Naphoz kapcsolódó szimbólum. Ez az arannyal bevontság előbukkan egy sor alkotás esetén. A mindenségből előtörő fénypászma a témája Repászki Ferenc fény-munkájának. Ez az aranylás telíti Olajos Ilka Arbor címmel jelölt őszi fáját is. De valóságosan és szimbolikusan is ide tartozónak vélem Pataki Tibor Fénykönyvét, amely a tudás aranyát sugározza a kép nézője felé.

Belső világosság

Nem maradhatnak ki a kiemeltek közül azok a műalkotások sem, amelyeknek a belső fény a témájuk. A belső világosság hol a vizualitás anyagaként bukkan fel, hol egy képzelt világ belső megvilágosodásaképp. Sós Evelin az előbbiek sorába tartozik. Fényrétegei a hét szín mindegyikét szemünk elé hozzák. Ezt a belső világot idézi fel a számunkra HAász Ágnes „Fényszórója” is. Ennek a belső sugárzásnak a vibráló amplitúdója rajzolódik fel a képén, mintegy kardiogramját mutatva az átvilágítottságnak. Idetartozónak vélem Kecskés Péter munkáját is. Művének angol nyelvű címét úgy fordítanám le, hogy Az alkony építészei a fény követeivel szemben. Ez a kép – számomra – egy képzelt kultúra belső fénylését ábrázolja.

Bodor Anikó: Tornádó
Bodor Anikó: Tornádó

Az említettek sorát azokkal zárom, akiket a fény-idő kapcsolat izgat. Sokan mondják, hogy az ember számára az idő nem más, mint periodikus mozgások egymáshoz arányítása, például a Föld keringése a Nap körül. Csízy László Hajnalhasadás – tér és idő komputergrafikája nem csak a címe miatt sorolható ide. A természetes fénykeletkezés időbeli hullámzásának erősödése legalább annyira témája a képének, mint a szimbolikus fény kiáradása.

Én nem vagyok olyan erős és sokszínű, mint ami itt látható. Szimbolikus felsorolást tudtam csak produkálni, hiszen jó néhány képről, objektről, vetített munkáról nem szóltam. Az éppen nem említettek épp olyan nagyszerűek és sugárzóak, mint azok, akik itt megneveztettek. Példaképp csak egyet említek meg itt: Mengyán Andrást, a Fénytér címmel megrendezett kiállítás meghívott művészét, akinek Színorgia című művét vagy éppen lézer animációit az itt jelenlevők között mindenki ismeri, és akinek Fényutazás című videóját e kiállításon is láthatjuk majd.

Éltető erő

Mivel is zárhatnám e megnyitás szövegét? Azzal, amivel a kiállítást megnyitom. A fény az éltető erőt jelenti, míg a sötét az életerő hiányát. Félünk a sötétségtől, és valóban, mintha az életünket szívná el, akárcsak a téli napokban, amikor a Nap sugarai korán hátat fordítanak nekünk, magunkra hagyva minket a gondolatainkkal. A valamikori bölcsek ilyen tanácsokkal látták el a tanítványokat: „Ha mienk a fény, el kell viselnünk annak árnyát is.” „Ha épp egy sötét helyen vagy, kezdj el álmodni a fényről!” Ezt tették e kiállítás alkotói is.

Hálás vagyok a sorsnak, hogy láthattam az alkotásaikat. Hálás vagyok azért is, hogy megnyithattam ezt a kiállítást.

Barna Róbert


Elsőközlés | Forrás: a szerző archívuma
Elhangzott 2018. december 3-án Budapesten, a MET Galériában, a Magyar Elektrográfiai Társaság Téli Tárlat – Fénytér című kiállításának megnyitójaként | Kurátorok: Haász Ágnes, Ruzsa Dénes, Spitzer Fruzsina | Kiállítók: Barti Magdolna, Bálint Bertalan, Bátai Sándor, Bodor Anikó, Bózsa Evelin, Büki Zsuzsanna, Czeizel Balázs, Beaty Czető, Csízy László, Daradics Apád, Enyedi Zsuzsanna, Füleky Adrienn, Gábor Enikő, Gábor Éva Mária, Gábos József, Gergely Nóra, Gyenes Zsolt, HAász Ágnes, Herendi Péter, Horkay István, Juhász Dorina, Kádár Katalin, Kántor József, Károly-Zöld Gyöngyi, Kecskés Péter, Kelecsényi Csilla, Kemény György, Eva Kipp, ifj. Koffán Károly, Koroknai Zsolt, Krnács Ágota, Láng Eszter, Lévay Jenő, Lieber Erzsébet, Lonovics László, Lux Antal, Magén István, Mayer Éva, Mengyán András, Nagy Bernadett, Németh-Kassa Gábor, Olajos György, Olajos Ilka, Ország László, Paczona Márta, Pataki Tibor, Pál Csaba, Petőcz András, Péter Ágnes, Repászki Béla, Repászki Ferenc, Ruzsa Dénes, Sándor Edit, Sós Evelin, Spitzer Fruzsina, Stark István, Szalai Judit, Szirmay Zsanett, Szlaukó László, Szöllőssy Enikő, Tellér Mária, Paul Ter Wal, Tooth Gábor Andor/TGA, Vass Tibor, Whandal Syporca | 2018. december 3–20.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük