::: Király Gábor Lombfakadás című kiállítása elé
Akik eljöttek ma ide, Király Gábor kiállításának megnyitójára, gondolom, ismerik és szeretik Gábort, vagy a munkáit, vagy mindkettőt. Akik kevéssé ismerik, a neten mindenféléket megtudhatnak róla, így Király Gábor festőművész ismertetését mellőzném. Képelemzésbe sem fogok belemélyedni, a megnyitóknak nem ez a dolga. Na de akkor miről szól a megnyitóm?
Arról fogok beszélni, miért szeretem ezt a művészt, s miért vállaltam el ezt a megnyitót, pedig nem szoktam ilyet csinálni (kivéve egyszer, Krajcsovics Évának). Én itt most arról mesélnék, ami nem szokványos történet, és Gáborhoz is kapcsolódik. Messziről kezdem…
Goda Gábor alapított egy kortárs művészeti stúdiót, egy tánc- és mozgásszínházat, amelyhez eleinte csak Nádor Tibor kapcsolódott, aztán később Nagy Géza is. Idővel Tibor vonzotta oda a fiatal képzőművész csapatot, akik a színházzal együttműködve, illetve önállóan is alkottak. Később egyre bővült a kör, vonzó kis közösség alakult a Sztregova utcában. Király Gábor, Csató Józsi, Szabó Eszter, Fischer Balázs például a kétezres évek közepétől.
Idézet az Artus honlapjáról: „Az Artus nyitott, sokszínű szellemi és alkotóműhely, emberek, gondolatok, művészeti ágak találkozásának helye. Az Artus egyaránt jelenti Goda Gábor társulatát, a 2000 négyzetméteres elhagyatott gyárépületben kialakított alkotóműhelyt – az Artus Stúdiót – és az itt alkotó 30 művész kollektíváját, valamint az Egyesületet, mely mindehhez az intézményes hátteret biztosítja.”
Azóta persze jöttek más művészek is, cserélődtek sokan, de nekem ők voltak a kemény mag. Nem akármilyen csapat ez. Megszállott művészek, akik egy lepusztult fűtetlen gyárépületben dolgoznak, elképesztő körülmények között. Télen meg lehet fagyni, nyáron meg lehet sülni, de ők keményen bejárnak nap mint nap, és dolgoznak, Ráadásul remek kiállításokat is szerveznek májustól szeptemberig, abban az elbűvölően lepusztult térben.
Az Artus, már mondhatni, felkerült a rangos kiállítóhelyek listájára, mert a helyek fogynak, és ugye egy kiállítóhely rangját az adja, milyen színvonalú kiállításokat rendeznek benne. Szüts Miklós – a sajnos már lassan két éve elhunyt férjem – szoros kapcsolatot tartott velük már 1999–2000-től, s így magam is közel kerültem hozzájuk. Rendszeresen jártunk képeket nézni műtermeikbe, és végtelen tisztelettel csodáltam elszántságukat, szorgalmukat és magas színvonalú munkáikat. Amikor Miklós meghalt, csodálatos megemlékezést rendeztek neki, és tiszteletbeli Artusossá avatták.
Na de, végül is Király Gáborról szól ez az este…
Király Gábornál először a teljes képmezőt kitöltő, különleges, bizarr állatfiguráira figyeltem fel. Lenyűgözőek voltak. Egyszerre félelmetesek, durvák és gyönyörűek. Ezekkel kapcsolatban a középkori bestiárium jut az ember eszébe, ami a valós és mesebeli állatok, fantázialények enciklopédikus gyűjteménye.
Később megismertem egész festészetének egyre érdekesebb, egyedi, ironikus és groteszk világát. Ezeket a lényeket, állatokat és embereket teljesen hétköznapi helyzetekben ábrázolja (disznóvágás, állatok etetése, kertészkedés és hasonlók), de misztikussá teszi őket, elemeli a valóságtól.
Bár nekem Gábor mindig Artusos marad, de 10 éve visszaköltözött szülővárosába, Kecskemétre, s kikerült az Artusból, és kicsit az én látómezőmből is. Nemrég elkezdett felrakni a Facebookra új képeket, amelyek csodálatosak, elbűvölőek voltak. Eddig is szerettem a munkáit, na de ezek nagyon-nagyon megérintettek. Azokról van szó, amelyeket itt most látunk, a legfrissebb képeiről az utóbbi egy-két évből.
Színben a fanyar feketés-kékes-zöldes-fehéres színvilág telitalálat; a figurái kicsit emlékeztetnek a középkori kódexek szereplőire, na és az elképesztő növények, állatok! Bravúrosan nagyvonalúan megfestve.
A látszólag „mosdatlan” vászon ne tévesszen meg minket, az alkotó nagyon gondosan kiválasztott, kézi szövött lenvásznat használ. Akrillal fest rá, de a fekete-fehér-kék, kissé monokrómba hajló képek matt, kidolgozott felületét a kréta alapú akrilfestéssel éri el. Engem nagyon elbűvöltek…
Ezekről a munkákról még a középkori gótikus festmények és a lemállott freskók emlékképei is megjelennek az ember valamelyik agyszegletében… Ahogy ide belépünk, egy különös, elvarázsolt világba kerülünk. Gyönyörködjenek ezekben a remek képekben!
Vojnich Erzsébet