Könyörgés vagy vallomás?

::: A Drei című filmről


Megnézem dvd-n is a Drei (Három) című filmet, mert részint nem értettem, mit is akart a rendező (Tom Tykwer – A lé meg a Lola, A parfüm), másrészt a bonyolult szerkezetű filmet moziban, németül, felirat nélkül, dialektusos szereplőkkel elsőre nem tudtam egészében befogadni. Sűrűn használtam a visszatekerős gombot, és most már sokkal beljebb vagyok.

Előrebocsátom, hogy a Drei sok hetero és homo szexjelenetet tartalmaz, negyvenes szereplőkkel. Az alaphelyzet: húsz éve együtt élő berlini kultúrmunkás pár midlife-crisissel küzd. Jól megvannak, de a szenvedély már nem a régi… Simont anyja halála és a saját hererákja billenti ki a hétköznapokból, Hanna csak un mindent, és kezdődő klimaxszal küzd. A pár mindkét tagja Adamban, az őssejtkutatóban találja meg a kiutat, akivel egymástól függetlenül viszonyt kezdenek. Mikor erre fény derül, először megijednek, aztán rájönnek, hogy miért is ne? És a hepienddel a címben vázolt felállás is eljövel.

A fő bajom a filmmel, hogy akiket ez a szituáció nem pukkaszt, márpedig a berlini művészvilágot nem, azoknak éppen a film tanítása felesleges, hogy legyünk nyitottak az új lehetőségekre. Nem tudok szabadulni a gyanútól, hogy a Drei egy férfi intellektuális könyörgése feleségéhez: tegyék már nyitottá a kapcsolatukat.

Eddig a rossz hírek. A Drei hihetetlenül részletgazdag, minden ízében mívesen megmunkált film, nagymennyiségű kulturális utalással, műfaji játékkal, amelyek elsőre, pláne nem anyanyelvűnek rejtve maradnak. Folyamatos meglepetések és betétek bombázzák a nézőt, némafilm, álomjelenet, táncbetét, és a rendező néha oly módon gyorsítja az elbeszélést, hogy osztott képernyőn peregtet egyszerre több jelenetet, hanggal. Szóval figyelni kell.

Pár példa a sűrűségre. A film elején Hannát egy konferencia szünetében üdvözli egy kollégája, és azt kezdi neki fejtegetni, hogy nem ért egyet Hanna felfogásával, miszerint a műalkotást önmagában meg lehet élni, szerinte igenis kell a saját élettapasztalat. Fél perces sincs a jelenet, a türelmetlen Hanna ráadásul mondat közepén egy kézmozdulattal elhallgattatja az ismerőst, és snitt, már megint a teremben ül. A „Dichtung und Wahrheit” (költészet és valóság) a film egyik központi témaköre. Nézzük meg például a hősök lakását! Hanna (kultúr-műsorvezető) és Simon (szobrokat kivitelez művészeknek) lakása a hangulatos Prenzlauer Bergben sűrű televény, telis-tele korábbi élmények, méghozzá művészi élmények lenyomatával. Plakátok kiállításokról, színdarabokról, könyvek hegyei. Nem véletlen, hogy a film elején Hanna már maga sem emlékszik, hogy egy plakátot (méghozzá épp egy Gilbert és George-festményt, a saját életét alkotásba öntő meleg művészpár képét – két pont) ő tett fel évekkel ezelőtt a falra. A gyermektelen, „papír nélkül” együtt élő Hanna és Simon kiállításmegnyitókra és alternatív színielőadásokra járnak, főleg a közös ízlés és gondolkodás köti őket össze. Amikor Simon a hereeltávolítás után lábadozik, Hanna, hogy kicsit feldobja, a fejkendőkérdésről provokál vele vitát.

Adam őssejtkutató, korábban mesterséges megtermékenyítéssel „gyártott” gyerekeket, most szervátültetéshez tervez klónokat. A lakása – steril lakótelep – majdnem üres, szabadon áramlik benne a csí, szinte semmi tárgyakban, könyvekben fixálódott múltbeli energia nem áll a spontaneitás útjába. Nem is tölt benne sok időt Adam: munkája mellett focizik, meccsre jár, motorozik, vitorlázik, judózik, úszik, kórusban énekel, a szexuális életéről már volt szó, és látogatja előző házasságából származó gyerekét. Egyszer rajtakapjuk, hogy e-bookban olvassa a Moby Dicket.

Ellentétek vonzzák egymást. A két világ termékenyítően behatol egymásba. Hanna Ingeborg Bachmann írónő egy filozofikus kötetéből olvas fel a szeretőjének (később látjuk, hogy Adam, mikor épp szakítottak, e könyv felett aludt el), Adam vitorlázni és meccsre viszi Hannát, Simon pedig szobrot tervez Adam cégének.

Kép a képben: a film elején Hanna úgy észleli a kezdődő válságot, hogy Adam előadásán szexuális fantáziák kínozzák, pornóképeket vél látni. A néző is látja Hanna képzelődését, s ez nem akármilyen pornó. Jeff Koons akcióművész azon festményeit látjuk, amelyeken akkori feleségével, Staller Ilonával való szexuális együttlétüket örökíti meg giccsgyanús Ádám és Éva-szcenáriókban. Van, aki szerint mindez művészet, van, aki szerint pornó, s van, aki szerint egyik sem, mindenesetre egy újabb „művészet vagy élet” ábra a fraktálban. Persze a kép pár másodperc alatt lemegy, ehhez is meg kellett állítani a dvd-t és utána kiguglizni.

A Drei szerelmi vallomás Berlinhez, a város a történet önálló szereplője. Prenzlauer Berg, ahol Hannáék élnek, a Mauerpark, ahol Adam focizik, a Martin-Gropius-Bau, ahova kiállításmegnyitóra járnak, a fürdőhajó a Spreen, ahol Adam és Simon összetalálkoznak. A film figuráiban, a benne ábrázolt életformában és életérzésben is nagyon-nagyon berlini.

Mártonffy Zsuzsa


Átvett újraközlés | Forrás: A Marx család kalandjai Berlinben blog
Megjelent a blogban 2011. november 9-én, Tom Tykwer Drei című filmjének recenziójaként

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük