Esszéportál
PÁROSESSZÉ GÉCZI JÁNOS TIHANYI DEKOLLÁZS-KIÁLLÍTÁSÁRÓL II.
Munkáiban a dekollázs nemcsak egy egyszerű technikai eszköz, hanem egy filozófiai és társadalmi állásfoglalás is. Az anyagok tépése, leválasztása és újraalkotása mintegy a régi, megszokott struktúrák elpusztítását és új értelmek létrehozását szimbolizálja.
[ o ]
PÁROSESSZÉ GÉCZI JÁNOS TIHANYI DEKOLLÁZS-KIÁLLÍTÁSÁRÓL I.
Dekollázsaiban az üresség fogalma különleges jelentőséggel bír. Az elhagyott, üres terek Géczi munkáiban nem csupán a fizikai hiány megjelenítésére szolgálnak, hanem a múlt és a jelen, az emlékek és a feledés közötti átmeneti állapotot tükrözik.
[ o ]
PÁROSESSZÉ ERNSZT ANDRÁS ÉS KÖREI SÁNDOR KÖZÖS KIÁLLÍTÁSÁRÓL II.
Mindkét alkotó egy újabb rend, új forma- és struktúralehetőségek felé igyekszik, nem a jövőbe csábít, csak a jelenbe, hogy a nézőt szembesítse a negyedik ipari forradalom következményeivel.
[ o ]
PÁROSESSZÉ ERNSZT ANDRÁS ÉS KÖREI SÁNDOR KÖZÖS KIÁLLÍTÁSÁRÓL I.
A tárlat egésze a természethez való újrakapcsolódást, az ökoterápiát hangsúlyozza. A vágy titokzatos tárgya a természet, amely gyógyító erővel bír.
[ o ]
PÁROSESSZÉ MOHAMED ABOUELNAGA ÉS BÁTAI SÁNDOR RÉTEGEK CÍMŰ KIÁLLÍTÁSÁRÓL II.
A tárlat falai kiváltságos hellyé váltak. Egyszerre a magány, egyszerre a hiányok, a sebek, a szentségek falai is. Fizikai rétegeket, festményeket látunk. A málló időt. A múltba szökött jelent. A lélek számos arcát a múltból.
[ o ]
PÁROSESSZÉ MOHAMED ABOUELNAGA ÉS BÁTAI SÁNDOR RÉTEGEK CÍMŰ KIÁLLÍTÁSÁRÓL I.
Mindkét művész törekvése egy képzeletbeli kép, egy látomás tárgyi világunkba való helyezése. Miközben a technika feletti tökéletes uralom hatja át alkotásaikat, az elsődleges céljuk több ennél, egy meghatározott gondolat, érzés ábrázolása.
[ o ]
A FÖLDKÖZEL CÍMŰ KIÁLLÍTÁSRÓL
Az értékzavaros, értékvákuumos korszakokban, amikben élünk, vannak festők (Bátai), szobrászok (Húber), grafikusok (Deák Németh), akiknek kézjegye felismerhető, azonosítható, markáns; saját jelekből saját világot, mitológiát teremtenek, arculatot, mely kizárólag az övék.
[ o ]
A 90-ES ÉVEK A MAGYAR ELEKTROGRÁFIA MŰFAJÁBAN CÍMŰ TÁRLAT APROPÓJÁN
Enigmatikus tárlatot látunk. Visszanézést, rápillantást. Úttörőket.
[ o ]
FARKAS ZSÓFIA ÜVEGSZOBOR-KIÁLLÍTÁSÁRÓL
Kamarakiállítás, posztamensen álló nyolc, cím nélküli, 2022–24-ben született mű. A nyolcas szám misztikája, hogy fektetve a végtelenre utal, a határtalanra. Kerek, ovális, égbe nyúló, geometrikus alapformák, villák, tömbök és hasábok láthatók.
[ o ]
GAÁL JÓZSEF IDOLUM CÍMŰ KIÁLLÍTÁSÁRÓL
Lényeinek arctalansága, illetve maszkszerű, foltos, töredezett, hiányos, heges arca egyszerre jelenti a rejtekezést, egyszerre a tudattalan kiválást. Az élni akarást és a jövőtlenséget.
[ o ]
LÁNG ESZTER FEHÉR-KÉK ÉNEK CÍMŰ KIÁLLÍTÁSÁRÓL
Láng Eszter örömmel játszik, képeinek örömszínezete van, még akkor is, ha a vonal, a szál, a szilánk, vékony oszlop sötétebbé, komorabbá válik.
[ o ]
VANKÓ ISTVÁN 2017-ES RAJZSOROZATÁRÓL
Rendkívül megnyerő, amiként a művész dinamizmusa és alkotó ereje áttör a napi fáradtságon, és szinte mindig friss, eleven képi hatást ébreszt.
[ o ]
A ROOM OF THEIR OWN CÍMŰ KIÁLLÍTÁSRÓL
A kurátor az alkotók nemére, tapasztalatára helyezi a hangsúlyt; mit jelent ma női alkotónak lenni, hogyan látják önmagukat, szerepüket, a velük szembeni társadalmi elvárásokat és a világot női szemmel.
[ o ]
DRÉHER JÁNOS KOR-REKONSTRUKCIÓ CÍMŰ KIÁLLÍTÁSÁRÓL
Vakolat-költészet, az anyag lírai és drámai megszólítása, megkomponált, ritmikus töredékvalóság-fikciókkal. Nem belövések 56-ból, nem is épületomlások földrengés után. Az elmúlás, a múló idő ráncait látjuk, ráncfelvarrás nélkül.
[ o ]
FÜRJESI CSABA KIÁLLÍTÁSÁRÓL
Fürjesi Csaba köztes és mitikus terei, montázsai, portréi balladai tömörséggel és szívet fagyasztó ambivalenciával bírnak, szaggatottak, hiányosak, homályosak, sejthető részletekből állnak össze, miközben lényeges elemeket kihagy, elhagy belőlük.
[ o ]
A TÖBB FÉNYT! – MORE LIGHT! KIÁLLÍTÁSRÓL
Az Árnyék ugyanolyan hatalmas, mint a Fény. A kettő harcol egymással, pandémia és egy közeli háború idején is. Ilyenkor megváltozik számunkra a tér és a sík, a színek és formák világa.
[ o ]
TARNÓZI JAKAB ISTEN, HAZA, CSALÁD-RENDEZÉSÉRŐL
Az üvegkalitkában elénk tett játék, amelyből a szereplők (mintha csak a teraszra mennének ki) gyakran közénk is kilépnek, egyszerre realisztikus és abszurd, tragikus és ironikus. Tele ötletekkel és jó pillanatokkal.
[ o ]
PÁROSESSZÉ KUCSORA MÁRTA KIÁLLÍTÁSA KAPCSÁN II.
Kucsora alkotásaiban visszatérő elem a lebegés, a gyökértelenség ábrázolása. A sávosan, sáfrányszerűen fölfele tartó, álló, összefogódzó, telepszerűen elrendezett formák az elszabadulást sugallják, a lebegés motívuma egyben világlátás is.
[ o ]
PÁROSESSZÉ KUCSORA MÁRTA KIÁLLÍTÁSA KAPCSÁN I.
Kucsora vásznain felfedezhetjük az anyagi részek és formák ütközéseit, a nyomokat, eltérő színben és struktúrában, bennük és általuk az önmagára ébredő természetet, a magát eltüntető embert, utószerkesztés nélkül. Ott van, ott kell lennie és nem máshol.
[ o ]
KECSŐ KRISTÓF ÉS NAGY DÁNIEL SZOBRÁSZOK KIÁLLÍTÁSÁRÓL
Mindkét alkotóra jellemző, hogy a geometrikus szabályok, törvényszerűségek követése során a matematikai szabályszerűség, az intuíció, az érzékelés szubjektivitása is érvényre jut. Értik, érteni akarják és értelmezik az anyagot, a formát.
[ o ]