::: Torok Sándor kiállítása elé
Torok Sándorral találkozni, az emberrel és a művésszel, és egyúttal az általa teremtett művekkel – mind a festészet, mind a grafika területén – meghatározó élményt jelent. Sajátos és csak rá jellemző megközelítése a világnak az a felfogás és alkotófolyamat, amelyben mintegy négy évtized alatt gazdag és kiegyensúlyozott életmű jött létre. Torokot egyaránt jellemzi az eredendő tehetség, a biztos technikai tudás, a kimeríthetetlen és végtelen világ iránti kíváncsiság, a belső töltekezés, saját világának egyszerre intuitív és tudatos építése.
A tárlatlátogató közönség, de a művésztársak is elsősorban festőként tartják számon, és kiállításainak zöme valóban ezt a területet képviselte. Most, amikor a tárlat előkészítése során átnéztem rajzait és grafikáit, döbbentem rá, hogy milyen izgalmas az életműnek ez a része is.
E kiállításon az absztrakt munkákból válogattunk, azokból, amelyek ebben az összeállításban még soha, sehol nem kerültek bemutatásra, de amelyeknek a jelentőségét olyan állomások jelzik, mint szereplései a jugoszláviai Zomborban megrendezett országos rajztriennálékon, a vajdasági grafika 1900 és 1985 közötti időszakát bemutató újvidéki kiállításon a Modern Művészetek Képtárában, a hódmezővásárhelyi őszi tárlatokon vagy a budapesti Vigadó Galéria kortárs magyar grafikai kiállításán 1995-ben.
Torok egyszerre elvont és lírai. Munkáinak líraisága azonban nagyon szigorú keretek között marad: az érzelmek kifejezése visszafogott, és sohase téved a szentimentalizmus csapdájába. Torok Sándor nem ábrázol, hanem teremt. Van önálló jelképrendszere, csak rá jellemző struktúrával, tartalommal és gondolatisággal. A változásokra figyel, arra, hogy a tudomány és civilizáció fejlődése hogyan hat a mindennapi életre, hogyan alakul az emberek gondolati és érzelmi viszonyulása a világ jelenségeihez, és hogyan változik felfogásuk a dolgok lényegét illetően.
Azok közé az alkotóművészek közé tartozik, akik érzékenyen figyelnek és reagálnak minden, a szakadatlan, felgyorsult ütemű fejlődéssel együtt járó problémára. Nem elégednek meg a látvány puszta visszatükrözésével, az úgynevezett valóság unalmas másolásával, hanem keresik a létkérdéssé váló problémák vizuális megfogalmazásának sajátos kifejezőeszközeit és jelképrendszerét, amelyek által mintegy kódrendszerben tudják elmondani tapasztalataikat, észrevételeiket, meglátásaikat, gondolataikat, félelmeiket, reményeiket.
Még az absztrakt művészettől idegenkedők is megéreznek valamit ebből a sajátos és gazdag belső világból, ami a művekben megtestesül. Erő, rend, fegyelem, egyensúly, lendület és dinamika együtt – ez tükröződik e rajzokban és grafikai munkákban.
Láng Eszter