::: Király György és Szabó György kiállítása ihletésében
[Nem térek rá életrajzokra, díjakra, gyűjteményekre, inkább – a varázslatra!]
Lépcsők. Tömeg. Bronz korong kong.
Hajóorrban facipős angyal nagykabátban.
Elmélkedik. Magába roskad.
Mindeközben kék Csend. Lao-ce csendje.
Magány csendül kis csoportban. Összekuporodva.
Egymáshoz húzódnak. Hatalmas távlatot nyitnak.
Hátrébb lépünk.
Egy Angyalházhoz érünk. Betekintünk.
Már megérkeztünk? Talán csak nem!
Most indultunk! Fölfedezünk.
Kitekintünk. Elmerengünk.
Mindeközben meg-megállunk.
Ismét Csend lesz. Naplóban titkos fejezet.
Ismerős?
Bronztraverzek, kint és bent.
Meg lent és fent.
Három király jósdája.
Ez a jóslat mennybe megy?
Itt a földön szenved Egy.
Míg a többi eszik, iszik, bűnös éltében bűnhődik,
bordélyházban incselkedik, lopott holmival kérkedik,
eladná a lelkét is, cédának a lányát is,
csak italra legyen pénze,
vegyen máshol értékeset a sok pénzes fenegyerek!
Például itt.
Ezt a Csendet. Arvo Pärtnek egy üzenet.
Megrettenek.
Ismét lépek hátra egyet.
Álomból, ha fölébredek, Babij Jarnál követ teszek.
Ez most itt a Lélek-malom. Álmaimat őrli, hagyom.
Fölül kerek, beleejtem, alul sok rés, ott kiveszem.
Mindeközben újabb Csend.
Hattyú utca, Silla lila, Valencia, havas táj,
vörös izzik, fehér rend.
Az idő, mi elpereg.
Emlékezzünk! Ültessünk fát!
Yad Vashem.
Hatalmas fal, imahely.
Igazakról beszélni kell.
„És meséld el fiaidnak!”
Mit az Egy tett minden jónak.
Az Egy – a Három előtt jóval.
Mi történt a jámbor Jóbbal?
Minden vagyona, családja is odalett.
Mégis tudja, ki az Egy.
Se nem búsul,
se nem tör-zúz,
ima közben új munkát húz.
Bízik, hallgatagon kérdez.
– Miért tetted? Élet így ez?
Múltam csodás, jövőm feszít,
magányomban adj nékem írt!
Mindeközben néma Csend.
Horizonton fény dereng.
Jaj, leesik az a pohár!
Enyves vászon – sötét, kopár?
Emlékezés háza ez.
Bögrék, csészék kontúrjai,
kék órából csak foltjai.
Lelkek csak, nem emberek.
Lelked, majd a mennybe megy.
Érettünk is tetted,
azon bűnösökért,
kiket hitetleneknek neveznek.
Pedig a hit belső hajtás,
ez sugárzik, ez ad tartást.
Útjaid kifürkészhetetlen irányváltásaiban,
minden harsány zajban – belül Csend van.
Enchancement. Enchantement.
[Bennem ez zajlott, amíg a művekkel dolgoztam.]
Faludy Judit