Fő ellenségünk, az időjárás

::: Réthly Antal könyvsorozatáról


Azoknak, akik a jelenlegi kánikulában telesírják a közösségi oldalakat, a mindennapjainkat és a zsebkendőjüket, hogy jaj, milyen szélsőséges az időjárás, ajánlok egy könyvet. Vagyis egy többkötetes könyvet, Réthly Antal művét, amely a magyarországi időjárási eseményeket és elemi csapásokat foglalja össze, a kezdetektől egészen 1900-ig.

Réthly Antal 1879 és 1975 között élt, meteorológus, egyetemi tanár, könyvtáros, a földrajztudományok doktora volt. A professzor egész életén át tartó gyűjtőmunkával szedett össze minél több, az időjárásunkra, éghajlatunkra vonatkozó információt, különböző történeti forrásokból. Könyveiből kiderül: régen is esett a hó, fújt a szél, nyáron meleg volt. Kiderül az is, hogy az elmúlt évszázadokban is voltak nagy kilengések, világvégét ígérő időjárási események. Akkoriban persze nem mérték egzaktan az adatokat, csak leírásokat, feljegyzéseket készítettek.  Mondhatjuk, hogy tisztára meg van őrülve az időjárás, hogy globális felmelegedés, meg a sok atom, de előtte olvasgassunk bele a forrásokba.

Néhány véletlenszerűen kiragadott idézet Réthly könyveiből:

1182. Kecskemét: Oly igen lágy tél volt, hogy a gyümölcsfák februárius 2-án már rakvák voltak gyümölcscsel.

1186. Ismét oly lágy tél, hogy januáriusban már a fák virágoztak, februáriusban a madarak tojtak és az almák akkorára megnőttek, mint egy-egy dió.

1242 Oly hideg tél, hogy a tatár egész táborával együtt a Duna befagyott hátán ment által Esztergomot ostromolni.

1287. Igen lágy tél, 1289. még lágyabb, mert Straszburgnál a fák levelei le se hullottak, karácsonkor és vizkeresztkor a falusi leányok buzavirágból, violából s más virágokból koszorúkat csináltak, januárban már a fák virágoztak. Februárban már érett epreket lehetett szedni, áprilisba a szőlő virágzott, az aratás igen bő lett.

1303. Oly hideg, hogy a Napkeleti (=Balti) tenger majd egészen befagyott.

1712. Lágy tél. 1722. Még lágyabb, az éjszaki tartományokban is oly meleg idők jártak, hogy januáriusban a szobákat nem kellett fűteni, februáriusban mind a gyümölcsfák, mind a növények virágoztak. Igen bő esztendő lett utána.

1716. Augusztus 12-én havazott Brassóban.

1724. Augusztus elején nagy havazások a fölső vármegyékben.

1736. Forró száraz nyár. A Fertő tava nálunk is ugy kiszáradt, hogy az emberek Ruszttól által gázoltak Ilmiczig és ködökig sem ért.

1759. Egész tél oly meleg és száraz volt, mint nyáron, január, február egy ingbe lehetett járni…

1788. Igen lágy tél. A legnagyobb hideg ezen a télen Miskolcon 3 fok, Pozsonyban 5 fok volt, egész januáriusban szántottak, és a fák levelezni kezdettek, február a mezők virágoztak. A szüret tökéletességre menvén, oly édesek voltak a borok mindenfelé, hogy alig lehetett inni.

1791. Egész télen mindig lehetett szántani, és mindenféle mezei munkát tenni, soha se kellett fűteni.

1795. Olyan szörnyű tél volt, minmára még a krónikák sem emlékeznek. A farkasok felakadtak a havon. A ház falainál magasabb volt a hó és sok helyeken a kéményen jártak ki s be a lakosok.

És érdemes a családi kalendáriumokat is fellapozni, ha valakinek van még olyan a könyvespolcán…

Draskovich Edina


Átvett újraközlés | Forrás: Konyhasónapló blog
Megjelent 2011. augusztus 25-én, Réthly Antal Időjárási események és elemi csapások Magyarországon című könyvsorozatának (1701-ig; 1701–1800; 1801–1900) recenziójaként | Akadémiai Kiadó, 1963; 1970; 1998–1999

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük